Roppant érdekes és izgalmas szellemi utazás, kaland, felfedezés vár ránk, ha megpróbálunk a pandémiás karantén helyzetből lassacskán, fokozatosan kijőve, nem a lazításra koncentrálni, hanem az új helyzetet lelkileg is másként közelítve, innovatív módon átprogramozni magunkat. Ennek egyik módja az lehet, hogy nem csak beszűkült embertársi kapcsolatainkat nyitogatjuk és tágítjuk, persze nem hűbelebalázs módjára. Elszabadultan, hogy most aztán egyszerre minden elmaradt találkozást behabzsolva próbáljuk a restanciát pótolni. Nem! Az óvatosság ebben a tekintetben is hasznos és fontos.
Most egy szokatlan fogalommal jelölöm azt a hiányt, aminek pótlására legalább akkora, ha nem sokkal nagyobb szükség lesz, mint a kapcsolathiányok pótlására. BELSŐ ISTENTÉR az, amire gondolok. Ennek a belső istentérnek a beszűkülése óhatatlanul megmutatkozik. Csökken a türelmi szint, beszűkül az érzelmi mozgásterünk. A bizonytalanság, a szorongás üli meg a lelkeket és ez az emberi kapcsolatok minőségét is rontja.
Sajátos összefüggésre jöhetünk rá: minél inkább kinyílik belső istenterünk, azaz minél inkább be tudjuk fogadni Istent, az Ő beszédét, evangéliumát, annál jobban, stabilabban érezzük magunkat a bőrünkben és ez a belső biztonság kihat kapcsolatainkra, szavainkra, érzéseinkre, hangulatunkra.
Egész életszemléletünkre, létértékelésünkre, jövőre irányuló gondolatainkat is pozitív irányba hangolhatja át. A belső istentér növelésének a titka, mozgatója pedig az, hogy mennyi Szentlelket leszünk képesek befogadni, mennyire fogjuk az Ő menedzselését, vezetését tudatosan, hittel igényelni és követni. A belső istentér tágulásának, ezzel együtt a jövőnek alapvető minőségi jelzése és jelölője a Szentlélek, a Lélek szerinti élet. Ez pedig gyümölcsöző élet, nem pedig aszalt létezés. Termése: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség…(Galata 5,22).
Micsoda értékek, micsoda kincsek! Márpedig egyenes arányosság érvényesül ebben is: Minél több Lélek, annál több élet, minthogy a létezés, a földi teremtett lét megalkotása is a Szentlélek munkája volt. Hiszen a Biblia 2. mondata már mini Lélek-himnusz: Isten Lelke lebegett a vizek fölött, az ősanyag formálója Ő volt a Teremtő akaratából (1Mózes 1,2). S ha a Szent Lélek, Isten Lelke akkora erő, hogy szellemi ráhatással roppant anyagtömeget formál meg élethordozó, emberfogadó szép és alkalmas hellyé, vajon hogyne tehetné meg ezt a mi életünkkel? Hogy a félelem, a bizonytalanság sötétsége és pusztasága, kietlensége átformálódjék jelenlétére élet-igenlő, derűre hangolni képes, pozitív istentérré, s mindenfajta sötét fóbiánkból kisegítsen bennünket? Belső istentér tágító, Lélek horizontot, távlatokat nyitó ünnepre készülünk, mert erről is szól minden pünkösd a történelem végégig.
Belső istentér alkotója bennünk a Szentlélek
Jézus nyugtalankodó tanítványait gondviselőként, előrelátással felkészíti arra az időre, ha majd neki el kell mennie az Atyához, övéi ne legyenek árvák, ne érezzék elhagyatottságukat. Megígéri a Pártfogót, az igazság Lelkét, aki “nálatok lakik, bennetek lesz” (János 14,17).
A tanítványokban, ma a hívő emberekben lakozó Szentlélek az, aki a beszűkülés megakadályozója vagy éppen felszámolója, gyógyítója.
