A hamvazószerda beköszöntével a keresztény ember életében az egyik legjelentősebb időszak vette kezdetét, ez pedig nem más, mint a nagyböjt időszaka, ami többek között – a húsvétra való felkészülés és bűnbánat mellett – az önvizsgálat ideje is egyben.
A nagyböjti időszak kiváló lehetőséget teremt arra, hogy lélekben felkészüljünk a húsvétra, különösképp az ünnep misztériumára.
De mi a helyzet napjainkban? Miképp jelenik meg manapság a nagyböjt a mindennapi egyházi életben? Miben áll a valódi böjt, vagyis a szent negyven nap a XXI. században?
A kérdések megválaszolásában nagy segítségünkre szolgált Andrusko Gyula atya, nagycétényi plébános, aki megosztotta velünk, hogy miben nyilvánul meg a nagyböjti idő lényege, s hogy milyenek a tapasztalatai a katolikus hívek nagyböjti szokásairól napjainkban, főleg az ő szolgálati helyén, a Zoboralján.
„Nézzétek, most van itt az alkalmas idő! Most van itt az üdvösség napja.”
„Véleményem szerint Szent Pál apostol fentebb idézett szavai fejezik ki legjobban a nagyböjti idő lényegét, lelki mélységét. A keresztények már az első századoktól nagy hangsúlyt fektettek Jézus feltámadásának méltó megünneplésére, amely elsősorban a lelki tisztulásra, a bűnös élet elhagyására irányult” – kezdte a nagyböjttel kapcsolatos gondolatait Gyula atya.
Ezen időszak jelentőségével és napjaink nagyböjti szokásaival kapcsolatban az atya kifejtette, hogy ma a böjti idő ezen oldalát a vasárnapi igeliturgiában érezhetjük legjobban, amely a híveket lelki megújulásra és Jézus tanítása szerinti életre buzdítja – például Jézus megkísértésének, színeváltozásának, a jeruzsálemi templom megtisztításának az elbeszélése. Ehhez kapcsolódik a nagyböjti idő második lényeges eleme: elmélkedés Jézus szenvedéséről, mely a húsvéti szent három nap liturgiájában csúcsosodik ki, különösen a nagypénteki passióban.
Gyula atya kiemelte, hogy ezen kívül a népi hagyomány is segítségünkre siet a böjti énekek gazdag választékával: a klasszikus Hozsanna, illetve az Éneklő Egyház kiadványokon kívül, Zoboralján fennmaradt sok szép, hagyományos népének. Ezek mind az itt élő katolikusok lelkivilágát tükrözik, tanúskodnak arról, hogy
őseink számára nagyon fontos volt a böjti idő üzenete: felhívás a megtérésre, bűnök elhagyására.
„Egyházközségemben, Nagycétényben máig érezhető a böjti idő fontossága, lelki értéke – egyrészt a vasárnapi, mint a hamvazószerdai szentmisék megélésében, melyen a hívek nagy számban vesznek részt; másrészt a nagyböjti keresztutak előimádkozásában, melyben a gyermekek, szülők és az idősek is részt vesznek” – emelte ki Gyula atya.
A nagyböjttel kapcsolatos gondolatait az atya egy szép üzenettel zárta: „Bízom abban, hogy ez év nagyböjtje meghozza mindannyiunknak az üdvösség napját, lelki megújulásunkat.”
(NB/Felvidék.ma)
