A 34. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban szombaton, július 26-án délelőtt tartott politikai fórumon az erdélyi Tusnádfürdőn Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke is megtartotta hagyományos beszédét.
Az alábbiakban ezt tesszük közzé:
Mondhatni: napirend előtti ügyekkel kezdem beszédemet. Két tragédiával és két sikertörténettel.
A parajdi bányaszerencsétlenség mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Székelyföld, Sóvidék „gyöngyszeme” hirtelen gyorsasággal, a szemünk előtt vált már-már semmivé. Az RMDSZ-es polgármesterhez, megyei tanácselnökhöz, Hargita megye prefektusához és volt környezetvédelmi miniszterünkhöz, valamint a SALROM és a Vízügy korifeusaihoz fordulok kínzó kérdésünkkel: hogyan történhetett meg mindez? És miért nem javasolta elsőként az RMDSZ egy parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését a felelősség megállapítására, a felelősök felkutatására? Eső után köpönyeg a magyar haza sokrétű szolidaritása Parajd kárvallottjai iránt. Illesse köszönet érte! Mentsük hát, ami menthető – hazai és nemzeti összefogással.
Kárpátaljai honfitársunk, Sebestyén József tízparancsolatba ütköző meggyilkolása az égre kiált. Adózzunk emlékének néma főhajtással! Nemzetünk részvéte övezi tragikus halálát. „Számíthattok reánk” – üzenjük a nyári szabadegyetem vezérgondolatát idézve kárpátaljai magyar testvéreinknek. Esete azonban csak a jéghegy csúcsa. Ugyanezzel a szolidaritással viszonyulunk ukrán és ott élő kisebbségi román sorstársaihoz is, akiket végre az Európa Tanács kisebbségügyi főképviselője is kellő módon védelmébe vett.
Fotó: Tusványos FB
Az ürömbe viszont jókora vigasztaló öröm vegyül. Az isteni kegyelemről elnevezett Grace űrjármű utasaként Kapu Tibor asztronauta szerencsésen visszaérkezett a földre. Tizenöt millió magyar elkötelezett képviselőjeként eget ostromló sikert aratott – mindnyájunk büszkeségére. Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós nemrég itt járt Tusnádfürdőn. Remélni merjük, hogy jövő ilyenkor Kapu Tibort is üdvözölhetjük körünkben.
De „földön túli” hőseinkkel együtt térjünk vissza mi is a földre. Nem utolsósorban hadd üdvözöljük erről a helyről a Csíkszeredai Futball Klub csapatát, amely Sepsiszentgyörgy nyomdokába lépve, idén feljutott az I. osztályú román labdarúgó ligába. Diószegi Lászlóval együtt Szondy Zoltán is futballtörténelmet ír Székelyföldön – egész Erdélyország büszkeségére.
Íme, van kire, van kikre számítanunk földön és égen, külhonban és a magyar hazában. A tusnádfürdői nyári szabadegyetem egyik legfőbb üzenete tehát, hogy: számíthatunk egymásra.
Tisztelettel üdvözlöm körünkben – mondhatnám – „román földön”, de inkább úgy fejezem ki magam, hogy Székelyföldön „a nemzet Miniszterelnökét”, Orbán Viktor urat, aki éppen a minap állapította meg, hogy „határa az országnak van, a nemzetnek nincsen”.
Nemzetünk határtalan közösségében immár a 35. évfordulójához érkeztünk az első bálványosi táborverésnek.
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor alapítói között szintén köszöntöm Németh Zsolt külügyi bizottsági elnök urat, Erdély nagy barátját, valamint Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt bajtársaimat, a nemzetpolitika jeles képviselőit, nem utolsósorban pedig a tábor ötletgazdáját és hűséges barátját, David Campanale angol szociál-liberális demokratát.
A „bálványosi folyamat” egyidős a rendszerváltozással. Isten iránti hálaadással állapíthatjuk meg tehát, hogy kiállotta az idők próbáját. És nem csupán egyidős a rendszerváltozással, hanem annak szülöttje és gyümölcse, sőt „szellemi műhelye” és cselekvő alanya is egyben.
Forradalomban született. Egy kis történelmi áthallással azt is mondhatjuk, hogy a magyar forradalmi hagyományok folytatásaképpen a bálványosi Tábor és a belőle kinövő Folyamat létrejötténél ugyanúgy az Ifjúság bábáskodott, mint 1848 és 1956 forradalmaiban – nevezetesen a Fidesz, vagyis a Fiatal Demokraták Szövetsége, valamint a MISZSZ, vagyis az erdélyi Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége. Fiatalságuk ugyan tovaszállt, de tovább él az eszme és a szellem – a nemzetpolitika és a szabad népek párbeszédének folytonosságában. Ezt éltetni és tovább vinni a hivatása a nyomunkba lépő nemzedékeknek.
A Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (k) a 34. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban tartott politikai fórumon az erdélyi Tusnádfürdőn 2025. július 26-án. Mellette Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke (j) és Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán
Magyarországi vendégeink és közméltóságaink, valamint idegenbe szakadt nemzetrészeink képviselőinek jelenléte azt tanúsítja, hogy Tusványoson a nemzeti összetartozás és együtt gondolkodás kiemelt helyet foglal el.
Meglepetésnek számít, hogy idei táborunkban sokakkal együtt jeles vendégeket és előadókat köszönthettünk Ausztráliából, Szlovéniából, Nagy-Britanniából, az Egyesült Államokból, továbbá Libanonból, Kambodzsából, Lengyelországból, Venezuelából és Németországból. A globális hatalmi átrendeződés és az egész világra kiterjedő véres háborúk viszonyai között jelenlétük és párbeszédünk megerősíti azon meggyőződésünket, hogy – amint Németh Zsolt fogalmaz – a nyers erő és az illúziók további kergetése nem járható út már, hanem kizárólag a professzionális diplomácia és az értelmes párbeszéd vezethet eredményre. Orbán Viktor miniszterelnökünk ezen a viszontagságokkal teli úton jár előttünk.
Idei táborozásunk nagy hiányzója Kincses Előd szabadság- és igazságharcos ügyvéd, a temesvári forradalmi ellenállás, valamint a marosvásárhelyi ellenforradalmi, fekete márciusi események hőse.
Igehirdetés dr. Kincses Előd ügyvéd temetésén
Marosvásárhely, 2025. július 4-én
Minekutána a bátor jogvédelem kockázatát vállalva szembehelyezkedett a Ceauşescu-diktatúrával, az ennek helyébe lépő Iliescu-rezsim első politikai menekültjeként volt kénytelen hat évig tartó külhoni száműzetésbe vonulni. Amit nagymértékben elmulasztottak megtenni erre hivatott erdélyi politikustársai – haló porában legalább mi becsüljük meg életét és művét méltóképpen. Annál is inkább, mivel az a küzdelem, amelyből utolsó leheletéig kivette részét, Romániában, itt, Erdélyben még korántsem ért véget.
„Nagy boldogsággal tölt el az a tudat, hogy a történelem során talán először Temesváron teljes egyetértésben és érdekazonosságban küzdöttek egymás mellett a magyarok, románok, németek és a többi, hazánkban élő nép fiai és leányai. (…) Ezt a csodálatos egyetértést meg kell mentenünk a jövőnek…” – írta mintegy hitvallásképpen Kincses Előd 1990 januárjában. Szavait hallva, könnyen beláthatjuk, hogy ha valami, akkor Temesvárnak ez a páratlan szelleme hiányzik a jelenben, mely a felekezeti és etnikai ökuménia jegyében a román–magyar megbékélés ígéretét hordozta magában. Az egymásra találás és a kölcsönös megértés új jövőt ígérő, nemes szellemét zúzták szét 1990 fekete márciusában „sírjukban is megátkozott gazok”.
A bálványosi tábor és folyamat szintén Temesvár szellemében indult. Felejthetetlen az az idő, amikor még a szervezők társaságában ott találtuk a Pro Europa Ligát, Smaranda Enache asszonnyal az élen, valamint a Horia Rusu Alapítványt. De Adrian Severin és Emil Constantinescu részvétele is már a múlté, hogy Traian Băsescu államelnökkel folytatott autonómiavitánkat ne is említsük. Táborunk súlyos deficitje a román partnerek távolmaradása.
Talán önkritikát is tarthatunk e vonatkozásban – mindazáltal a román–magyar párbeszéd elmaradásának a legfőbb oka kétségtelenül abban keresendő, hogy a zsigerileg magyarellenes román politikum valóságos karantén alá helyezte Tusványost. Márpedig a román–magyar párbeszéd közös jövőnk tekintetében nélkülözhetetlen. Amint Donald Trump elnök Amerika vonatkozásában meghirdette, számunkra Erdély az első (lásd: America first!). Erdély s benne az erdélyi magyarság ügye román partnereink – és barátaink – nélkül megoldhatatlan. Ezért aztán a román féllel nem alakoskodni, nem megalkudni, nem ellenségeskedni, hanem nyílt párbeszédet folytatni, tárgyalni és megegyezésre jutni kell. Rendkívüli kihívás ez az erdélyi magyarság és Magyarország, nem kevésbé a románok, illetve Románia számára.
Nem szabad lepaktálni Marcel Ciolacuval és Crin Antonescuval. A román hatalmi vetélkedésből lehetőleg ki kell maradni. Ugyan jónak tűnik kormányon lenni, de a román „monstruózus koalíció” tagjaként a román protesztszavazók népítélete az elhibázott kormányzásért bennünket is büntet. A kormány bársonyszékeiből hiteltelen magatartás a kardoskodó kormánykritika. Még szerencse, hogy az RMDSZ szavazói nem dőltek be Crin Antonescu mesterkélt magyarbarát gesztusainak, George Simion fenyegető megválasztatása ellen viszont egy emberként kiálltak. Az Erdélyi Magyar Szövetség kezdettől fogva Nicuşor Danra szavazott, az RMDSZ téves preferenciájának felülbírálásához viszont magyar választópolgáraink józan bölcsességére volt szükség.
