A napokban lesz hetven éve, hogy a második világháborút követően a korabeli Csehszlovákia magyar határ menti településein lehetővé tette az akkori hatalom, hogy az addig kizárólag szlovák tannyelvű iskolák magyar osztályokat nyissanak a szinte kizárólag magyar anyanyelvű diákjaik számára.
Sok helyen a magyarok lakta településeken nem tudtak élni a lehetőséggel, mert a háborút követően a Hlinka-gárdistákból hirtelen partizánná átvedlett végrehajtók a lakosságcserének átkeresztelt nacionalista tisztogatások során gondosan ügyeltek rá, hogy magyar tanítók ne maradjanak a déli határok mentén. Ezért például nálunk is az 1949. február 1-én megnyílt két osztályba az első magyar tanító május 4-én állt munkába, míg a másik osztályban erre május 24-ig kellett várni.
Addig olyan tanítók tanítottak ebben a két magyar osztályban, akik csak néhány szót tudtak magyarul. Így nem csoda, hogy a korabeli elsősök nagy része egy falunkbeli kiöregedett tanítótól tanult írni-olvasni az iskolán kívüli órákban és a nyári vakáció alatt.
Magyar anyanyelvű igazgatót és teljes magyar tanítói gárdát csak az 1950/51-es tanév kezdetére sikerült összeverbuválni. Így az akkori három magyar osztályban 158 tanulóval és az egyetlen szlovák osztályban 26 tanulóval induló iskola már úgy-ahogy magyar iskola volt. Sőt azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a 26 szlovák osztálybeli között talán 3-4 szlovák anyanyelvű akadt csupán. A többiek a válogatott indítékokkal reszlovakizációra rászedett magyarok gyerekei voltak.
Ez a megosztottság fennmaradt még pár évig, ám a szlovák osztályból lassan kikoptak a félrevezetett magyarok gyerekei. Ennek köszönhetően a nyolcvanas évek elejére a szlovák osztály létszáma tartósan 5 alá esett, s mikor ebből az ötnél is kevesebből már csak egyetlen egy maradt volna, akkor szűnt meg a szlovák osztály és a szlovák iskola szülőfalumban.
Ezekről a tényekről mint a Nagyszarván nagy vehemenciával szlovák iskolát követelő szülők felmenői által hátrahagyott örökségről sem szabad megfeledkeznünk. A legfontosabb tanulsága a hetvenéves közelmúltnak: elérkezett az idő egy forradalmi változásra, amikor a nacionalista hajlamú államirányítást és támogatóit el kell küldeni valahová, s
helyettük olyanokat odatenni, akik úgy igazgatják majd az országot, hogy minden faluban a 4-5 magyar, vagy szlovák gyerekecske számára is lesz iskola.
S utazgatás nélkül elsétálhat, a tanítás végeztével hazaballaghat. Ahol a tanító otthonról jól ismert anyanyelvén fogja őt tanítani a vele egyívású osztálytársaival.
Amíg a polgárok mindenféle gazdagodási és nyerészkedő hajlamú tolvaj bandától várnak egyenlő elbánást és társadalmi igazságosságot, addig ebből az álomból semmi sem fog megvalósulni. Mert az egyik Nagyszarvát újabb és újabb Nagyszarvák fogják követni, mindaddig, amíg a Fico-, Danko- és Bugár-féle bukszalovagoknak és társaiknak beleszólásuk lesz a közösség dolgainak intézésébe.
