Húsvéti népszokások a Felsőszeliben, Ipolybalogon, Zoboralján, Gömörben, keleten vagy Bodrogközben.
A Húsvéthétfőhöz kötődő népszokás a locsolkodás, ezért néhol vízbevető hétfőnek is nevezték ezt a napot. Egykor vidéken a lányokat a kúthoz vitték, és vödörrel leöntötték, de a népszokás ma is, városi környezetben is tovább él. Eredetére nézve termékenységvarázsló célzatú, illetve a víz tisztító hatására is utal. A legények a locsolásért piros vagy hímes tojást kapnak a lányoktól, melyet, ha nem a csokoládé tojást választották, akkor a lányok már előző nap elkészítettek. Erről ITT>>> írtunk.
A legenda szerint mikor Krisztus a keresztfán függött, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, és Krisztus vére rácseppent a tojásokra. Ezért szokás a húsvéti tojást pirosra festeni. A vallásos magyarázaton túl a piros szín nemcsak a vért, az életet, hanem a szerelmet is jelképezi, és ezért a piros tojás szerelmi ajándék, szerelmi szimbólum is lehet húsvétkor.
Danajka Mária Felsőszelin él, a nyolcvan túl jár, s a Felvidék.ma-nak elmondta, hogy ő gyerekkorában már mindenki nagyon várta a húsvétot. „A fiúk kettesével járták a lányos házakat. Beköszöntöttek, elmondták a verset: Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam, el akart hervadni, szabad-e öntözni?
A háziak ekkor megmondták, hogy szabad, s erre előkerült a zsebből a szagosvíz. Akkoriban nem volt lehetőség a szegényeknek illatos kölnivízre, maguk csinálták azt szappanreszelékből. A szagos löttyöt /szappanos vizet/ pedig kis üvegcsébe töltötték. Az üveg a mosásnál használt kékítő üvegje volt. Hogy sok helyen kitartson az öntözővíz, az élelmesebbje az üveg szájára kis fehér gyolcsdarabot csavart, hogy egyszerre csak kevés csepp csöppenjen ki. Utána a suprával (Vékony, hajlékony vessző, mely hajtogatás közben suppog – szerk. megj.) megveregették a lányok fenekét, lábát és ezt mondták: Kilises, bóhás ne légy! Mi meg sikoltoztunk, de közben örültünk is, hogy bejöttek a legények. Utána adtunk nekik piros tojást vagy más színes festettet. Szép volt nagyon” – mondja Mária néni. (SzJ)
Lőrincz Sarolta Aranka több évtizede tanulmányozza a helyi és környékbeli népszokásokat. Így felidézte az ipolybalogi húsvéti locsolkodás hagyományát is: „Nálunk már húsvétvasárnap este elmentek a legények locsolkodni azokhoz a fiatal házasokhoz, akiknek a lakodalmuk a farsang idején volt. Locsolásért friss tojás járt, ezt a legények a kocsmában megsütötték, s egyben ott mulatoztak is. Hétfőn csupán délelőtt öntözködtek a szentmise kezdetéig. Anno még nem volt szakos víz, kútvízzel locsolták a leányokat. A gyerekek mondtak csak verset, az ifjú legények már nem.
Tojásfestés is volt, az asszonyok leggyakrabban az oltári szentséget karcolták fel a tojásokra. Főtt tojást díszítettek ki hagyományos tojástechnikával. A gazdagabbak megrendelték a szép hímes tojásokat, a szegényebbek maguk készítették el. Az eladósorba lévő lányok hímzett zsebkendőt adott a kiszemelt legénynek. (PP)
Az iskolás gyerek többek közt ezt a verset mondták el locsolkodás közben:
Porubán Ferenc, az MKP Rozsnyói járási elnöke is visszaemlékezett gyerekkorára, és az elmúlt évek húsvétjaira, s megjegyezte, hogy két teljesen más világot élünk.
„Ami régen is, most is ugyanaz, az a templomlátogatás húsvét első és második napján. Régen nagypénteken csak este mentünk, mivel rendes munkanap volt. Mióta államilag is elismert ünnep, azóta rendes vasárnapi rend szerint harangoznak, járunk az alkalmakra.
Igaz, mi reformátusok a böjt alatt mindig is a lelki böjtre gondolunk, a nagyböjt időszakában a lelki dolgainkat igyekszünk rendbe tenni, de a nagypéntek az a nap, amikor tudatosan, mi családunk sem eszik húst. Mákos doboska, vagy ismertebb nevén bobájka készül. Ez megmaradt, a mai napig hagyományként.
Nagyszombaton és húsvét délután gyerekként fő feladatunk az volt, hogy ne csináljunk rendetlenséget a szépen kitakarított házban, ne zavarjuk anyut a konyhai elfoglaltsága közepette. Főleg ez akkor volt érvényes, amikor a tojás festés ideje érkezett el. Azt tudom, hogy főleg hagymahéjjal csinálta, ami piros, később valahogy zöldre festet tojásokat is készített, de azt tőle kellene megkérdezni, hogy az hogy készül.
