„Az ember csak úgy számíthat mások becsülésére, ha van önbecsülése, és csak akkor hisznek benne, ha ő is hisz magában” – Oriana Fallaci neves olasz újságírónő mondatát választotta mottójául A kultúráért Gömörben és Gömörön túl Polgári Társulás. A neve nehezen megjegyezhető, de ma már alig van olyan magyar iskola Felvidéken, ahol ne ismernék a társulás tevékenységét.
Megkerestük őket, hogy bemutassuk, mivel is foglalkoznak, s igazából mit is takar ez a hosszú nevű vállalkozás. Természetesen akció közben értük őket utol, méghozzá Balogfalán, ahol az elsősök beiratkozó rendezvényét színesítették a papucsszaggató királykisasszony meséjével.
Balázs Emese főmindenes számára igen kedves hely a balogfalai iskola, hiszen valaha tanított is itt. Még 2005-ben gömöri kisiskolákban vizsgálódott az Illyés Alapítvány támogatásával, s azt kutatta, hogy milyen kondícióban is vannak a sokszor egy vagy két osztályos, összevont osztályokkal működő kisiskolák. Az általános tévhit szerint ezek a kisiskolák elmaradottak, s főleg azokon a helyeken, ahol a diákok többsége roma származású, nincs is esély az előrelépésre. Ezért a tehetősebb szülők inkább a sokszor több tíz kilométerre fekvő központi iskolába járatják a gyerekeiket, ne adj isten, szlovák osztályba íratják be. Balázs Emese arra a következtetésre jutott, hogy szemléletváltásra lenne szükség ezekben az iskolákban, s elsősorban segítő kézre van szükségük. Bár a szegénység igenis tetten érhető, az utóbbi években a Pázmány Péter Alapítvány, a kulturális utalványok, és nem egy helyen a fenntartó községi hivataloknak köszönhetően még anyagi támogatás is akadna, csak az nem volt, aki szakmai segítséget nyújtson. Innen jött az ötlet, hogy meg kell szervezni ezekben az iskolákban a kulturális életet, s akár a felnőtt közönséget is bevonni, mivel ma már a profi színtársulatok is kikoptak a kisebb kultúrházakból.
Ahogy mondani szokták, az ötletet tett követte, Balázs Emese és szülei, Balázs Éva és Benedek László neves geológus, fotóművész kitalálták az egész vállalkozás formáját, létrehoztak egy polgári társulást, s megkeresték művészbarátaikat, akiknek a többsége szintén fantáziát látott Emese ötletében. S bár az ötlet Gömörben fogalmazódott meg, az ötletgazdák rájöttek arra, hogy bárhová is mennek ebben az országban, Alsószelibe vagy Vajánba, a helyzet mindenhol ugyanaz…
Balázs Emese
Ma már közel 400 iskolában várják őket. Vannak állandó csapattagok, mint Mács Kató drámapedagógus-tánctanár, Zsapka Attila, a Kicsi Hang, Dráfi Mátyás, a budapesti Batyu Színház, a miskolci Kalamajka, a győri Hold Színház, de vannak egy-egy alkalomra szerződtetett művészek is. Ugyanígy vannak állandó kézműveseik és tudományos előadóik is. Ez utóbbiak többnyire természettudományi előadásokat tartanak, így pl. Benedek László három előadásával járja a felvidéki iskolákat, így a mindennapi természetvédelemről, természeti értékeinkről, Felvidék szépségeiről, de akár a fotózás rejtelmeiről is szívesen mesél. A kisrozvágyi Petraskó Tamás, aki az ősmagyarság megszállott kutatója, s lóháton megjárta már Rodostót és egykori magyar eleink feltételezett szülőföldjét is, történelmi előadásokat tart, s a csapat állandó tagja még Zombori Ottó csillagász és Buglya Sándor operatőr, rendező is, akivel több közös projektjük is van, így jelenleg is több felvidéki filmes vesz részt egy akkreditált budapesti tanfolyamon, ahol a filmkészítés fortélyait sajátítják el.
Benedek László
Visszatérve a társuláshoz, az nonprofit vállalkozásként működik, s a három alapító fanatizmusa is szükségeltetik a sikeres működtetéshez, de a kapcsolati tőke és a lelkesedés meghozta a megrendeléseket is. Az iskolák mellett ma már bevonták az óvodákat is, s Mács Kató már főállásban járja az iskolákat. Valaha óvónőként kezdte, majd tánctanárként folytatta, s hosszú évekig táncolt az Új Gömörben. Balázs Emese hívására vágott bele a nagy ismeretlenbe, de ahogy mosolyogva mondja, nem bánta meg. Több mesedramatizáció van a tarsolyában, de kérésre akár régi népi hagyományokat és ünnepeket is felelevenít. Egy-egy rendhagyó óra általában 50 percig tart, de az függ a közönség hangulatától és hozzáállásától is. Elsősorban ott működik a kapcsolat kifogástalanul, ahol már máskor is megfordult, s ismerősként köszöntik. Nem egyszer előfordul az is, hogy autogramot is kénytelen osztogatni a lelkes nebulóknak.
A társulás szekciójaként működik a Gömöri Fotóklub is, amelynek ma 17 tagja van. Köztük vérprofik, de olyanok is, akik csak amatőrként kattintgatnak. A tagok többsége itt él Gömörben, de több elszármazott is jelentkezett, mint pl. a dereski születésű Kékesi Imre vagy az Ajnácskőről Kecskemétre elszármazott Bial Péter. A fotóklub már több nemzetközi kiállítást is megszervezett, sőt galériákat is létrehozott Beretkén, Kövecsesen vagy Szentmárián, de a kassai Thália Színházat is megajándékozták a fotóikkal. A fotóklub kiállításai eljutottak már a Vajdaságba, Erdélybe, Berlinbe és a tengerentúlra is. Több tagjuk is nemzetközi fotópályázatok állandó díjnyertese, de megörökítették már egész Gömört, míg Kovács Attila pl. az összes felvidéki református templomot lefényképezte.
Ahogy a polgári társulás nevét is ismerik már Székelyföldön és a Vajdaságban is. Dráfi Mátyás és Boráros Imre elvitte már önálló műsorait ezekre a vidékekre, de a társulás is jó kapcsolatot épített ki ottani művészekkel is, így pl. a nagyváradi Kistörék Ildikó és Varga Vilmos színművészekkel, akik szintén vándorszínészként járják a világot.
Jelentem, Balogfalán is nagy siker fogadta a papucsszaggató királykisasszony történetét, s az iskolásokból és óvodásokból álló vegyes közönség, akik már nem először találkoztak Kati nénivel, határtalan lelkesedéssel vetették magukat a játékba. S búcsúzáskor automatikusan jött a már elmaradhatatlan kérdés: Mikor „jösztök” legközelebb?
Kép és szöveg: Juhász Dósa János
