Ebben az esztendőben ünnepelte a Goldmark Kórus fennállásának 55. évfordulóját. Régóta követem az énekkar pályáját: példaértékű, ahogy odaadással szolgálja az egyre fogyatkozó zsidó közösséget. Ez a tagok mély hitéből és lelkesedéséből fakad.
Egyik kedves barátom fia például New Yorkból direkt e fellépésre érkezett haza. A kórus nagy hangsúlyt fektet a más felekezetekkel való kapcsolattartásra, például az énekkarral Fóton, a katolikus templomban találkoztam jó két évtizede először, legutóbb a Budapest-Angyalföldi Református Egyházközség templomában hallottam őket, a szereplésükről korábban beszámoltam.
A fellépésre ezúttal Újlipótvárosban került sor, a helyszíne a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga volt. A Isten háza méltó környezetet biztosított a hangversenynek. 1910-ben építették, később egy udvar beépítésével bővítették, így jelenleg akár kilencszáz embert is befogadhat.
A kórus névadója a leghíresebb magyar zsidó zeneszerző, Goldmark Károly volt.
A komponista Keszthelyen született, s a Balaton-parti városból indult el a világhír felé. Barátai között találjuk Liszt Ferencet, operája a Sába királynője talán a legismertebb magyar opera Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című műve után. Goldmark önéletrajzi kötetét itthon is kiadták.
A hangversenyt ezúttal a szombati ünnepkörre építették, és hatásos keresztmetszetet adtak. A dallamok zeneszerzői Nyugat-Európa XIX. és XX. századi jeles kántorai és komponistái, valamint a magyarországi zsidó kórusirodalom képviselői voltak. A bőség zavara miatt a válogatásban ezúttal a Tórában megjelölt ünnepek szerepeltek.
Az énekeik, a szombaton kívül a Peszách, a Sávuot, a Szukot, a RosHáSáná és a Jomkipur ünnepi imáit és a haszid népzenét mutatták be.
Nagy szeretettel emlékeztek meg a kórusalapító Ádám Emilről, aki – amellett, hogy kiváló zenész volt –a népzenei gyűjtésekből is kivette a részét. Még a háború előtt a kárpátaljai zsidó közösség zenéjét gyűjtötte, az utolsó pillanatban. Legutóbb, a szerző lányával, a kórus karnagyával egy interjút készítettem. Akkor említette szomorúan: „Amikor 1996-ban felkerestük Ungvárt, az egykori ismert zsidó családokból már senkit nem találtunk, a vidékről betelepült zsidóknak pedig hiányzott az identitástudatuk.”
A javarészt idősebbekből álló kórus számára az egyórás koncert ugyancsak embert próbáló volt. Mégis lelkesen mutatták be a tudásukat, a szólisták között igazi „operahangokat” is megcsodálhattunk. A végén, szokás szerint a közönséggel együtt énekelték az ismert zsidó dalt: „Hevenushalom a lehem”, azaz, „Legyen a béke te veled”. Legyen ez a végszó, a Közel-Kelet felé tekintve a kórus a lelkünkből énekelt.
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
