A Vízkereszt napja (más néven Háromkirályok vagy Epifánia) a 4. század elején kezdett a keresztények körében terjedni mint Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a háromkirályok (napkeleti bölcsek: Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatásának ünnepe. Ekkor tartják a vízszentelés szertartását is, melynek során a pap megáldja a keresztvizet és a szenteltvizet. A vízkereszt amiatt is kiemelt ünnep a katolikus egyház életében, mert ekkor kezdődik meg a házszentelés időszaka. A házszentelés szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat; a szentelmény révén nemcsak az épületeket, hanem a benne lakókat, dolgozókat is megáldja.
Az ünnepet a nyugati kereszténységben általában január 6-án tartják, ám a római katolikus egyházban sok helyen a legközelebbi vasárnapra tolják el az ünneplését. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntése értelmében az idei évtől január 6-án ünnepli a magyarországi katolikus egyház vízkeresztet, ami gyakorlatban azt jelenti, hogy mai napon a híveknek kötelező részt venniük szentmisén.
A keleti keresztény egyházak Jézusnak a Jordán folyóban Keresztelő Szent János által való megkeresztelkedését ünneplik ezen a napon. (Az ónaptárat használó keleti keresztény egyházak a Gergely-naptár szerinti január 19-én tartják, mivel a Julianus-naptár jelenleg 13 nap késésben van a Gergely-naptárhoz képest.) Az ünnepet epifániának nevezik, amely a görög epiphaneia szóból ered, jelentése: megjelenés.
Vízkereszt ünnepe a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja és a farsang kezdete.
Felvidék.ma