Hiszen nem csak az érszűkület lehet veszélyes, hanem az “istenszűkület” is, a hitszűkület, a szeretetszűkület, ami aztán végigmegy mindenen, egész emberlétünkön. El az emberség-szűkületig, emberség szürkületig. Ezt szándékozik ellensúlyozni, preventív vagy terapikus módon gyógyítani a Szentlélek – nem csak pünkösdkor.
Az első pünkösd, Jézus feltámadása és mennybevitele után, azaz kb. 33-34-ben indult el a belső istentér kifejezetten pneumatikus, Szentlélek általi tágulása, térfoglalása, alakítása. Már a 2. század elején, tehát a 100-110-es években megszületett az a Biblián kívüli őskeresztény irat, aminek szerzője Hermász, akit Órigenész a Róma 16,14-ben említett Hermásszal azonosított.
Pásztor című művében mutat rá arra, hogy az emberi szívben lakozó Szentlélek az, Aki formálja magatartásunkat, Ő erkölcsi tanító mesterünk, tehát a belső istentér megalkotója, gondozója, fenntartója. Így fogalmaz könyvében Hermász: „Ha türelmes vagy, akkor a benned lakozó Szentlélek tiszta marad, semmiféle más gonosz szellem nem árnyékolhatja be Őt. Ha tiszta otthonra talál nálad, vidáman és örvendezve lakozik benned, Istent fogja benned szolgálni nagy örömmel, hiszen Ő önmagában hordozza boldogságát. Ha azonban a hirtelen harag indulata befészkeli magát a lelkedbe, akkor a Szentlélek számára egyszerre szűkös hellyé lesz az, s mivel nem marad számára benned tiszta a szállás, hamarosan el is távozik belőled”.
Az emberi lélek mozgástörvényei, belső törvényszerűségei ma sem működnek nagyon másként. Aki befogadja Isten Szentlelkét, azt Ő magával ragadja abba a örömbe, ami Isten szolgálatának a tiszta öröme. Ha pedig harag, indulat támad vagy fészkelődik be tartósan az emberi lélekben, beszűkül az örömtér, az istentér, és olyan szűkösség támadhat, hogy még a Lélek is sürgősen eltávozik onnan. Mennyi indulatos, ingerült, haragos, gyűlölet teli, csupa indulat psziché van a mai emberekben. Az indulat nem az sokakban, mint ami volt Jézus Krisztusban, aki képes volt önként megalázni magát, s ezért Isten felmagasztalta őt, ahogyan a gyönyörű páli Krisztus-himnuszban olvassuk (Filippi 2,5-11).
Itt a Krisztus jó indulatának létezés és élettágító hatásáról olvasunk.
A kicsinyhitűség, a szeretetlenség, a gonosz indulatok, a cinizmus beszűkíti az emberi belső teret. Olykor olyannyira, hogy nem csak Istent száműzik ezzel a bensőjükből, hanem még önmagukat és magát az életet is. Hány ilyen önmegsemmisítő Isten-száműzésnek vagyunk tanúi az öngyilkosságok, a pusztított életek számának olvastán. Mekkora nagy Szentlélek hívás kell ahhoz, az igazság Lelkének befogadása, belső szálláscsinálás, hogy ez az önpusztító térvesztés, életvesztés végre lelassuljon, megálljon? Mindennél jobban kellene kérni: Jövel, Teremtő Szentlélek, Töltsd be szíveinket!
Mai kontrapunktok – az oikodomé, az otthonosság kultúrájának megteremtése
Már korábbi írásaimban idéztem Robert J. Lifton pszichológust, aki évtizedekkel ezelőtt már a belső kiszáradásról, a lelki elsivatagosodásról írt. A psychic numbing valójában az emberi lélek belső beszűkülése, aminek során az élmény- és érzésképesség, az érzékenység, fogékonyság olyan mértékben lecsökken, hogy már az emberi túlélés kerül veszélybe. Ez megjelenhet erkölcsi közönyben, kiégésben.
