Dániel Erzsébet etnográfus, az Érsekújvári járás ismert közösségszervező mindenese az alábbi szavakkal méltatta Búcson, a Felvidéki Népviseletes Babák Házának avató ünnepségén a kezdeményezést: Örökségünk – életmű az őseinkről, a jelennek és a jövőnek
Csaknem minden ember törekszik valamilyen maradandó alkotására életében. Legyen az egy művészi alkotás, egy épület, akár egy emlékmű – szeretne nyomot hagyni, megörökíteni a jelent, jelt hagyni a múltnak. A világot alkotni, szebbé, maradandóvá tenni : egy – egy gondolat megszületésénél ez motivál bennünket.
Több mint egy évtizede, amikor Szobi Eszter és férje, Kálmán megkerestek azzal a kéréssel, hogy segítsek feltárni a párkányi régió falvaiban a néphagyományokkal foglalkozó embereket, boldogan álltam rendelkezésükre. Eszter kigondolta, az óvodapedagógusok jóváhagyták, segítették, s ők ketten férjével bejárták a Felvidék néprajzi tájegységeit, megkeresték azokat az embereket, akiket régi jó kapcsolatok révén ismertek – s megtörtént a csoda !
Mert csoda volt ez a javából, ez az alkotás, melyet a kezdetén ketten a Szobi házaspár s természetesen pártolóik, bíztatóik által) , majd férje halála után Eszter egymaga véghez vitt.
A Felvidék 11 tájegysége 26 viseleti csoportja közel 50 településének népviseletét bemutatott babacsaládok kiállítása az elmúlt 12 év alatt bejárta nemcsak a Felvidék, az Anyaország tájait, de Európa különböző országaiban is megcsodálhatták a sok-sok szorgalmas még élő varrónő keze munkáját, a gyönyörű népviseleteink sokszínű értékes viseletét.
Felbecsülhetetlen értékű az 50 családból álló, 350 darab népviseleti bemutató. Hacsak felidézem azt a kiállítást, amikor a mi falunkba érkezett a kiállítási anyag, a falu apraja – nagyja csodálattal nézte az esztétikus kivitelű bemutatót, hisz vannak falvak ( ilyen a miénk is), ahol a korai polgárosodás révén, igen korán elfelejtették az egykori népviseletet, s hagyományőrző csoport híján nem is tudjuk visszahozni. Ennek a kiállításnak köszönhetően, most már több polgármesteri hivatalban is ott vannak a népviseleti babák, de minden jeles és nemzeti ünnepen , ott vannak velünk az őseink mintegy dekorációként ,
, s idézik a múltat, az értéket. S gondolom így van ez több faluban is , hisz legtöbb településen így is őrzik, tisztelik őseik emlékét !
A sok – sok vándorlás után , Szobi Eszter áldozatos munkája által végre „ hazatérnek „ a
babacsaládok Búcsra, abba a családi házba, ahonnan Eszter és bátyja Kerekes András az örökséget kapta. Ritka alkalom, amikor az utódok a szüleiktől kapott hagyatékot ajánlják fel egy közcél érdekében. Sokan segíttették Szobinét, sokan közömbösen viselkedve talán nem is hitték , hogy létrejön az ország egyetlen felvidéki magyar népviseletek múzeuma , de a Teremtő segítségével, ha valami köztiszteletre méltó dolgot akarunk megvalósítani – ez lám, sikerül !
Köszönet és tisztelet Szobi Eszternek, segítőjének Kálmán emlékének, mindazoknak, akik hozzájárultak , hogy ez az ÖRÖKSÉG elkészüljön , mindannyiunk örömére, de főleg a jövő generációk hasznára.
Köszönet a búcsi származású, Budapesten élő Csenger Sándor mérnök vállalkozónak, és két testvérének, akik múzeum létrehozását nemcsak erkölcsileg tartotta fontosnak, de a költségek kétharmad részét is fedezték.
Május 2-ától Búcson egy új hazai magyar értéket hozó intézménnyel gyarapodik kultúránk. Legyünk rá büszkék mindannyian, hisz nincs e tájon olyan intézmény, ahol őseink emlékét őrizzük a népviseleti babákon. Menedék lesz e hely számunkra, ha rájuk gondolunk, ha meríteni akarunk tartásukból, mely visszaköszön a gyönyörűen megörökített népviseletekről. Hisszük, hogy nem csak mi leszünk büszkék erre a házra, de majd a búcsiak nagy része is felméri és értékeli ennek jelentőségét. Tisztelet és köszönet az ötletgazdának, a segítőknek, támogatóknak, megvalósítóknak, és legnagyobb tisztelet, megbecsülés Szobi Eszternek, akinek a legnagyobb része van e mű véghezvitelében. Isten áldja meg munkáját és kívánunk neki sok – sok örömet ebben a múzeumban.
Dániel Erzsébet
Felvidék Ma
