Több mint egy éve folyik a nyüglődés az állampolgárságról szóló törvénnyel. Különböző változatok kerültek napvilágra, hogy hogyan kellene módosítani a Fico-féle tarthatatlan törvényt, amely valójában magyarellenes jogszabály, de a szlovák politikai képviseletben nincs meg az őszinte szándék a változtatásra.
Úgy tűnik csaknem valamennyi képviselőnek megfelel a jelenleg hatályos törvény. Különös, hogy az eddigi 133, szlovák állampolgátrságtól megfosztott személy közül legtöbben vannak azok akik a cseh állampolgárságot vették föl (59). Vagyis a szlovák kormányhatalom lelki nyugalommal föláldozza a szlovák állampolgárokat, csak azért, hogy valamilyen módon megakadályozza a felvidéki magyaroknak, hogy könnyített eljárásban felvegyék a magyar állampolgárságot.
A Daniel. Lipšic által vezetett belügyminisztérium már egy éve megfeszülten spekulál azon, hogy mi legyen az olyan szlovákiai állampolgárokkal, akik az abszurd jogszabály ellenére mégis fölveszik egy másik ország állampolgárságát. Bukfenceznek, ötölnek-hatolnak, nem találnak megfelelő magyarázatot, keresik a módját, hogyan torolják meg a szabálysértő polgárokat. Nos, nagy büszkén előrukkoltak egy egyedi elmélettel. Egy hihetetlenül nem jelenkori és izzadva megszült okoskodással. Lipsic belügyminiszter még azt is vállalja, hogy ez a hajánál előhúzott elmélet messze nem európai, illetve ellentmond az unióban eddig természetesen alkalmazott gyakorlattal és értékrenddel. A személyek szabad döntésének korlátozása homlokegyenesen ellentmond az európai közösséghez való csatlakozással vállalt alapelveknek.
A Szlovákiában élő, de külföldön állampolgárságot szerzett polgárok helyzetével kapcsolatban a belügyminisztérium kínosan belegabalyodott a saját, körmönfont okfejtésébe. Különös, egyedi logika szerint (ha egyáltalán „logika”), magyarázzák a Fico-törvény hatását, érvényesülését. A belügy szerint, aki fölveszi más ország állampolgárságát, annak ezt haladéktalanul jelentenie kell a lakhely szerinti körzeti hivatalban. Leszögezi viszont a lényeget: az, aki megszerzi más ország állampolgárságát, automatikusan elveszti a szlovákot – külföldi állampolgárrá válik. Aki nem jelenti be a változást, az kihágást követ el, amiért háromezer eurós bírságot róhatnak ki rá. És itt jön a nagy kérdés: az érintett személy attól a pillanattól számítva, amikor megszerezte a másik állampolgárságot, a hatályos szlovák törvény szerint már csak idegen állampolgár. Milyen jogon követelheti a belügy egy másik ország állampolgárától – aki már nem szlovák állampolgár – hogy valamilyen jelentést tegyen egy körzeti hivatalnak, amikor már nem szlovákiai állampolgár? Milyen kihágást követett el az adott idegen állampolgár? Külföldi állampolgárként, minek értelmében fizessen még pénzbírságot is, ha már nem szlovák állampolgár? És így folytathatnánk a logikai eszmefuttatást. A tény az, hogy valami nagyon nincs rendben a belügyminisztériumi törvénymagyarázattal.
Mindez ismét csak azt bizonyítja, hogy a Fico-féle jogszabály nagyon rossz. Egyedüli ésszerű megoldás a jogszabály megszüntetése. Egy éve nem boldogulnak vele. De talán nem is akarják megváltorztatni?! Ismét föltehetjük a kérdést – mint már annyiszor – kinek fáj, kit zavar, ha Szlovákia állampogárai nem egy, de akár több más állampolgárságot is megszereznek a szlovákiai mellett? Ha Szlovákiában él és dolgozik valaki, akkor számára egyértelműen a hazai jogszabályok hatályosak. De csak abban az esetben, ha megmarad a szlovák állampolgársága.
Duka Zólyomi Árpád
