Ferenc pápa augusztus 26-án fogadta az 1995-ben alapított „É giornalismo” (=Az újságírás) publicisztikai díj átadó küldöttségét. Idén neki ítélték oda a díjat, amit el is fogadott. Ennek átvételekor beszédet tartott, ami nemcsak a római katolikus és olasz, hanem a protestáns világ újságíróihoz is szólt. Néhány részlet a pápai beszédből és rövid véleménynyilvánításunk.
Pápai szó
A konstruktív kommunikáció sürgősségét hangsúlyozta elsőként a pápa. Mit ért ez alatt? Olyan kommunikáció ez, amely a találkozásnak és nem a viszálynak a kultúráját, a békének és nem a háborúnak a kultúráját, a másikra való nyitottságnak és nem az előítéleteknek a kultúráját segíti elő.
A mai, csupa kommentelés világában a valóság elvét, tiszteletét elsődlegesnek tartja: „A reményem az,… újra felfedezzük és egyre inkább követjük a valóság elvét. A valóság felette áll a gondolatnak, mindig –: a tények valóságát, a tények dinamizmusát, melyek sosem mozdulatlanok, mindig változnak, jó vagy rossz irányba, s ne fenyegessen bennünket az a veszély, hogy az információ társadalma a dezinformáció társadalmává váljék”. A dezinformációnál hosszabban elidőzött beszédében a pápa, az újságírás egyik bűnének nevezve ezt: „Ilyen bűnből négy van: a dezinformáció, amikor az újságírás nem vagy félretájékoztat; a rágalmazás (néha ezt használják); a hitelrontás, mely különbözik a rágalmazástól, de ugyanúgy rombol; és a negyedik a koprofília, vagyis a botrány, a mocsok szeretete; a botrány eladható. A dezinformáció az első az újságírás bűnei, hibái közül”. Ellenszere a találkozás, a párbeszéd, a másik ember és érvei meghallgatásának a kultúrája.
A digitális kultúra, az eszmecsere sok új lehetőséget hozta számunkra, de azzal a veszéllyel is jár, hogy a kommunikációt szlogenekké változtatjuk. „Aggódva látom például a manipulációkat: egyesek érdekfeszítő álhíreket terjesztenek, hogy irányítsák a közvéleményt. Ne engedjük, hogy a gyűlöletbeszéd irányítson bennünket!”.
Újra fel kell fedeznünk az együtt szót! „Együtt járni. Együtt kérdezni. Együtt vállalni a közösségi megkülönböztetést, mely számunkra imádság. Az együtt szó nagyon fontos. A kirekesztés kultúrájában élünk, mely a kommunikáció egyfajta kapitalizmusa”. Ennek a kirekesztésnek talán a szokásos imája: „Köszönöm, Uram, hogy én nem vagyok olyan, mint az, nem vagyok olyan, mint amaz, nem vagyok…”.
Nyomatékkal kérte Ferenc pápa: szokjunk hozzá, hogy meghallgassuk egymást, hogy beszélgessünk, hogy ne dobjuk el az agyunkat egyetlen szó miatt. Érett módon meghallgatni és megvitatni. „Próbáljuk megtanulni a kapcsolatok újfajta megélését, meghallgatva egymást, hogy meghalljuk és kövessük a Lélek hangját. Lépjetek ki a szlogenek és az előre csomagolt történetek logikájából! „Az egyetlen igazság a valóság.”
