Az Echo tévé Napi aktuális című műsorának vendége volt május 28-án Csáky Pál közíró és politikus, aki aznap mutatta be Budapesten, a Benczúr Házban a Csend és lélek c. legújabb könyvét.
A szerkesztő-műsorvezető megkérdezte Csákyt, hogyan vélekedik arról, hogy a szlovák és a román fél összefogása ellenére, akik megpróbálták az Európai Parlament Petíciós Bizottságának napirendjéről levetetni a kettős állampolgárság és a Beneš-dekrétumok ügyét, sikerült elérni, hogy a jogfosztott magyarok ügye napirenden maradjon. Sikernek, előrelépésnek tekinthető-e ez, vagy csupán időnyerésről van szó?
Csáky szerint a bizottsági ülés eredményének legalább három üzenete van. Az első, hogy soha nem szabad elfogadni a szerencsétlen állapotokat, mint ahogyan a kedvezőtlen helyzeteket sem. Ha felvállaljuk ezeket a kérdéseket, eljuttathatók akár a brüsszeli fórumok elé is, ahol aztán a képviselőknek tárgyalniuk kell róla. A másik üzenete az, hogy legyen a végkifejlete bármilyen, akár az egyik, akár a másik ügyben, ezzel jutott legtovább a téma. A Beneš-dekrétumok ügyéről az európai parlament, az európai fórumok most tárgyaltak először, ezért aztán, Csáky szerint, minden elismerést megérdemelnek, akik ehhez bármilyen módon hozzájárultak. A politikus azt is nagyon fontosnak tartja, hogy az állampolgárság ügyére is felhívtuk ezzel európai szinten a figyelmet. De a harmadik üzenet legalább ennyire fontos – mondta Csáky, aki szerint Szlovákiának, de Romániának és más államoknak is szembesülniük kell azzal, hogy nem csinálhatnak otthon bármit, amit csak akarnak. „Úgy gondolom, hogy az állampolgársági törvény Szlovákiában ott nagyon inkorrekt a szlovákiai polgárokkal szemben, hogy azt mondja ki, ha az egyik oldalon hozok egy döntést arról, hogy felveszem egy másik ország állampolgárságát, ehhez a döntéshez az állampolgár akarata ellenére hozzárendel egy olyan általuk véleményezett döntést, amely jogvesztő Szlovákia viszonylatában. Azaz ezzel az egy döntéssel lényegében arról is döntök, hogy lemondok a szlovák állampolgárságról. Ez szerintem nagyon inkorrekt” – mondta Csáky.
A Beneš-dekrétumok ügyével kapcsolatban a politikus elmondta, egyetért azokkal a véleményekkel, amelyek azt mondják ki, hogy a kérdéscsoport szlovák parlament általi 2007-es megerősítése elfogadhatatlan és sérti az európai uniós jogot. „2007-ben az én beadványomra reagált így a szlovák parlament. 2007-ben – a második világháború utáni kitelepítések 50. évfordulóján – én azt szerettem volna, hogy kérjen bocsánatot a szlovák parlament. Az azonban erre nagyon durva módon inkább egy másik utat választott és megerősítette a dekrétumok és ezzel általában a magyar üldözés témáját. Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak ezzel szembesülnie kell, mivel ez az európai uniós jogot sérti” – fűzte hozzá Csáky.
A bizottsági ülés szlovákiai visszhangjait illetően Csáky megjegyezte, az állampolgársági ügyben egy dolog nyilvánvaló, hogy a szlovákok nagy öngólt rúgtak. „A magyarokat szerették volna büntetni, de ha megnézzük az arányokat, most már közel 400 polgártól vették el akarata ellenére az állampolgárságot, és abból „csak” 28 a magyar. Minden polgárért kár, senkivel sem szabad ilyen módon bánni” – vélekedik Csáky, aki szerint több nagykövettől is eljutottak hozzá olyan visszajelzések, hogy azok nem értik, mi történik Szlovákiában, miért fosztják meg most már az ő állampolgáraikat is akaratuk ellenére Szlovákiában a szlovák állampolgárságuktól.
A beszélgetés során szóba került Csáky Pál új kötete, a nemrégiben megjelent a Csend és lélek is, amelyet az író saját elmondása szerint azért írt meg, hogy történeteivel felhívja a figyelmet azokra a drámákra, azokra az eseményekre, amelyek Szlovákiában zajlanak. A szerkesztő ennek kapcsán elsősorban arra volt kíváncsi, hogyan élik meg ezeket a történéseket a mindennapokban a felvidéki magyarok. Csáky válaszában elmondta, nem könnyű kisebbségi helyzetben lenni. Aki a többségi nemzet része, a határokon belül az, nem is igazán tudja megérteni azt, hogy mit jelent a kisebbségi lét: tudatos vállalások, döntések sorát, kezdve azzal, hogy ha reggel felkelek és bekapcsolom a rádiót már az egy tudatos vállalás, döntés, hogy melyik csatornát hallgatom, illetve nézem a televízióban. „De tudatos vállalás a magyar gyermekek iskolába járatása is, sokszor a többségi iskola közelebb is van, nekem azonban többet kell vállalnom, hogy a gyerekemet elvigyem esetleg messzebbre is, hogy az anyanyelvén tanulhasson. És persze a gyereknek is többet kell tanulnia, mert meg kell tanulnia mindkét nyelvet, sőt a világnyelveket is, viszont kétségtelen, többet is ér ezáltal” – mondta. Csáky úgy véli, ezt a tükröt, ezt a helyzetet fel kell mutatni, s erről szól a könyve is, amely ezúttal talán egy kicsit meglepetésként hat majd az olvasó számára, mivel az eddigiekhez képest nem annyira politikával, aktuálpolitikával meg egyáltalán nem foglalkozik benne. Mint mondta, Pomogáts Bélát idézve a kötet szépírói igényű elbeszéléseivel elsősorban ezeket a mély lélektani összefüggéseket próbálja olvasmányosan feldolgozni úgy, „hogy mindenki megtalálja magát odaát is, és mindenki el tudjon rajta gondolkodni ideát is”.
Arra kérdésre, hogy mit jelent a határon túli magyarok számára a közelgő Nemzeti összetartozás napja Csáky azt válaszolta, azt, hogy újra átgondoljuk a saját prioritásainkat és a saját értékeinket. „Én úgy gondolom, hogy az az ember, aki feladja önmagát, az nem annyira értékes ember. És én nem akarok egy olyan generáció része vagy tagja lenni, amelyik felteszi a kezét és megadja magát. Rengeteg kihívás zúdul ránk, a modern kor kihívásai, a globalizációs kihívások, egyéb problémák, de úgy gondolom, hogy ezek a problémák a gyenge embereket sodorják el, az erőseknek minden körülmények közt meg kell próbálniuk megmaradni egymást erősítve és támogatva” – zárta Csáky.
dé, Felvidék.ma
