A Kaszárnya/Kulturpark Alfa épületében december 13-án, pénteken 11 órára sajtótájékoztatót hirdettek, melyen értékelni kívánták a Kassa Európa Kulturális Fővárosa 2013 programsorozatot.
Az újságírók részéről nagy érdeklődés mutatkozott. Állítólag számos külföldi kolléga is részt vett rajta. 11:15-kor bejelentették, 10 percet késnek. Nem vették észre, ezen már túl voltunk. Közben Richard Raši Kassa főpolgármestere lázasan tanulmányozta az adatokat. Végül 25 perc késéssel megkezdődött a sajtótájékoztató. Az első részben, mely majd másfél órát tartott, a rendezvénysorozatot dicsérték, majd azután beszélgetéseket lehetett folytatni a nyilatkozókkal. Jelen volt a már említett Raši, Zdenko Trebuľa, a Kassai Önkormányzati Kerület újraválasztott elnöke, Ján Sudzina, a Kassa 2013 igazgatója, Vladimír Beskid, a Kassa 2013 művészeti igazgatója.
Raši az elején röviden összefoglalta a rendezvénysorozat történetét. Szerinte ez mérföldkő volt a város újabb kori történetében. Először fordult elő, hogy szlovákiai város nyerte el ezt a lehetőséget. Ez néhány sajátos jellemvonást hozott magával. Kassa jelentős mértékben medializálódott. A BBC és a CNN felfedezte ezt a várost – lelkendezett a főpolgármester. – Ez a legdinamikusabban fejlődő város, amiről a megvalósult létesítmények tanúskodnak. Területek, amelyek voltaképpen nem léteztek, a város részévé váltak. A műemlékvédelmet rájuk is ki lehet terjeszteni – vélte. Itt a Kaszárnya/Kuturparkra gondolt, mely azonban az átalakítás nyomán belső tereinek eredeti jellegét teljesen elveszítette. Így műemlékvédelmi szempontból, érdektelenné vált.
Ez a terület évtizedekig zárt volt, mert a hadsereg birtokolta – folytatta. – Most megnyílt az összes korosztály és a modern művészet előtt. Átalakul és fokozatosan a kultúra, a kreativitás és technológia teszi magáévá.
A turisták nemcsak a kultúrát, de a történelmet és a jellegzetes atmoszférát is fölfedezhetik. Ez az év a 2008 óta folyó erőfeszítés kicsúcsosodása. Azóta a kerületben és a városban több mint 3000 rendezvény valósult meg. Nem említette, de koncertezett így egy cseh együttes is, amelyiknek nagyon gusztusos neve volt. „Sajnos” csak körülírhatom a nevét, mely eredetiben három szóból áll: Emberi Végtermékből Készült Női Nemi Szerv. Ez állítólag audiovizuális projektum, vagy inkább exkrementum. De ez már régen volt, még 2010-ben. Ki emlékszik rá? A legtöbb tömegember emlékezete már nem terjed odáig.
A főpolgármester szerint, pozitívum, hogy a kultúrát fölfedezték a fiatalok is, így a 21-40 közötti korosztály számára a kultúra mindennapi életének részévé vált. Egy közvélemény-kutatás viszont ennek ellentmond. Ez is elhangzott a sajtótájékoztatón. Megkérdezték a fiatalokat, miért jöttek el a rendezvényre. Valami olyasmit vártak, azt fogják mondani, jó ilyenen részt venni, mert találkozhatunk a barátainkkal. A válasz azonban egyértelmű volt. Azért jöttünk, mert ingyen van!
Raši szerint, ez a rendezvénysorozat arra fogja ösztönözni a fiatalokat, hogy ne Pozsonyba és külföldre menjenek dolgozni. Csak sajnos a hip-hop nem fog munkahelyet teremteni. Ez valahogy a lelkes szónok látókörén kívülre esett. Azt sem kötötte orrunkra, hogy a céget, mely a Kaszárnya/Kultúrparkban beszerezte a lifteket és fölszerelte, már három hónappal ezelőtt illett volna kifizetni. Ha így folytatódik, tönkre fog menni, mert nem tud fizetést adni munkatársainak. Az ilyen hozzáállás aligha tartja meg a munkaerőt.