Református újságírói visszhang
Nem lehet református, protestáns újságíróként, teológusként szó nélkül hagyni Ferenc pápa értékes, tapintattal is kritikus gondolatait. Elsőként a végén kezdem. Az egyetlen igazság a valóság – erre a pápa által idézett mondatra rímel Lukács evangélista, az orvos és tényfeltáró zsurnaliszta módszertana, amiről evangéliuma első mondataiban ír: „Magam is jónak láttam, hogy miután elejétől kezdve mindennek pontosan utánajártam, szép rendben megírjam” (Luk 1,3). A lukácsi módszertant a digitális kor keresztyén újságírása sem kerülheti meg. A tények fontosabbak a kommenteknél, a valóság annak ilyen-olyan értelmezésénél. 1992-ben az osztrák protestáns teológus, Gerhard Scheibel nagyszerű könyvecskét írt a jézusi kommunikáció lényegéről. Könyvében már akkor bevezetett egy kulcsszót: kongruencia = megegyezés, összhang a beszéd és a tett, a tények és az azokat visszaadó szavak tartalma, az elmélet és a gyakorlat, az Ige és a valóság között. Ez a konstruktív kommunikáció. A Messenger, Facebook, tv, rádió, világháló és más szociális médiaeszközök világában keresztyén szeretetparancs a valóság, a másik ember szavainak, tényeinek a tisztelete. Ahogyan Lukács is írta: „Mindennek pontosan utánajártam”. Ez kizárja a fakenewst, a blacknewst, a félretájékoztatást, a félvalóságok terjesztését, az álhíreket, a dezinformáció minden formáját. Hazugságok multiplikálását. Leginkább a koprofiliát, a botrányújságírást, a minél rosszabb, rettenetesebb, annál jobb a hírértéke szemléletét. „A mocsok szeretetét”.
A másik konszonáns fogalom az együtt kultúrája. Az együtt szó nagyon fontos. „A kirekesztés kultúrájában élünk, mely a kommunikáció egyfajta kapitalizmusa” – mondja a pápa. Belső rezonanciám ellenére le kell írjam: az én szóérzékelésemet kicsit bántja, hogy miközben az együtt kultúrájáról beszél, a kirekesztést is kultúrának nevezi. Nem, az legfeljebb mechanikus, gépies, lelketlen civilizáció, a negatív magatartási sztereotípiák, a bevett formulák ismétlésének, sőt az ürességnek az antikultúrája. A Sátán nem kultúrát épít, hanem kultúrát rombol. Az övé soha nem kultúra, hanem antikultúra! Pál a 2Kor 13,13-ban ír a Szentlélek közösségéről, az együtt emberi kultúrájának isteni forrásáról. Amit így is értelmezhetünk: a Szentlélek kommuniót, közösséget teremt, kínál az embereknek, s ebben a közösségben valósul meg az igazi kommunikáció, Isten-ember együttese, közösségi létmódja. Az Újszövetség görög szövege kommunióról, a latin fordítás már kommunikációról beszél, minthogy ezek mélyen és kölcsönösen összefüggenek. A jó kommunikáció a kirekesztés halála, s a megértés hajnalhasadása!
Remek és kifinomult kritika a pápai beszédben ez a felhívás: „Lépjetek ki a szlogenek és az előre csomagolt történetek logikájából!”. Ha valahol, itt érhető tetten az a valósághű szemlélet, miszerint az igazi újságírás mindig felfedeztetés, ugyanannak a valóságnak sémáktól, sablonoktól, frázisoktól mentes, friss látásmóddal történő megközelítése. Azaz állandó önképzés, szó- és fogalomteremtési találékonyság. Nem azért, hogy a valót elfedjük, hanem hogy újabb héját, burkát, buborékját hántsuk le, pukkasszuk szét a meg nem értésnek, s jussunk még közelebb a való világhoz és egymáshoz. Az újságírás tehát verbális kreativitás és a valóság fogalmi kibetűzése, átirata. Enélkül stílustalan és unalmas. Ide is nagyon találó Pál intése: „Újuljatok meg lelketekben és elmétekben” (Ef 4,23), ami elmétek lelkét, a pneumatikus, azaz Lélek szerinti gondolkodást, érzékeny, istenhittel vezetett, beleérző, nyitott szemű gondolkodást jelenti. A rómaikhoz írt levélben fogalmaz így Pál: „Változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó…” (Róm 12,2).
Ferenc pápa szólt egyet, kettő lett belőle. Egyrészt tanítás a római katolikus, s az olasz újságíróknak, a valóság tiszteletével megvalósuló újságírás mértéke szerint. Másrészt ez növekvő felekezetközi igenlést is teremt, mert igazi kommunikáció valósul meg, történik így a digitális zsurnalizmus korában is. Ebből az is kiderül, hogy a különböző felekezetekben élők még sincsenek olyan messze egymástól…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)