Bakócz Tamás esztergomi érsek, a 16. századi történelmi Magyarország jelentős és nagy formátumú egyéniségének felidézése, a rá való emlékezés a tavalyi évben kezdődött el és az idei évben folytatódik.
Jobbágysorból indult, ám képességei, kitartása, humanista iskolázottsága és elhivatottsága révén az ország legnagyobb méltósága lett. Ő volt az egyetlen magyar pap, akinek komoly esélye volt arra, hogy pápa legyen.
A tavalyi év derekán emlékeztek halála 500. évfordulójára, mely 1521. június 15-én következett be Esztergomban. A 2022-es esztendő ismételten alkalmat ad a megemlékezésre, ezúttal születésének 580. évfordulója apropóján. Az esztergomi érsekké lett Bakócz Tamás 1442-ben született Erdődön. Születésének csak az évszáma ismert.
Az esztergomi érsekséget I. István király alapította 1001-ben. Az esztergomi érsek mindenkor a magyar katolikus egyház első számú főpapjának tisztsége, Magyarország prímása.
Bakócz Tamás apja, Bakócz Ferenc, a Drágffy család jobbágya volt a Szatmár megyei Erdődön, és öt fia volt. Valószínűleg a kerékgyártó mesterséget űzte, legalábbis arra látszik mutatni a kerék, amely a Bakócz Bálint titeli prépostnak adományozott címerpajzson látható. Fiai közül elsőként Bálint lépett papi pályára, Országh Mihály támogatásával. Később a pécsi püspökké lett Janus Pannoniustól megörökölte a dúsgazdag titeli prépostságot, így segíthette testvérei, köztük Tamás tanulmányait.
Bakócz Tamás elsőként a szatmárnémeti domonkosoknál tanult, majd Boroszlóban és Padovában folytatta a tanulmányait. 1464-ben filozófiából doktorált Krakkóban, ahonnan öccsével, Ferenccel az olaszországi ferrarai egyetemre ment. Tanulmányai során az Erdődi Tamás nevet használta.
1470 körül tért haza. Ekkor, vagy a bátyja közvetítésével, vagy a ferrarai Guarino mester és Rangoni Gábor erdélyi püspök közbenjárására került Mátyás király környezetébe, ahol kezdetben szerény kancelláriai állásokat töltött be, mint jegyző és fogalmazó. Majd 1475 és 1480 közt elkísérte Mátyást három török elleni hadjáratára és az Ausztriát meghódító hadjáratra. Akkor már Mátyás király egyik bizalmas tanácsadójának számított. Nagy érzékkel mindig a legjobban tudott alkalmazkodni a politikai helyzet változásához. Vitathatatlan érdeme volt, hogy reálisan felismerte a török veszélyt, és tudta, az ország egyedül nem képes azt megoldani.
1497-ben elnyerte az egri püspökséget, amely a leggazdagabb magyar püspöki javadalom volt. Még ez évben megalkudott Estei Hyppolit bíbornokkal, akivel tisztséget cserélt, így esztergomi érsekké, Magyarország prímásává emelkedett. Bakócz politikai és egyházi törekvései messze túlmutattak a középkori Magyar Királyság határain.
Nemzetközi előrelépésének első döntő mérföldköve volt, amikor 1500-ban Velence támogatásával bíborossá, majd tíz évvel később konstantinápolyi pátriárkává nevezték ki. Ezen cím birtokosaként a pápa utáni második legmagasabb rangú főpapnak számított. Ezzel Bakócz óhatatlanul bekapcsolódott az Itáliát dúló háborúba, így gyakran egyensúlyoznia kellett az állandóan változó összetételű koalíciók között.
1513. február 21-én meghalt II. Gyula pápa, és ez a tragikus esemény felvillantotta annak a lehetőségét, hogy egy magyar főpap nyerje el a pápai trónt. A bíborosi testület legrégibb tagjai azonban esélyesebbnek tűntek.
Különösen Giovanni de’ Medici kardinális volt rendkívül népszerű, nemcsak a bíborosok között, hanem a római lakosság körében is. Pedig Bakócz érsek is keményen lobbizott, nem titkolta azt az ígéretét, hogy megválasztása esetén hatalmas vagyonát a török elleni keresztes hadjárat megszervezésére fordítja.
A pápaválasztáson 25 bíboros, ebből 18 olasz nemzetiségű, három spanyol és egy-egy angol, francia, svájci és egy magyar nemzetiségű vett részt. Március 10-én kezdődtek a szavazások, de az első körben egyik jelölt sem szerezte meg a szükséges kétharmadot.
Végül a fiatal olasz bíborosok döntötték el a kérdést. Giovanni de’ Medici személyében egy olyan művészetek iránti mecénást is láttak, aki a békés fejlődés esélyét hordozza magában. Az eredmény már aznap este megszületett. Az új Medici pápa a X. Leó nevet vette fel, és hivatalosan 1513. március 19-én iktatták be Szent Péter trónjára.
Bakócz még abban az évben pápai legátusként visszatért Magyarországra, magával hozva a X. Leó pápa által kiadott, török elleni keresztes hadjáratot meghirdető bullát. Az országtanácsban elérte, hogy az I. Szelimmel három évre megkötött békét megszegve, 1514. április 16-án a keresztes háborút kihirdessék az országban.
Hatására rövid időn belül kitört a Dózsa György vezette parasztlázadás, amely lángba borította Magyarországot. Mint a felkelés közvetett kiváltóját, sok szemrehányás érte. Hatalmas vagyona viszont megmaradt, és ebből sokat költött diákok iskoláztatására, könyvekre, művészetekre. Befejeztette az egri székesegyház szentélyét, a hátrahagyott könyvtárával és kincstárával gazdag örökséget hagyott, melyet Esztergomban őriznek.
II. Ulászló 1516-ban bekövetkezett halála után fogyatkozott a befolyása a királyi udvarnál. Egészsége meggyengült, súlyos köszvény kínozta, majd 1519-ben szélütést kapott, és az államügyektől teljesen visszavonult egészen 1521. június 15-én bekövetkezett haláláig. Az esztergomi bazilika Bakócz-kápolnájában nyugszik, amit ő maga építtetett. A vörösmárvány építmény az egyik legszebb fennmaradt korai reneszánsz emlék.
Ezt a gazdag életutat dolgozta fel Tóth-Máté Miklós A nagyrahivatott című könyvében. A történelmi drámából színpadi adaptáció, majd a 2021-es évfordulóra filmes feldolgozás is készült. Fraknó Vilmos az Erdődi Bakócz Tamás élete című könyvben állít emléket a főpapnak.
Forrás: Wikipédia, Magyar Kurír
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)