Kalita Gábor festőművész ezt megelőzően Pozsonyban a budapesti Zsombori Erzsébet selyemkép-tárlatát nyitotta meg.
Nagy Kata és Hartay János, a kiállítás kurátorai kérdésünkre válaszolva elmondták, hogy Magyarország egyik legszebb, s legrégebben épült kastélyában rendszeresen szerveznek kortárs képzőművészeti kiállításokat. A honfoglalás emlékét őrző, Budapest vonzáskörű, Csepel-szigeti Duna parton található, festői környezetben a csodálatosan felújított műemléképület alkalmas erre. S mivel kongresszusi központként is működik, így az itt megrendezett kiállítások is rendszerint nagyszámú érdeklődőt fogadnak.
Nagy Kata kurátor, kiállításszervező megemlítette, hogy nagy örömmel fogadták Kalita Gábor itteni bemutatkozását, hiszen a helyi, szintén hivatásos képzőművészek is osztották abbéli véleményünket, hogy a nem hagyományos, sajátos technikával kiképzett alkotások korántsem tartoznak az ezerszer látott festészeti technikák s témaválasztások csoportjába. Ez a tárlat egy különleges, érdekes színfoltja az itteni kiállításoknak.
Hartay János, a kiállítás másik kurátora arról tájékoztatott, hogy a Gábriel szignót használó művész korántsem tartozhat az önző, hiú, csakis a saját művészetét elismerő, hirdető alkotók közé, hiszen kurátorként eddig 54 kiállítást nyitott meg, s rendezett képzőművész társai számára, a Pozsonyi Műtermek kurátora, művészeti szakcikkek sorát közölték a lapok, portálok, s számos katalógust adott ki.
A kiállítást Krepsz Ágnes, Irodalmi és Művészeti Díjas költő, festőművész nyitotta meg. Beszédében a festőművész rövid életrajzi bemutatója után szólt, azokról az irányzatokról, amelyek mentén születnek az alkotó újabb és újabb alkotásai. Ebből idézünk – néhány részletet:
– Életpályáját áttanulmányozva, megismerve, Gábrielt nyugodt lelkiismerettel nevezhetjük egy olyan reneszánsz alkotónak, aki egyszerre, egymást kiegészítve végzi sokoldalú alkotói tevékenységét. Életútjának meghatározó, fontos állomásai is arról tanúskodnak, hogy a publicisztikai tevékenysége által szerzett, az emberek ezreivel való kommunikációs tapasztalatok után kialakult gazdag, átélt élményanyaga mennyire is jelen van nemcsak írásaiban, recenzióiban, művészeti szakcikkeiben, de festményein is. Nem véletlenül, hiszen – amint ezt már mások is nyilatkozták róla, a felsorolt tevékenységeit – ifjú kora óta egyszerre végzi. A szó, a betű, a gondolat építi fel a festményt, a festés közben kialakult alkotóöröm-, meditáció teremti meg később a betűt, a gondolatot. Eme egyéni alkotóstílus szép példájaként hozható fel alkotói pályája kezdetén létrehozott „Vésett betűk” című, kilenc darabból álló sorozat, mely festmények saját verseit is tartalmazzák. Vagyis a betű nemcsak tartalmi, de formai elemként is jelen vannak az égetett umbra technikával készült, relief-szerűen kidolgozott képein.
Kalita Gábor alkotói szabadságának jelképeként említhető meg az, hogy a művész több síkon halad festészetében: az egyik a szabad témaválasztás, a korlátlan művészi szárnyalás, a másik a világban való történések-, magyarságának-, kereszténységének képbeli kifejezése. Az utóbbinak két szép példáját említeném itt meg: Ő indította el művésztársaival és segítőikkel a Hommage a Esterházy János festmény –és grafikai gyűjtemény vándoroltatását a Kárpát-medence magyarlakta vidékein, amelyet először a csoportja által felügyelt Pozsonyi Magyar Galériából indítottak vándorútjára 2008-ban. Eddig az említett gyűjteményt huszonnégy helyszínen mutatták be. A másik gyűjtemény, amelyik szintén a Pozsonyi Magyar Galéria zászlaja alatt vándorol a Kárpát-medencében a Szent István – Pozsonyban címet viseli, s 2010 óta tizenkét alkalommal került bemutatásra.
Jelenleg itt a Savoyai Kastélyszálló fogadótermében olyan alkotásokat láthatunk Gábriel-től, amelyek szabad témaválasztásban, a fentiekben említett, alkotói szárnyalás jegyében születtek az elmúlt egy-két évben.
Az égig érő tavasz című, nagyméretű akryl-festmény mindannyiunkat felébreszthetett a hosszan tartó tél után, hiszen a fű színeiben megfestett, a tavasz jelképeivel gazdagított festmény valóban az újraéledés, a remény szimbóluma.
A hat darabból álló, Tavaszi anzix című sorozat relief-szerűen kiképzett, vonalakkal hangsúlyozott, indás, tekergő növényutánzatokat jelképez, mely a természet gazdagságát, alkotóerejét, formagazdagságát jelképezi.
A Szieszta előtt, A toronyban című asszamblázsa a nagy A betűből kiképzett toronytető, a képbe beépített valódi óraszerkezet, s ennek szétszórt alkatrészei szinte azt szuggerálja a néző tudatába, hogy a toronylakó, az éjt nappallá tévő magányos alkotó valóban pihenni készül, hogy később újra folytathassa-, gyakorolja a legtöbbször önmarcangoló, lelket tépő alkotói szenvedését, szenvedélyét.
Az underground művész biciklije avantgárd tájban című asszamblázs szintén beépített tárgyi elemeket használ kifejezőeszközéül az alkotáson. A modell-bicikli szinte kísértetiesen hasonlít az eredeti kerékpárhoz, amelynek első kereke egy avantgárd festmény, amely – amolyan „Dali-san” neki van támasztva – nem fának-, falnak, hanem – a mögötte lévő tájnak. A felhők alatti szárítókötélen lóg a festő két avantgárd képe, a bicikli kormánya előtti kosárban egy szárítócsipesz, amely annak jele, hogy az underground művész további alkotásokat kíván kifüggeszteni – na hová? – az avantgárd égre.
A virág Gaudí-nak című, mozaik-szerűen kiképzett kép egy történethez fűződik. Egy alkalommal a világhírű barcelónai műépítész munkásai, kőfaragói az anyagiak hiánya miatt abbahagyták a munkálatokat a Sagrada Familia templom építésének alkalmával. Gaudí ekkor letérdelt a templom oldalfala mellé, keresztet vetett, s egy féldrágakövekből, kristályokból, mozaik-elemekből egy virágmintát képzett ki a templom falán. Amikor ezt látták a kocsma ablakából a mester építész katalán kőfaragói, azonnal munkába álltak, s folytatták a templom építését.
A kiállítás anyaga, mely április 13-án nyílt a hónap végéig látható a csodálatos környezetben található Savoyai Kastély és Kongresszusi Központban.
Szőke Éva, Felvidék Ma
A képeken Kalita Gábor a pozsonyi műtermében, a festő képei, valamint a Savoyai kastély látható.