Surján László EP-képviselő nyilatkozatban taglalja, miért fogadható el azon néppárti képviselők igen szavazata, akik, mint ismert, nem a Lunacek-jelentésre, hanem egy alternatív határozati javaslatra voksoltak igennel. Portálunknak Bauer Edit is elmondta a véleményét a kérdésben.
Az Európai Parlament még február 4-én szavaztak arról az anyagról, amely a köztudatban Lunacek-jelentés néven híresült el, és amelynek teljes címe „Menetrend a homofóbia és a szexuális irányultságon, illetve nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetés ellen”. Az eredeti dokumentum Ulrike Lunacek, osztrák „zöldpárti” képviselő saját kezdeményezésű jelentése, ami azt jelenti, hogy elfogadása esetén semmiféle jogi következménye nincs.
Az Európai Parlamentben az alternatív határozatot 394 képviselő megszavazta, 176 ellenezte, 72-en tartózkodtak. A szlovákiai politikusok többsége, így Mészáros Alajos (MKP) is a határozat ellen voksolt. Másik képviselőnk, Bauer Edit megszavazta azt a smeres Katarína Neveďalovával, Monika Flašíková-Beňovával és Vladimír Maňkával együtt. Mivel az ügyben a mi EP képviselőnk, Bauer Edit is érintett, kötelességünknek tartjuk, hogy az ő véleményét és Surján László érveit is közreadjuk.
„A szavazás hatalmas vihart kavart Szlovákiában és a magyar közösségünkön belül is soha nem tapasztalt hőfokú vita alakult ki a témáról. Alaptalanul” – véli Bauer Edit.
A Lunacek-jelentés helyett egy alternatív határozati javaslatot dolgoztak ki
„Visszatekintve az látszik, hogy az előző, a szexuális és reproduktív jogokról szóló Estrella-jelentés köré szerveződő kampány sikerén felbuzdulva valószínűleg a KDH erre építette – építi – az éppen aktuális kampányát. (Ezt a jelentést sikerült megbuktatni.)
Valószínűleg több tucat aktivista fogalmazta, küldte szét és látta el instrukciókkal a címlistájukon szereplőket (néha „ottfelejtve” a továbbküldésre vonatkozó utasítást), mert Európából sehonnan, csak Szlovákiából (pedig azért Szlovákián kívül van még néhány keresztény ország Európában) – kaptuk ezerszámra az elektronikus leveleket, szlovákiai és cseh képviselőknek címezve. A szavazás előtti nap jött ugyan néhány tucat német nyelvű levél is, de azt is sejtjük, hogy azt a vonalat ki szervezte. Hát erre a vonatra ültünk fel, ültettek fel bennünket is” – magyarázta portálunknak Bauer Edit.
Hozzátette: ami igazán aggasztó, hogy sokan azok közül, akik rendkívül kritikus hangnemet ütöttek meg, vagy egyenesen vádaskodtak, nem ritkán zsarolni is próbáltak, nem is vették a fáradtságot, hogy utánanézzenek, mi is a határozat tartalma.
Bauer leszögezte: a Lisszaboni Szerződés 10. cikke kimondja, hogy az Európai Uniónak küzdenie kell a megkülönböztetés ellen, illetve az Alapjogi Charta 21. cikke szerint ugyancsak tilos mindenféle diszkrimináció. A hátrányos megkülönböztetés tiltására létezik európai törvény a foglalkoztatás, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés területén, de ugyancsak nyomon követhető a nemen, a fogyatékosságon alapuló, illetve a romákra vonatkozó, már létező átfogó szakpolitikákban.
Az Európai Parlament véleménye az, hogy szükség van egy ilyen dokumentumra a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemben is. 2011 januárja óta az EP tíz különböző állásfoglalásban szorgalmazta ezt.
A tagállamokból egy részében is érezhető egy erős támogatás, hiszen 2013 májusában tizenegy tagállam hivatalosan is kérte egy ilyen menetrend kidolgozását. Sajnos a statisztikák is azt mutatják (Alapjogi Ügynökség 2013-as felmérése a LGBT személyekkel kapcsolatban), hogy 2012-ben a LGBT személyek 47%-a élt át szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést vagy zaklatást (pl. a munkahelyen, az egészségügyi ellátásban). Ezen belül is a fiatalok (57%), a leszbikus nők (55%) és a szegényebb LGBT személyek (52%) voltak leginkább kitéve a diszkriminációnak” – vázolta Bauer Edit. Megjegyezte: talán a vita leghevesebb szakaszában jelent meg a hír, hogy Csehországban egy 14 éves fiú vetett véget rövidke életének, mert nem tudta elviselni, hogy mássága miatt zaklatják, kigúnyolják társai.
