Német László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szóvivője a Remény katolikus hetilapnak nyilatkozott a szlovákiai katolikus egyházmegyei felosztással kapcsolatban. Ezt a beszélgetést adjuk közre a Felvidék Ma olvasóinak is.
– Hogyan látják a magyar püspökök a szlovákiai egyházmegyék új határainak kérdését?
– A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia rendes tavaszi ülése alatt foglalkozott a szlovákiai egyházmegyék új határainak kérdésével. Ismerjük a Pázmaneum társaság levelét is, amelyet minden püspök atya megkapott. Ők megbeszéléseikben kitértek erre a témára is, és különösen azt húzták alá, hogy a Szentatyának szuverén joga, hogy maga húzza meg az egyházmegyék határvonalait. Ugyanakkor e témáról egy másik ország püspöki konferenciája is tárgyalásokat folytathat a Vatikáni Államtitkársággal és az illetékes püspöki kongregációval.
Mielőtt megtörtént a döntés, Erdő Péter bíboros felhívta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia figyelmét arra, hogy öt éve tart ilyen irányú megbeszélés, megvan az állandó kapcsolattartás, amelynek bizonyos eredményei vannak, bár biztosan nem mindenki elégedett azzal, ami történt. Mivel megvoltak a kapcsolatok, konzultációra is sor került az Államtitkárság részéről, ezért a Magyar Katolikus Püspöki Kar elfogadja a Szentatya döntését.
Vannak más utak, amelyeket a püspöki konferencia a továbbiakban követni fog, és amelyekre az egyházi kánonjog is lehetőséget ad. Tehát ott, ahol az adott püspökség területén több nyelven folyik a liturgiai élet, vagyis a hívek is különböző nyelvcsoportokhoz tartoznak, a kánonjog lát lehetőségeket helynökök kinevezésére vagy akármilyen más formában történő megoldásra. A problémák megoldására azonban az egyházjog nem ismer olyan formát, mint az aláírásgyűjtés, bizonyos értelemben ez nem tartozik az egyházi gyakorlathoz. Ez megtörténik egyházmegyei fórumokon, amikor egy plébánost áthelyeznek, és a hívek aláírásokat gyűjtenek… A püspöknek ugyancsak szuverén joga van az áthelyezéshez, ugyanígy a Szentatyának is jogában áll másként rendezni a határokat. Nem mindig felelnek meg a döntések az elvárásoknak.
Azt gondolom, hogy a magyar papságnak mindig is lehetősége volt találkozni, és a magyar hívek, függetlenül attól, hogy melyik egyházmegyéhez tartoznak, továbbra is kapcsolatot tarthatnak egymással. Hiszen ezek adminisztratív határok, nem pedig felépített falak. A magyarság egyébként is szellemileg, hál’Istennek – már 90 éve, Trianon óta – megőrizte az öntudatát, kultúráját és vallását. Tehát én attól nem félek, hogy azért, mert most más határvonalak vannak, elveszik a magyar katolikus nemzet vagy a magyar katolikus szellem a Felvidéken.
spesnet.info