Végezetül kijelentette, a rendezvénysorozat alapvető üzenete, hogy ez nem egy egyéves projekt. Számukra most kezdődik az igazi munka. A most kilövőpályára állított szellemi potenciált kívánják a továbbiakban kihasználni. Az egész évben találkoztunk, a továbbiakban élvezni fogjuk a város gyönyörű jövőjét. A technológia nem várt fejlődése következik majd be, hogy már most hiány mutatkozik kvalifikált szakemberekben. Nemcsak a gazdaság, de a társadalmi, kulturális és sportélet fellendül, amihez a város lelke járul hozzá.
Trebuľa hangsúlyozta, a kerület jelentős mértékben anyagilag is támogatta a rendezvénysorozatot és azon igyekezett, hogy az a kerületben is megnyilvánuljon. Beruházási szempontból ez hét projektet érintett, melyek teljes költségvetése 12.392.371 euróra rúgott. Ezeket a következőkben folytatni kívánják.
Ezután Sudzina és Beskid következett. Bombasztikus kijelentésekből továbbra sem volt hiány. Az előbbi szerint az Európa Kulturális Fővárosok kassai programja volt a legfejlődőképesebb e programsorozatokon belül. (Mi lehetett másutt? – teheti föl a kétségbeesett kérdést a hallgató.) A kultúrát rendszerint mint kiadást értelmezik. Majd fölsorolt számos rendezvényt és művészt, akik fölléptek. Világkongresszusokat is tartottak. Inkább kisebbeket, melyek költségei nem haladták meg a 10.000 eurót és így a város egyre ismertebb lesz. (Aki járt kongresszusokra, az tudja, hogy a szakmai rész után rendszerint alig van idő ismerkedni az adott várossal. Kapnak valamilyen „lightos” programot, azután mindenki szalad haza és öt hónap múlva csak haloványan emlékszik a résztvevő, hol is járt, mert hiszen közben további kongresszusok, élmények, utazások következnek…) A kultúrának lelki üzenete is van – fedezte föl a spanyolviaszt. Ebben a vonatkozásban a gazdasági mérleg is pozitív lett. Ha a várost transzformálni akarjuk, azt láthatóvá kell tennünk. (Emlékszünk még, amikor Szlovákiát kívánták mindenáron láthatóvá tenni?) Ma már nem keverik össze Szlovéniát Szlovákiával – állította. Több várost látogattak meg, ahol bemutatták a szlovák kultúrát. Sok újságíró érkezett Kassára. Közben kivetítették a Budget Travel, National Geographic, Le Monde és más lapok címét. Ez a turizmusnak is jót tesz. A megnyitó rendezvényen 240 újságíró volt jelen 20 különböző országból. Hogy mi volt a megnyitó lehangoló visszhangja, arról „természetesen” megfeledkezett.
Majd azt a kérdést feszegette, hogy a városnak lesz-e olyan emblematikus épülete mint Párizsnak az Eiffel-torony, mellyel azonosítani fogják. A megvalósult építkezések nyomán naivan úgy vélte, Kassa ezek után könnyebben identifikálható város lesz és a Kunsthalle, a szocreál fedett uszodából létrehozott kiállítóterem ilyen ikon lesz. (Tévedni emberi dolog.)
Azon is merengtek, hogy tartsanak-e egy nagy fesztivált, vagy inkább mélyebbre ássanak – osztotta meg nagyvonalúan álmatlan éjszakáik kínlódásait a sajtó képviselőivel. Az utóbbi a sokkal fontosabb, mert akkor „beállíthatják az összes paramétert” és a posztindusztriális városból majd a turizmus és kreativitás városa lesz, mint ahogy ez Krakkó esetében történt. A zsidó fesztivál ötletét is onnan kölcsönözték. Ha ott korábban az ipar biztosította a bevételek 90%-át, most fordítva van. Az ausztriai Linz is hasonló módon alakult át. Azt azonban elfelejtette említeni, hogy Krakkóban nagyon sok minden a múltról szól. A Posztócsarnok alatt egy olyan múzeumot alakítottak ki, ahol a legújabb technológiákkal felszerelt föld alatti múzeum nyitotta meg kapuit 2010 őszén. Itt különleges leletek és műtárgyak között kalauzolják végig a látogatót e festői szépségű város középkori történelmén. Ilyennel Kassán nem büszkélkedhetünk. Erre esély volt a citadella megtalálása alkalmával, de az igénytelenség győzött. Megépítették az Auparkot és a citadella elemeit eltávolították eredeti helyéről. Pedig ez óriási lehetőséget nyújtott volna rá, hogy Kassa egy olyan épülettel rendelkezzék, mely valóban egyedivé és világhírűvé tehette volna. Dehát manapság is szokás az anyatojást tojó tyúk kinyírása. Itt ugyanis fáznak a történelemtől.