A bálványosi-tusnádfürdői nyári szabadegyetem figyelmének középpontjába Erdély sorsát és jövőjét kell állítanunk.
Engedjétek meg, hogy ennek értelmében a tavaly száz éve született Dobai István jeles erdélyi nemzetközi jogászt idézzem, aki válogatott értelmiségi csapata közreműködésével, 1956-ban egy ENSZ-nek címzett memorandumot szerkesztett az „erdélyi kérdés” rendezése tárgyában. A négyféle megoldási lehetőség közül ez alkalommal csak egyet emelek ki, mely azóta sem veszített időszerűségéből, éspedig azt, mely szerint „Erdély román uralom alatt maradjon, a magyarok autonómiájának biztosításával”.
Fotó: Tusványos FB
Íme, a román–magyar párbeszéd első és legfőbb tétele, melyből nem szabad engednünk, melynek lényegét úgy foglalhatjuk össze, hogy az elvesztett erdélyi területekért jogokat, éspedig autonómiát követelünk. Tudatában vagyunk annak, hogy ez a román politikum szemében vörös posztó, ellenben azt is tudjuk, hogy ebből a követelésből, ha élni akarunk, nem engedhetünk.
Ezzel együtt változatlanul ki kell tartanunk egy romániai kisebbségi törvény elfogadása mellett, melyet a román diplomácia immáron 105 éve mesteri „szakértelemmel” elszabotál. Legutóbb 2005-ben hiúsította meg a beígért kisebbségi törvényt, 2022 óta pedig erre vonatkozó üres ígérgetéseivel áltatja az opportunista módon hiszékeny RMDSZ-t.
Az autonómia és a kisebbségi törvény ügye mellett a küszöbönálló közigazgatási reform főbenjáró kérdése az, amely a remélt román–magyar párbeszéd napirendjére kívánkozik. „A jelenlegi közigazgatási rendszer képtelen jólétet generálni.”
„A decentralizáció és a regionalizáció a fejlődés kulcsa (…) A regionalizáció jólétet, míg a centralizáció szegénységet hoz a lakosoknak” – állapítják meg a Transilvania Noastră – Erdélyünk – Unser Siebenbürgen regionalista egyesület vezetői. „A Kós Károly által meghirdetett transzilvanizmushoz a két világháború között románok és szászok is csatlakoztak, akik egyetértettek Kós azon elgondolásával, hogy a három erdélyi nemzetnek, a románoknak, a magyaroknak és a szászoknak kölcsönös tiszteletben együtt kell élniük” – jelentette ki Tudor Duică, az egyesület elnöke. Az EMSZ jogelődje, az Erdélyi Magyar Néppárt Románia regionális átalakítására vonatkozó javaslatában (2013) a három történelmi országrész, Erdély, Havasalföld és Moldva nagyrégiók keretében – egyebek mellett – Bukovina, Dobrudzsa, Olténia, Székelyföld és Partium történelmi régiók elismertetését szorgalmazta. A Székely Nemzeti Tanács történelmi régiókra vonatkozó európai polgári kezdeményezése szellemében ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy magyar többségű régióinkat a közigazgatási átszervezés rendjén – szlovákiai mintára – ne taszítsák kisebbségi helyzetbe.
Legfőbb problémáink és jogos igényeink megoldásra várnak.
Fotó: Tusványos FB
Előfeltételek és előítéletek nélküli megtárgyalásuk céljából azzal a nyilvános felhívással fordulok országunk közméltóságaihoz, hogy fogadják el meghívásunkat a következő évi nyári szabadegyetemre, és a fennálló román–magyar politikai partnerség keretében vállalkozzanak a nyílt szívű, egyenes párbeszédre közös dolgainkról.
Végezetre engedjék meg, hogy ismét napirenden kívül szóljak Testvéreimhez, a tisztelt és szeretett Hallgatósághoz. Születésének 200. esztendejében méltó, hogy saját szavainak idézésével emlékezzünk meg a magyar regényírás fejedelméről, Jókai Mórról.
„Van egy vallás – írta volt –, melyben minden felekezet, minden kultusz igaz hívei egyesülnek, mely oltárát mindenki magával hordja, templomát soha el nem hagyja. E vallás parancsait is Istenkéz írta; de nem kőtáblára, hanem az emberi szívekbe. Ez az emberszeretet és a honszeretet vallása. Harangszó, zsolozsma, imádság mind Istent dicsérik, de legjobban dicsérik az Urat az emberi jótettek” (az Erzsébet emlékezete című írásból). – Ez a „vallás”, az ember- és honszeretet egyesítsen ma bennünket szavainkban és tetteinkben!
Tőkés László
