Bósza János, a Nomos Regionalizmus társulás elnöke hétfőn megbeszélést folytatott a szlovák kormányhivatalban. Átadta autonómia-tervezetét megvitatás céljából a kormányfő képviselője számára, aki a dokumentumot átvette.
Bósza János az alábbi információkat juttatta el szerkesztőségünkbe:
„A kormányhivatal tisztviselője ígéretet tett arra, hogy informálni fogja Fico kormányfőt és tolmácsolja kérésünket, hogy a Nomos Regionalizmus vezetősége továbbra is szeretne a kormányfővel találkozni. Ígéretet kaptunk, hogy ezek a találkozók rendszeressé válnak, ahol a magyar nemzetrész problémái és az azonos jogokon alapuló felvetéseink (törvényjavaslataink) meghallgatást kapnak.
A kormányfőhöz elküldött levelünket Čaplovič nemzetiségi ügyekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettes kapja meg. Ő lesz az illetékes a Nomos felkérését – vitaindító kezdeményezését autonómiaügyben és az azonos jogok terén, a szlovák alkotmány által garantált azonos állampolgári jogokból kiindulva – véleményezni, a Nomos beadványait az állami szervek szintjén megvitatni, majd pedig törvényjavaslatokat kezdeményezni az alkotmányos polgári azonos jogok elvein alapuló nem létező, vagy rossz törvények (hiányos) helyreigazítása és a nem létezők megalkotása terén. Tudomásul vették, hogy amit csinálunk, kérünk, követelünk, ezek mind az alkotmányból kiindulva legális követelések, nem ütköznek törvénybe. Alkotmányadta jogunk van az azonos jogokra és az autonómiát békés úton, viták és egyezségek formájában követelni. A kormány szerint a szlovák alkotmány minden polgárának garantálja az azonos jogokat, de egyúttal elismerték, hogy ezeket a jogokat garantáló törvények hiányosak, rosszak, vagy alkalmazhatóságukra nem is léteznek megfelelő törvények, rendeletek. Rámutattunk a nyelvtörvény hiányosságaira, alkalmazhatatlanságára az azonos jogok alkotmányadta alapelveiből kiindulva. Geönczeöl Gyula ennek kapcsán megemlítette, hogy szerinte a nyelvtörvény felesleges, legfeljebb azt kellett volna szabályozni, hogy a hivatalos használatban a nyelvet milyen grammatikai szabályok szerint alkalmazzák, és ne a kisebbségi nyelv használatának korlátozásával foglalkozzanak a nyelvtörvényben.. Majd megemlítette, hogy tulajdonképpen a csehek nagy sietve akkor adták meg a szlovákoknak 1938-ban az autonómiát, amikor kiderült, hogy a Horthy kormányzat és Tiso között már létezett egyezmény arra az esetre, ha a szlovákok csatlakoznának Magyarországhoz. Ennek pontjai lényegében ezek voltak: 1. a szlovák nyelv hivatalos használata, 2.a szlovák nemzetgyűlés hozhat számukra törvényeket, 3. költségvetési kvóta. Mint Geönczeöl megemlítette, abban az időben sem a szlovák, sem a magyar fél nem tartotta alkalmasnak, hogy valamiféle etnikai határokat húzzanak meg, mivel azt egyik fél sem tudta volna kielégítően megoldani és mindig jelentős kisebbségek maradtak volna a másik oldalon. Ennek a magyar-szlovák kiegyezésnek az eredete abban rejlett, hogy Andrej Hlinka 1919-ben Wilson amerikai elnök szárnysegédjével való találkozóján már látta a csehekkel kialakuló problémákat és már akkor jelezte, hogy küldöttséget menesztenek a magyarokhoz, hogy a kérdéseben megegyezzenek. Lényegében ezek a titkos szlovák-magyar tárgyalások a kollektív jogok kérdésében hoztak eredményeket és mintegy társnemzetként kezelték egymást.
Jókai Zoltán bemutatta azokat a – Gömörben a földtulajdonnal történt – visszaéléseket, amelyek az eredeti tulajdonosokat károsították meg. A kormányhivatal megígérte, hogy segítséget nyújt a probléma rendezésében.”
forrás: NoRe