Visszatérve az aktuális témához Bauer Edit elmondta: az eredeti Lunacek-jelentés több olyan tételt is tartalmazott, amelyek elfogadhatatlanok. Éppen ezért – elkerülendő, hogy az eredeti anyag esetleg nagyobb támogatottságot nyerjen – az Európai Parlament öt frakciója – köztük a legnagyobb EPP, néppárti (kereszténydemokrata) frakció, amelybe az MKP képviselői is tartoznak, egy alternatív határozati javaslatot dolgozott ki. Természetes módon az EPP támogatásra is ajánlotta ezt az alternatív rezolúciót.
Bauer Edit miért szavazott az alternatív szöveg mellett?
„Az öt frakció által együttesen kidolgozott szövegben nem találtam kivetnivalót, ami miatt ellene szavaztam volna a határozatnak. Az anyag nem tartalmaz semmi új kötelezettséget, csak megerősíti az anti-diszkrimináció elvét, amelyért mindnyájan küzdünk a nemzeti kisebbségi jogok terén is. Tehát sem az LGBTI-általi adoptálás lehetőségéről, sem óvodások szexuális neveléséről nem szól, pláne nem arról, hogy a hároméves gyerekeket az óvodában a óvónéni tapizni fogja, ahogy azt sokan írták… Ami a határozat lényege, azon felül, amit egy-két szorgos újságíró kibogozott belőle,mert valljuk be, ezen a bürokrata és jogi nyelven megfogalmazott szöveget nehéz olvasni, még nehezebb értelmezni –, hogy azon országok, melyek elismerik az egyneműek házasságát vagy a regisztrált partnerséget, ismerjék el kölcsönösen az erről szóló okmányokat, és a tagországok ismerjék el a regisztrált partnerség vagy az egyneműek házasságából adódó következményeket.
Lefordítva: ha pl. egy francia egynemű pár örökbefogadott egy gyermeket a hatályos francia törvények szerint, azt ne vegyék el tőlük Szlovákiában, ahol ez nem lehetséges. Ez a dolog jogi lényege” – magyarázta Bauer Edit.
Hozzátette: a család kétségkívül a társadalom alapja. „Ezt a 4% más szexuális orientáltságú ember nem veszélyezteti. Sokkal veszélyesebb az, hogy minden második házasság felbomlik, s a gyerekek ezt, akárhogy is vesszük, megszenvedik. A csonka családokban a gyerekek gyakran nemcsak lelkileg sérülékenyebbek, de sokkal többen élnek nehéz anyagi körülmények közt, szegénységben.
Ha megnézzük a szavazást, akkor kiderül, hogy azok a képviselők, akik valamilyen szinten foglalkoznak emberi jogokkal illetve anti-diszkriminációs politikával, és ismerték a jelentés tartalmát és értették, miről is van szó, megszavazták a jelentést. Akik pusztán a több ezer tiltakozó e-mailt vették figyelembe, nemmel szavaztak az alternatív határozat ellen is, bár a tiltakozás éppen az eredeti jelentés ellen szólt, sőt az első hullámban még azt kérték, hogy az alternatív határozatot támogassuk” – szögezte le.
Bauer kisebbségi politikusként úgy gondolja: nehezen védhető az az álláspont, hogy folyamatosan kérjük, követeljük a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását és betartását, ugyanakkor egy másik kisebbség jogait nem ismerjük el, vagy ahogy az egyik haragos facebookos bejegyzés szólt „semmilyen jogot nem kell nekik adni”. Csakhogy az emberi jogok egyetemesek, elidegeníthetetlenek, és minden embert kivétel nélkül megillet az emberi lét méltósága.
„Mindent összevetve, érdemes feltenni a kérdést Qui prodest? Kinek az érdeke? Ki és milyen céllal manipulálta, vezette félre a közvéleményt és keltett a család érdekében vívott szent háborúnak álcázott tömeghisztériát Szlovákiában, a szlovák és magyar térfélen egyaránt?” – tette fel a kérdést Bauer Edit.
Surján László is sok közvetlen megkeresést kapott a Lunacek jelentéssel kapcsolatban. Mint mondja ezekből többnyire csalódottság érződik, s ez a csalódottság jogos is, meg nem is. Nyilatkozata szerkesztőségünkhöz is eljutott.
Miért nem jogos a csalódottság?
