A politikai szünidő ebben az évben rövidebb lesz a szokásosnál, amit az is jelez, hogy már augusztusban találkozik egymással Fico, Mečiar és Slota. A harci ülés témája az euró lesz, továbbá a „nagy robbanás” politikája, amelyet a kormányfő készít elő – írja bevezetőjében Dag Daniš, a Pravda jegyzetírója, majd így folytatja:
Ha valakit pánikszerű félelem kerülget az euróbevezetéstől, akkor az éppen a kormány és Robert Fico. Kétségei teljességgel megalapozottak, ugyanis a politikai rizikó nagyobb a gazdaságinál. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az euró bevezetése akkor biztonságos és fájdalommentes, ha nem hoz magával áremelkedést. A kormány viszont már most tudja, hogy ezzel a „biztonságos feltétellel” baj lesz. Az ok pedig mindenki számára, aki újságot olvas, unalomszerűen ismert már. A jövő évben ugyanis – tekintet nélkül az euróra – folytatódni fog az energia és az élelmiszerek árának növekedése. Tehát éppen azon dolgoké, melyek a háztartások legérzékenyebb tételei a havi költségvetésben. Ficonak pechje van abban, hogy az inflációs nyomás éppen az euróbevezetés idején lesz a csúcson, és folytatódni fog egészen a választásokig… Éppen ezért valami olyasmit tervez, amit „totális mobilizációnak” nevezhetnénk. Az infláció ellen az összes lehetséges fegyvert hajlandó bevetni, beleértve a kemény árszabályozást is, elsősorban az energia esetében.
A kormány igyekezete, hogy harcoljon az infláció ellen, szimpatikusnak mondható. A probléma viszont abban van, hogy ha mindezt túlzásba viszi, akkor végül az egész ellene fordul, továbbá a polgárok ellen. Ráadásul a legkeményebb – és legdrágább – beavatkozások csak ideig-óráig lehetnek hatásosak, mert minél jobban feszül a rugó, annál magasabbra lő ki… Az energiamegmaradás törvénye ugyanis kérlelhetetlen.
Fico hibát követ el akkor, amikor nem mond igazat az embereknek, tehát, hogy áremelkedés vár rájuk. Kellemetlen, fájdalmas – és kikerülhetetlen. Ezzel szemben annak a látszatát szeretné megőrizni, hogy a kormány megőrzi az eddigi árakat. Ezzel párhuzamosan a tévéadókon látható az a kampányfilm, melyben az eurómanó arról igyekszik meggyőzni mindenkit, hogy éves szinten az árak a felhasználói kosárban egy fillérrel (centtel) sem változnak.
Az, amit Robert Fico az euróval kapcsolatban produkál, a tipikus példa a rizikóspirálra. Minél jobban győzködi ugyanis az embereket arról, hogy a kormány úr az árak felett, annál inkább meg kell győznie az árakat is. Mivelhogy az eredeti arc megmaradásának a törvénye is kérlelhetetlen…
Dag Daniš, Pravda, Felvidék Ma