Kutatások kimutattak ilyen jelenségeket azoknál a kutatóknál, politikusoknál, modern hadászati technológiák kimunkálóinál, akik naponta foglalkoznak a megsemmisítés technikáival, ezek fejlesztésével, akik zárt körben, beszűkült külső-belső körben mozognak, s mint titkok hordozói, még inkább veszítenek mozgásterükből. Ma a mindennapi életben is számos formát ölthet, csaknem patologikus, beteges módon jelentkezhet a lelki kiszáradás. Például cinikus magatartásban vagy beteges nárcisztikus önközpontúságban, önkényeztetésben, a nagyon leegyszerűsített, érzelmi kultúrától megfosztott életérzésben, életmódban.
A túl könnyen szerzett sok pénz is beszűkíthet, a többnek képzelt hatalom, mint amivel a pozicionált emberek akár az üzleti életben, akár a politikai hatalom valamelyik szintjén rendelkeznek, de valahogyan nem nőttek fel a lehetőségeikhez. Vagy a túl sok információ is előidézheti az érzéketlenség növekedését. Geiko Müller-Fahrenholz protestáns író, teológus évekkel ezelőtt az akkor még nagyon is szegény, éppen csak fejlődésnek indult Brazíliában lenyűgöző és igaz könyvet írt Ébreszd fel a világot címmel. Enne alcíme: Isten Lelkébe vetett hittel a fenyegetett világban. Felvázolta egy szóra fűzve az életmentő belső térnyerés, az istentér megteremtésének, tágításának, működtetésének valóságos létfeltétlét. Ezt a szót ő találta meg: oikodomé – ökodomia – házépítés, a teremtett világ otthonosságának megőrzése. Oikodomia a családdal, otthonosság a lakásoknak, a gyülekezetnek, a városnak, a nemzetnek. Az oikodomé, ökodomia, az otthonteremtés érzelmi, kapcsolati, értelmi, etikai kultúrájának a létrehozása azonban látása szerint nem megy másként, csak ha előbb teljesül a pneumatikus előfeltétel.
Az előfeltétel pedig ez: “ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik” (1Kor 3,16). A mi testünk Isten Lelkének temploma, s az a mindennapi nagy lehetőségünk, hogy lelki házzá épüljünk (1Pét 2,5).
Ha ez a belső épülés, építkezés nem valósul meg, ha a belső istentér, a lelki templom, a hit temploma nem épül fel, akkor a belső térvesztést külső térvesztés követi.
Ha elvész a külső erkölcsi tér, szétárad cunamiként a belső agresszió, a gyűlölet, nem lesz gát többé. Ha benn, magunkban az istentérrel nem sikerül megakasztani a negatív áradást, gátszakadás lesz külső kapcsolatokban, viszonylatokban is. A belső istentér kialakítása, az oikodomia, az otthonosság megteremtése magunkban és körülöttünk, az együttélés megújuló és megújító minőségi kultúrájának munkálása létfeltétel.
Ezért pünkösd a legreálisabb életminőség javító, jövősegítő ünnepünk.
A Szentlélek vezetése a legszükségesebb kormányzás, ami kikerülteti velünk egyénileg, közösségileg, egyházilag, nemzetileg is a falnak ütközés vagy a végzetes szakadékba hullás egyre fenyegetőbb krízisét. A belső istentér megtalálásának létszükségletéről írt 2021-ben is elgondolkodtató verset Túrmezei Erzsébet.
A FORRÁSHOZ
„Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni.
Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat.”
(Sören Kierkegaard)
Tiszta-bővizű csodálatos Forrás,
keresd tovább a szomjasakat!
Látod, mennyien vannak!
Posvány vizével oltják szomjúságuk.
Szomjaznak, életre, szeretetre,
irgalomra és bocsánatra, jóságra,
igazságra, örömre, igazi szabadságra.
Szomjazók számlálhatatlan serege!
Mi lesz velük, ha rád nem találnak?!
Milyen felfoghatatlan, ahogy elindulsz megkeresni őket,
ahogy szüntelen útban vagy feléjük,
meg se várva, hogy ők keressenek!
Milyen csodálatos titok!
Boldog, akit már megtaláltál,
s nem posványok mérgező vizét issza!
Ahogy ígérted,
nem szomjazik soha többé, és belsejéből
szeretet, öröm, irgalom, jóság: élő víz fakad.
Krisztus-forrás, te áldott, drága, tiszta,
keresd tovább a szomjasakat!
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