„A Lunacek jelentést az Európai Parlament nem fogadta el, hanem helyette egy kompromisszumos szöveg kapott többséget. A kompromisszum nem kielégítő, ezért a Fidesz-KDNP delegációja szembe ment a frakció többségi véleményével és nem támogatta azt. Ketten ellene szavaztunk, a többség tartózkodott. Ketten ugyan megszavazták, de jó okuk volt rá” – véli Surján László.
A KDNP európai parlamenti képviselője úgy fogalmazott: „A módosult szöveget a néppárt többsége elfogadta. A szavazást Szájer József vezényli, ő a többségi álláspontot kell képviselje. A másik, aki támogatta a kompromisszumot Járóka Lívia volt. Neki a női bizottságban sok nehéz csatát kell vívnia kényes ügyekben. Ha a frakcióval szemben foglal állást, elveszti a mozgáskörét a mostaninál sokkal fontosabb esetekben. Ez a két igen szavazat nem elég viszont ahhoz, hogy a magyar delegáció egésze az európai néppártnál ne számítson renitensnek” – tette hozzá Surján.
Surján úgy véli, hogy szembe lehet menni a frakcióval, mint ahogy ezt meg is szokták tenni, de azért ezzel óvatosan kell eljárni. Mint fogalmaz: „a néppárt kiállt mellettünk, amikor nemtelen támadások sora érte az országot és a miniszterelnökünket. Mivel a baloldal dühe nem látszik csillapodni, erre a védelemre bizony továbbra is rászorulunk. Ezért csak ketten választottuk a renitens magatartás keményebb változatát, a nemet.
Néhányan úgy értelmezik a jelentést, hogy rákényszeríti hazánkra például a melegházasság elismerését. Ez durva tévedés. Szó sincs semmiféle kötelező erőről. Az előterjesztés ezt többször hangsúlyozta is. Lunacek nyakra-főre hangoztatja a tagállamok szabad döntési jogát. Kifogta a szelet a vitorlánkból: ezért nem alakult ki a leszavazáshoz elegendő többség.
Amikor az eredeti jelentés szövegétől eltérő változatot tettek le az asztalra, a néppárti frakció többsége már nem látta értelmét a további harcnak. A változás eredményeképp két helyen hangsúlyosabb lett, hogy családjogi kérdésekben a tagállamok közötti konzultációnak nincs kötelező ereje.
Bekerült továbbá egy olyan fogalmazású bekezdés, ami nem egyoldalúan a melegfelvonulásokra érti a vélemény kifejezésének szabadságát, hanem teljesen általánosan mindenkire vonatkoztatja azt” – magyarázta Surján. „Szerintem ez a kis változás nem elegendő, ezért nemmel szavaztam, s kollégáim többsége ezért nem szavazta meg”- fogalmazott.
Miért jogos mégis a csalódottság?
A kérdésre Surján úgy reagált: „A csalódottságnak mélyebb oka is van. Hogyan torzult el az európai emberek gondolkodása, hogy például országok sorában kiforgatják eredeti értelméből a házasság fogalmát?
Horvátországban sikeres népszavazás bizonyította, hogy az embereknek fontos a normalitás. Amikor az előző, az Estrella-jelentésről (a szexuális és reproduktív jogokról szóló) szavaztak, az ellene irányuló elektronikus levéláradat hatalmas segítség volt, hogy elérjük a parlamentben a sikert. Most a polgárok talán még erőteljesebb akcióval jelezték az akaratukat. Ugyanakkor igaza volt annak, aki arra is rámutatott, hogy a petíciót aláíró kétszázezer ember ugyan jelentős tömeg, de a félmilliárd európai polgárnak csak 0,4 ezreléke.
A franciaországi mindeddig eredménytelen házasságpárti tüntetések, a levéláradat, a horvát népszavazás mégis jelzik, van egyfajta ébredés. Ennek ki kell tartania, és hatnia kell a májusi szavazásokra, különben a helyzet még rosszabb is lehet. A fő feladat ugyanakkor nem a választás megnyerése, hanem az európaiak evangelizációja” – véli Surján László.
Ehhez még hozzáfűzte: „a képviselők azt képviselik, amit a választók gondolnak. Ma kevesen vallják, amit Barankovics István tanított: az államférfi nemcsak követi, hanem alakítja is a közvéleményt. Minden kereszténynek, aki szomorú, felháborodott, kétségbeesett a Lunacek-jelentés miatt, azt kell átgondolnia, hogy miként segítheti a maga helyén Európa újraevangelizálását.
Végül Surján is megfogalmazta a maga kérdését, vajon lesz-e erőnk Európa újraevangelizálására? „A politika e téren csak tükör: mutatja, hogy baj van. Lássunk hozzá, győzzük le” – szögezte le.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”44007,44060″}