Majd az átalakított hőcserélő-állomások munkásságát dicsérte, melyek a Spots-program keretében valósultak meg. Öt év alatt azokat 42.000 ember látogatta meg. A művészek utaztatása is sikeres volt. 33 rezidens érkezett hozzánk külföldről és ugyanannyi járt külföldön. Így a nagyvilágban tapasztalatokat szereznek és a hazaiak konkurenciaképesek lesznek.
Beskid szerint a modern kulturális stratégiának kiegyensúlyozott programot kell biztosítania. Kellenek a hagyományos rendezvények, de az újak is. Ezt az újat képviselték a volt hőcserélő-állomások épületeiben zajló rendezvények, melyek a kultúrát kivitték a város központjából a lakótelepekre.
Majd ismertette a számokat. 2008-tól ezidáig 100 fesztivált, 470 kiállítást és vizuális rendezvényt, 250 több művészeti ágat egyesítő programot, 270 konferenciát, előadást, szemináriumot, ugyanannyi színházi és táncrendezvényt, 360 filmvetítést, 280 irodalmi rendezvényt, 770 workshopot valósítottak meg és 50 könyv kiadását támogatták.
Oelchläger Lajos életművét kiállítások ismertették Kassán, Budapesten, Kárpátalján – mindazokon a területeken ahol működött. A róla szóló kötet kitüntetésben részesült. Annak pocsék magyar fordítását és egyéb hiányosságait nem említette. Márai Sándort is megemlítette, aki szintén egyik arca volt a rendezvénysorozatnak. Vele kapcsolatosan csak annyit tudott mondani, hogy teret neveztek el róla. De ez sem nekik jutott az eszébe, hanem az egyik kassai magyar polgári társulásnak. Juraj Jakubisko filmrendező volt a következő, akinek napokat rendeztek. Vajon Márainak miért nem? A sort Kosice Gyula, a neves argentin szobrász zárta, akinek szobra a Kunsthale előtt áll és kiállításon mutatták be alkotásainak egy szerény részét. Majd még további rendezvényeket sorolt föl. Végül sikerként fogja elkönyvelni, ha olyan rendezvények, mint a Sound City Days, Fehér éjszakák, Use the city, New Dance Days, a kortárs művészet triennáléja és egyéb indított projektek a jövőben folytatódni fognak.
Az újságíróknak szétosztott sajtóanyagban Beskid olyan mélyenszántó gondolatokat is közzétett, hogy a rendezvénysorozat „bizonyos energetikai pontokat stimulált Európa kulturális térképén, melyek folytatása fontossággal bír.”
Ilyen szellemi kintorna láttán, az ember szerényen kénytelen hallgatásba burkolódzni. Be kell ugyanis vallanom, ilyen szellemi magasságokba még nem tudok fölemelkedni.
Sudzina végül még kitért arra, hogy bár az anyagi vonzatokat nem lehet elhanyagolni, ám a kultúra dinamikus tényező, azért fontos. Habár jövőre értékelik ki a rendezvénysorozatot, de már most állítható, hogy anyagilag sikeres volt. Szerinte Kassa egy óriás boomot élt meg. (Kár, hogy ezt a lakosok nem érzékelték.) A Kunsthalle és a Kulturpark egészen új típusú intézmény. A jövő év folyamán az EU is hatástanulmányt készít a rendezvénysorozatról abból a szempontból, hogy milyen hatással volt a városra és annak szociális fejlődésére.
Abban reménykednek, hogy olyan folyamatokat indítottak el az új stratégiák mentén, melyek a következő öt évben garantálják a harmadik szektor fejlődését.
Ezután levetítettek egy rövid összefoglalót a rendezvényekről, amelyet az újságírók egy része szervilisen megtapsolt.
A sajtótájékoztató legérdekesebb része ezután következett. Egy közvélemény-kutatás előzetes eredményeit mutatták be, melyet a Kassai Műegyetem (TUKE) végzett. Ez 2007-ben kezdődött és a jövő évben ér véget. Az eredményeket a jövő év végén, vagy 2015 elején teszik közzé. Elsősorban a városban zajló kulturális események hatására voltak kíváncsiak és néhány rendezvényt külön is górcső alá vettek. Összesen 2400 kérdőívet dolgoztak föl, a végleges szám 3000 lesz.
