„Aki a mesét szereti az rossz ember nem lehet” – ferdíthetjük el egy kicsit az ismert mondást. De valóban így van!
A népmese átszövi a gyermek, és átszövi a felnőtt életét is. Szabadon idézve egy nemrégiben hallott riport egyik mondatát „A mesét a felnőttek alkotják”, hogy azután elmondhassák a gyermekeiknek. A népdalnak és a mesének is van egy közös tulajdonsága. Szívekben születik és csak szívből lehet tovább is adni. Más módon nincs értelme annak. Berecz András, Kossuth-díjas mesemondó szavait idézve „Érdemes abban a gyönyörű mindenségben otthon lenni, amit ingyen kaptunk, s akkor a világot is pontosabban lehet megérteni. Akinek megadta az Isten, hogy anyja van, s az anyja szólt hozzá, azon pecsét van, s onnantól ahhoz a szóhoz tartozik, el van kötelezve.”
„…. az édesapám Felvidékről való, egy apró kis faluból, Sőregből származik, és mint Szlovákiában élő magyar ember ismerte meg a székelyekéhez hasonló sorsot. Édesanyám az Alföld közepén, a Nagykunságban született. Az egyik síkvidéki református, a másik hegyvidéki katolikus, és Budapesten akadtak össze. Televíziónk soha nem volt – hála az Istennek –, ezért az átmesélt éjszakákon nőttem fel: erre aludtam el, és sokszor erre is ébredtem …”.
„…Az első dalokat édesanyámtól tanultam, aki a híres kunhegyesi táncos, tréfafa és nótafa, Tanka Gábor lányaként sok ilyet tudott. Erdélyben, Moldvában, Felvidéken, Somogyban, Nagykunságban, Nyírségben… dalokat, meséket, tréfákat gyűjtögetek. Életem különféle vargabetűi, hajtűkanyarszerű fordulatai után, melyek során rakodó segédmunkás, erdőművelő, útkarbantartó is voltam, hajszolt embertársaim örömét keresgélő énekes, mesemondó lettem …”
Berecz András Kossuth díjas ének- és mesemondó estjei utánozhatatlanok és egyedik. Nincs kettő belőlük, csak, éppen az és ott ahol mesél. „A világ legjobb meséje sem ér semmit, ha a jelenlévő és megismételhetetlen hallgatóság elalszik … állandóan őrködni kell, hogy mikor ütik fel a fejüket, mikor mered ki a szemük, és mikor válnak gyermekké még a felnőttek is …” – vallja erről.
Losoncon jól őrködött, ahol 2012. december 14-én a Kármán József Alapiskola és Óvoda Kármán-termében a meglehetősen kedvezőtlen időjárás ellenére is megtelt a Kármán-terem.
Az est keretében fellépett Benko Fruzsina Borbála (Síd), népdalénekes, a „Felszállott a páva” elődöntőjének résztvevője valamint testvére Kapsa (Benko) Júlia (Nagydaróc, Síd), népdalénekesek.Az ezt követő táncházat Palúch Norbert (Rimóc), néptáncos, néptáncpedagógus, a Népművészet ifjú mestere vezette.
Az est losonci Phoenix Lutetia Polgári Társulás és a Pitypang Néptáncsoport, szervezésében került sor, támogatója az SZK Kormányhivatala volt.
Hogy ki és mi is Samu Bá, nos erre a jelenlévők nem kaptak részletes választ, de itt idézve a mesemondó „Mese a furulyáról” c. meséjének részletét valamit elárulhatunk róla: „Ahogy a szívhez szóló leánbolondító nóta utolsó, hamis hangjánál elájuló leányka sóhajától reszkető gyertyaláng fényinél kalendáriumot betüzgető deáklegényke serkenő bajucszától megbabonázott gazdasszony ölibe csipogó kicsi csürkecskéktül széjelkapirgált pocikturása hulla mindeneket dorgáló tavaszi jégeső, pucok samubá áldása úgy szállott, szálingózott, szakadozott le a multkor es a padlásról kalapunkra, ezért áldás már az Úrtól hulljon, harmatozzon le a földre mireánk, szűk szavú számból, szapora szüvemből kévánom, de igazán.”
Puntigán József – A szerző további képei a galériában
Felvidék.ma
