Szent István napja a magyarság egyik legnagyobb ünnepe. Az államalapító alakja minden korban erőt adott a nemzetnek, így számos legenda és hagyomány kötődik augusztus 20-ához. A Hagyományok Háza munkatársa ezekből nyújt át egy csokorra valót.
Szent István napja mindenkor meghatározó ünnepe volt a magyarságnak. Nem véletlen, hogy a kommunisták uralomra kerülésekor a diktatúra is fontosnak tartotta a jeles napot, s az alkotmány ünnepére hegyezte ki. A Szent Jobb tisztelete is a budapesti Bazilikára korlátozódott.
Az évszázados népi hagyományban első királyunk kivételes figyelmet kapott, amelyben pogány és keresztény elemek keverednek. A búcsúk és a körmenetek egész hazánkban elterjedtek, a fővárosi ünnep egyben az egész magyarság összefogását is jelenti.
Esztergomban, a hagyomány szerint a vár Szent István szobájában született Vajk, így a román kori termet Simor János érsek 1874-ben kápolnává szentelte. A pannonhalmi altemplom Szent István székében a hagyomány szerint a nagy király is ült, ehhez az a hiedelem fűződik, ha valaki beleül, hát- és derékfájása elmúlik.
A tordai Szent László legenda Szent István alakjában is életre kelt, a veszprémi szikla keletkezését társítják az első király és a pogányok harcával. A fehérvárcsurgói homokbányában található ember formájú kövek keletkezését is nagy uralkodónknak tulajdonítják: István király könyörgésére az Isten kővé változtatta a túlerőben lévő ellenséget, a tatárokat. A monda szerint ő ültette a vajkai templomkert hatalmas somfáit. Bodajkon és környékén az a hagyomány él, hogy a bodajki tóban azért nincsenek békák, mert István királyt áhítatában zavarta a békák kuruttyolása, s így megátkozta azokat.
Az „Élet”, az új kenyér ünnepe összekapcsolódik a nappal, s a korábban betakarított búzából készített kenyér alkalmat adott vígasságra, közös örömre. A galgamácsai koszorúvivés is az ünneplés falusi formája volt.
A népi időjóslásban is megjelenik augusztus vége. Ha Szent Istvánkor jó az idő, az negyven napig tart, s a termés is bőséges lesz. Tiszaháton a gólyáktól búcsúztak e napon. Moldvában különös tisztelet övezi királyunkat, templomok viselik nevét, s a belé vetett hit nem vesztett a századok alatt erejéből. Dallamkincsünkben is visszatér Szent István alakja. Az augusztusban születetteket van ahol jó erkölcsűnek, tiszta életűnek tartják. Az augusztusi csillaghulláskor sok leány fogalmazta meg titkos kívánságát.
A hagyományok napjainkban is újraélednek, bővülnek. Nagyon szép kezdeményezés a „Magyarok Kenyere”, amely Korinek László pécsi professzor nevével fonódott össze. A jótékonysági akcióhoz egyre többen csatlakoznak, s augusztus 20-án áldják meg a Kárpát-medence minden részéből érkező búzából sütött kenyeret.
Benkő Ferenc Neszmély korábbi polgármestere a település kikötőjét nevezte el a Szent Koronáról, mivel a legenda szerint e helyen csempészte ki Szent István koronáját 1440-ben Kottanner Jánosné a Dunán át.
A Debreceni Virágkarnevál is hagyományt teremtett augusztus 20-án, amikor az egész világ elé tárják a virágkölteményeiket, melyek között a Szent Korona virágos ábrázolása is az esemény egyik fénypontja.
