Magyar Ferenc mérnök, volt parlamenti képviselő április 15-én befejezte földi pályafutását életének 85 évében. 1989 után aktív résztvevője és formálója volt a kassai magyar közéletnek és politikai mozgásoknak.
A kezdetektől, még az 1989-es változások előtt tagja volt annak a körnek, mely közvetve kapcsolatot tartott fönt Pozsgay Imrével, akinek megbízottai rendszeresen jártak Kassára és tájékoztató anyagokkal láttak el bennünket a magyarországi változásokról. Egyben bekapcsolódott a Kassai Környezetvédők Köre munkájába, mely 1989 novemberében Kassai Magyarok Baráti Társaságává alakult át. A változások után politikai szerepet vállat. A Magyar Kereszténydemokrata mozgalom (MKDM) színeiben a prágai Nemzetgyűlésben képviselte az Együttélés-MKDM koalíciót, amivel kiváltotta az elnök, Bugár Béla nemtetszését. De ő komolyan vette kassai képviselőtársaival, Novitzky Bélával és Görcsös Mihállyal a megkötött egyezséget. Ezért is szorították ki őket a politikai porondról. De Ferenc talált magának más elfoglaltságot is. Egykori cserkészként küldetésének tartotta, hogy a cserkészet újjáalakításánál segédkezzen és ezt a munkát végezte, amíg ereje ezt lehetővé tette. Egy válságos korszakban rendbe tette ügyeiket.
Képviselői munkáját komolyan vette és szolgálatnak tekintette.
Ő hívta föl a figyelmet arra, hogy a beneši dekrétumok eleve érvénytelenek, mert ellentmondtak az akkor érvényes alaptörvénynek. Ezt egyik cseh képviselőtársa közölte vele Prágában.
Aktívan bekapcsolódott a borsi II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság munkájába, mely a Rákóczi-hagyományok ápolásán túl a kastély felújításánál is tevékenykedett évekig.
Elektromérnökként a kassai Műszaki Egyetemen dolgozott, de 1989 előtt nem oktathatott, mivel világéletében hívő ember volt. Nyilván az elvtársak attól tartottak, hogy ideológiailag megfertőzi a fiatalságot, de ezt ő nem sérelemként élte meg, inkább iróniával tekintett rá.
Magyar Ferenc precíz jegyzeteket készített közéleti tevékenységéről. Mindig buzdítottam rá, dolgozza föl azokat, mert sok későbbi zajlásra, emberek pályájának meglepő vargabetűire kapnánk magyarázatot, ha kézbe vehetnénk ezeket a feljegyzéseket. Hogy mennyire haladt előre a munkában, sajnos pillanatnyilag nem tudom. Márcsak azért is fontos lenne, mert az elmúlt években néhányszor hibás adatok láttak napvilágot vele kapcsolatban.
Sajnálatos módon az elmúlt időszakban számos jeles személyiséget veszítettünk, így megemlékezni kötelesség róluk, hiszen ezt követeli meg a tisztesség. Érdekünkben tevékenykedtek, nem engedhetjük, hogy a feledés homályába távozzanak. S ilyenkor nyilall az emberbe, hogy bizony mi mindent kellett volna számos közös együttlétünk alkalmával megkérdezni és lejegyzetelni. De mindig úgy viselkedünk, mintha barátaink örökké élnének. Lesz még idő arra, hogy megbeszéljük a dolgokat! Majd egyszer! Azután elfogy az idő és itt állunk kérdéseinkkel, melyekre már nem kaphatunk választ.
S most igyekszem összerakosgatni a mozaikkockákat, melyek segítségével ki kellene alakítani egy összefoglaló képet. Ülünk konyhádban és beszélgetünk, miközben a hátunk mögött demizsonban forr a mazsolából készült bor. Vonatozunk Borsi felé az Emléktársaság ülésére, vagy éppen kerékpáron közeledsz felém a Fő utcán. Ha a premontrei templom előtt mentem el mikor mise volt, láttam szembe kikötve a kerékpárodat. Ott volták akkor is, amikor 1938 hektikus időszakában, a cseh lovascsendőrök be akartak hatolni a templomba, mert ott a magyar Himnuszt énekelték. Erről faggattalak legutóbb.
Mindig azzal a helyzettel szembesül az ember, amivel most is. Nem faggattalak ki alaposan, mert az nagyon furán hangzana. Mert mit szólnának sokan, ha közölném velük, legyetek szívesek beszámolni életetek folyásáról, mert az majd jó lesz, ha nekrológot kell írnom rólatok. Hát ez az, ami nem megy!
Nem vártad meg, hogy Kassa városa kitüntessen Téged, pedig májusban ez várt volna Rád! Kedves Feri, tisztelegve búcsúzunk Tőled, elkötelezettségedet példának tartjuk, barátságod hiányozni fog!
Magyar Ferenc temetésére a kassai köztemetőben 2013. április 24-én, 14 órakor kerül sor.
Balassa Zoltán