Többek között arra voltak kíváncsiak, a kassaiak miben reménykedtek ebben a vonatkozásban. Várakozásuk az volt, a város közismerté válik és több turista fog érkezni. Beruházások valósulnak meg, javul a gazdasági helyzet. A város imidzse jobb lesz és Kassa élhetőbb várossá válik. Az a várakozás tehát, hogy egész Európa Kassára fog érkezni, természetesen nem volt reális. Az a szemlélet sem helytálló, hogy lesz egy év sok kultúrával és turistával. Ennek azonban gyümölcsei a következő években érhetnek be. A külföldi turisták szkeptikusabban értékelték a rendezvénysorozat hasznát. A város képe nem sokat változik majd és annak neve sem válik egy csapásra közismerté.
A rendezvények látogatóinak nagyobbik fele 40 évesnél fiatalabb, a középfokú felsőfokú végzettségűek voltak az aktívabbak. A leglátogatottabb rendezvények a köztereken megvalósuló produkciót. Ahogy fentebb említettük, nem az élmény volt a húzóerő, hanem az, hogy ingyen lehet rajta részt venni.
Arra a kérdésre, hogy milyen város Kassa, szokványos, semmitmondó válaszok érkeztek. Attraktív és történelmi város. A külföldi turisták a közbiztonságot és a város légkörét értékelték, a kassaiak erre nem figyeltek föl.
Azt is vizsgálták, sikerült-e a kultúrát a központból a perifériára eljuttatni. Kiderült két városrészt leszámítva (Észak, vagyis Ferencváros és Dél, vagyis Erzsébetváros), ahol a kulturális aktivitás csökkent, igen. Ennek nagyon pozitív hatása volt. Az emberek jelentős számban tudtak bekapcsolódni ezekbe a rendezvényekbe. Csakhogy például a Jorik alternatív színház nem tudott meghonosodni. Krakkóban viszont az ilyen színházat az egyetemisták körében népszerűek.
Az, hogy a jövőben mi fog majd ehhez a rendezvénysorozathoz kapcsolódni, nagy kérdés. Mi újat hozott? A kultúra például megjelent a villamoson. Kérdés, mi történik, ha a művészetet összekapcsoljuk a gazdasággal. Fölösleges aggódni, a jövő évben is számos szakember fog érkezni. A többi várossal is össze kell hasonlítani az eredményeket és meg kell fogalmazni, mi újat hozott. Hogy ez a kapcsolódás tartós legyen, szükséges Kassa számára egy vízió kialakítása.
A várost különböző jelzőkkel illették: történelmi, a maratón városa, a kohászat városa… A Corriere della Sera lokális jelzővel illette Kassát. Ez hízelgő? Egy város számára, mely egykor Felső-Magyarország (vigyázat, ez nem a Felvidéket jelenti!), majd két évig Erdély fővárosa volt, csak visszalépés lehet.
A kutatás jelenlegi állásában csak a tézisek megfogalmazásáig jutottak el. Ezeket tovább kell gondolni a dilemmákkal együtt. A város légköre a kultúrában is lecsapódik, ahogy ez a többiben is megnyilvánult. Az alkotókészséget úgy kell értelmeznünk, hogy a kultúra kreatív gazdaságot fog generálni. Ez a turizmusra is jótékony hatást fog gyakorolni.
Ilyen steril gondolatiság után, az ember kéjelegve harapott bele a süteményekbe, melyeket a sajtótájékoztatón kínáltak és menekült minél távolabb a tett színhelytől.
Naivitás egy nagy műgonddal és zsíros koncért összetákolt rendezvénysorozattól elvárni, hogy lyukat fúrjon a világba. Kassa képe inkább kaotikusabbá, mintsem egységesebbé vált. Ennek oka nyilván a történelemkívüliségben való hangos és effektusokkal tele tűzdelt didergés. Ami viszont tetten érhető, a krízisélmény. Ez nem sok jóval kecsegtet a jövőt illetően minden kincstári optimizmus ellenére.
Kassa lényege a szervezők előtt elrejtőzött. Elkerülte figyelmüket. Az a gyanúnk, ilyen intellektuális hozzáállás miatt, még évtizedekig bujkálni fog!
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”43110″}
