Az STV2 Szemtől szemben c. műsorában Bárdos Ágnes vendége Szvorák Zsuzsa pedagógus, rendező, közéleti személyiség volt, aki gyermekkoráról, egykori tanárairól, a tanári pálya nehézségeiről és természetesen a színjátszásról mesélt.
Füleken született, gyermekkorát Csákányházán töltötte. Ragyolcon járt alapiskolába, mégis a füleki gimnáziumban határozta el, hogy színjátszással szeretne foglalkozni. Az ELTE magyar-könyvtár szakára jelentkezett, és itt ismerkedett meg a drámapedagógiával. Mesterdiplomásként végzett 1986-ban és hazajött Fülekre, ahol tanítani és rendezni kezdett. Megalapította az Apropó és Zsibongó kis színpadokat, amelyek országos és nemzetközi sikereket hoztak az amúgy is híres füleki színjátszásnak. Nevéhez fűződik a Füleki Versmondó Fesztivál, a Borvirág, az Örvendezzünk ünnepváró fesztivál, a Ringató program megvalósítása.
Sajátos stílusú rendezéseivel számos díjat vehetett át. 2004-ben a Nógrád közművelődéséért díjat. 2007-ben a Besztercebánya megye legjobb pedagógusa címet kapta. 2011-ben Kulcsár Tibor díjjal jutalmazták. 2013-ban megkapta a Szlovákiai Magyar Pedagógusok díját a tehetségek felkarolásáért és gondozásáért. 2013-ban pedig a 15. Egressy Béni fesztiválon Mics Károly életműdíjjal ismerték el a szlovákiai amatőr színjátszásban végzett munkáját és elért eredményeit.
Férjével, Istvánnal, 25 éve házasok, diákszerelem köti őket össze, nagyobbik leányuk televíziós újságíró, fia régész-történész hallgató Budapesten, kisebbik leányuk gimnazista Füleken.
Szvorák Zsuzsa számos díj birtokosa, mégis az az igazi öröm számára, amikor a diákjai kapják a díjat. Nagyon örül annak is, amikor volt tanítványai érnek el nagy sikereket, mint például Laboda Róbert, vagy Rakottyai Kati, aki rendezőként kapott díjat. Egykori tanítványa volt – még apropósként – Kerekes Vica is, akiből később ismert színésznő lett. Vicára, aki már másodikos korában Nemecsek szerepét játszotta, nagyon büszke, Szvorák Zsuzsa úgy véli, remek színésznő lett belőle. Külön öröm a számára, hogy egykori tanítványa három nyelvi közegben (magyar, szlovák, cseh) is gazdagítja a művészetet.
Szvorák Zuszsa nagyon szívesen emlékezik vissza gyermekkori élményeire, nagyon jó volt falun élni. Farsang idején szülei minden hétvégén bálba jártak, és ilyenkor gyerekekként az ő feladatuk volt a terem díszítése. A színjátszással akkor találkozott először, amikor Ragyolcra kezdett járni alapiskolába. Halma Mária tanárnő egy egész délutánt betöltő színdarabra készítette fel őket. Így jutott el először a Duna Menti Tavaszra is, és az aranycsillagos hercegnő szerepét játszotta el. Abból a csapatból sokan vállaltak később közéleti tevékenységet, s ma is aktívak.
Örömmel tölti el, hogy szülőfalujában, Csákányházán megvan még az alapiskola és a napköziotthon, melynek diákjai szebbnél szebb műsorokkal lepik meg. Ezáltal a közösség is erősödik – vallja.
Pedagógusként „rendezi” a gyerekeket és rendezőként egyúttal pedagógus is. Nagy elismerést jelentett számára, amikor megkapta a legjobb pedagógus-rendező díjat, hiszen autodidakta módon sajátította el a rendezői szakmát. Nem is tud senkit sem eltanácsolni a színjátszástól, aki szeretne játszani, vagy közösségbe tartozni, mindenkinek helye van nála. Inkább pedagógusi irányítással és értékekkel rendelkezik –vallja magáról.
Legutóbb a Rómeó és Júliát adták elő Komáromban, a Jókai Napokon. A darabot kettős szerepkörrel játszották, hiszen a gyerekek már szeptember elején, az Apropó első próbáján ott tolongtak, hogy jelentkezzenek a színjátszó csoportba.
A Zsibongóval a nyolcosztályos gimnáziumban újra kezdte a rendezést, az Apropó pedig a Füleki Gimnázium színjátszócsoportja és kollégáival együtt a tehetséggondozásra is nagy súlyt fektetnek.
Szvorák Zsuzsanna a műsorban vallott még diákéveiről, a selmecbányai gimnáziumban eltöltött évéről, a budapesti diákéletről, tanárairól, Szigeti Gábor, Szabó István, Görömbei András professzorokról. Szívesen emlékezett a tanárok előadásaira, és arra, hogy bizony ott mindenkinek szembesülni kellett a hibáival: mikrofilmet készítettek róluk, és aki könnyűnek találtatott, inkább más pálya felé irányították. Megtanulta, a pedagógiai pálya komoly felkészülést követel, ezért ő is, azokat a diákjait, akik pedagógusi pályát választják, „górcső alá veszi” és elmagyarázza nekik, hogy ez mi mindennel jár. És amikor a gyakornoki éveiket töltik, arra biztatja, hogy vállaljanak többletmunkát, foglalkoztatásokat, ne csak a 45 perc tanítási időt, hiszen a gyerekek lelkéhez csak így lehet közelíteni.
Az egyetemi évek után hazajött, hiszen szülőföldje várta, és nem is gondolkodott, hogy Magyarországon maradjon. Amikor a pozsonyi egyetemi könyvtárban és a Matica Slovenskánál kapott állást, bizony kicsit megijedt, hogy mi lesz vele, de aztán úgy döntött, pedagógusként próbál elhelyezkedni. Csak 1986 végén kapott egy osztálynyi gyereket, akiket taníthatott magyar irodalomra és színjátszásra is.
Füleken nagyon jól érzi magát, nem vágyódik máshová. Közéleti emberként a megyén 8 évig képviselő volt, és most az önkormányzatnál egyedüli nőként próbál tenni a közösségért. Ami a legaggasztóbb, hogy Nógrádban nagy a munkanélküliség, és a fiatalok elvándorolnak munka után. Szeretné, ha legalább a legtehetségesebbek találnának munkalehetőséget és itthon maradnának. Úgy gondolja, hogy összefogással lehet ezért tenni.
Munkájáról még elmesélte, hogy a Zsibongó és Apropó színházzal most a Négyszögletű kerek erdőt próbálják, és szeretnének minél több helyre eljutni a darabbal.
ká, Felvidék.ma
Fötó: Gecse Attila
{iarelatednews articleid=”43640,43038″}