Önálló gyerek voltam. Öcsém jóval fiatalabb, rajta kívül még egy húgom van, akinek ugye hétfőn otthon a helye, így húsvét hétfőjén már kisgyerekkorom óta egyedül indultam útnak. Mentem öntözködni. Szerettem. Még a távoli rokonokhoz is elmentem. Azóta jócskán megcsappant a lelkesedésem, jóval kevesebb ház ajtaján kopogok be. A mai napig megmaradt, hogy az unokahúgaimat Détérben, Gömör másik végén nem lehet elfejteni meg nem önteni” – mesélte el. (BB)
Nem messze Détértől Várgedén Tamás Ilonka néni idézte fel húsvéti emlékeit. Erről ITT>>> olvashatnak.
Kassán régen a fiatalemberek szagos vízzel jártak locsolkodni. Apám – mondja egy idő hölgy – ilyenkor elment látogatóba az ismerősökhöz. Csupka bácsi a Kovács utcán lakott, minden jel szerint abban a házban, ahol ma a Csemadok székel. Ő szagos vizet készített. Sorban álltak a fiatalok érte, mert fillérekért árulta. A kassai fiatalok mindig jártak locsolkodni. Vödörrel nem locsoltak, mert az falusi szokás.
Kassán régen a Platán utcán kölni vízzel, de bögrényi vízzel is jöttek a fiatalok locsolkodni. Ezzel viszont az volt a gond, hogy a lakás lett vizes. Házi tojáslikőrrel kínálták őket.
Havasi Péterné közgazdász a Felvidék.ma-nak elárulta, hogy Kassán azt hallotta, hogy itt nem szokás locsolkodni, mert ez falusi szokás. Abarán viszont igen. „Reggel 8-tól a fiúcskák jártak öten, heten együtt. Verset mondtak és tojást kaptak. Délután a legények. Őket pálinkával és sonkával kínálták. Pénzt nem volt szokás adni. A mai gyerekek már nem tudnak versikéket, mert a szülők erre nem figyelnek oda” – véli.
Buzitán korán reggel, már 6 körül jöttek csapatostól a gyerekek locsolkodni. Néha a kerítést ugrották át és úgy jöttek. Ők szagos vízzel locsolkodtak. Szagos szappant tettek a vízbe meg piros krepp-papírt áztattak benne. Néha nagyon hosszú locsolóverseket szavaltak el. Ezért piros tojást kaptak. A piros tojást is krepp-papírral festették. Süteménnyel kínálták őket.
A legények vödörrel locsoltak. Kikérték a lányt a szüleitől a következő mondókával: „Megkérem az anyját, megkérem az apját, adja ki a lányát. Ne féljen, nem lesz semmi baja, csak egy kicsit megázik a haja.” Miután engedélyt kaptak, kivitték az udvarra.
A kútból vizet húztak, két legény megfogta a leányt és szemből locsoltak. Volt sikoltozás. Ez nem volt mindig veszélytelen. Előfordult, hogy a vödör, vagy csupor kicsúszott a legény kezéből, és így jól fejbe verte a leányt. Vagy ha oldalt fordította a fejét, a füle lett tele vízzel úgy, hogy azt nehéz volt kirázni. Minden egyes locsolás után át kellett öltöznie. Ez kellemetlen volt, de ha egy leányt nem locsoltak meg, akkor jött a kérdés: Te milyen lány vagy, hogy meg sem locsolnak!?
A legényeket vásárolt pálinkával, császárkörtelikőrrel, tripliszeggel (ánizsos likőrfajta) és süteménnyel kínálták. (BZ)
A régi locsolkodási szokásokról kérdeztük a Királyhelmecen született és azóta is itt élő 78 éves Fazekas Erzsikét is, aki elmesélte:
Ahogy visszaemlékszem – nagyon szép volt a Húsvét ünnepe. A második nap a locsolkodás napja volt. Míg templomba mentek nem volt locsolkodás. Ment mindenki templomba, és mikor haza érkeztek, kezdődött a locsolkodás. Jöttek az iskolatársak, aztán a nagyobb fiúk. A kútból húztak vizet és vízzel locsolkodtak.
A lányok már előre elkészítették a sonkás tálakat, kalácsot, süteményt, hogy a locsolkodás után behívhassák és megkínálhassák a fiúkat. A hímes is el volt készítve egy kosárkába amiből a fiúk válogathattak. A hímest otthon készítették, hagymahéját főzték meg a vízben és ebben főzték a tojásokat. A locsolkodás napján – húsvét második napján este bál is volt és a fiatalok a locsolkodás után alig érkeztek megpihenni, mert mindenki a bálba készülődött.
De abban az időben még Húsvét harmadik napját is várták, mert akkor locsolkodtak a lányok. Aki ment az utcán fiú vagy még ha idősebb férfi is, mindenkit lelocsoltak.
Abban az időben volt az igazi húsvéti locsolkodás – emlékszik vissza Erzsike néni. (MV)
Azért aki ma is teheti, élje meg a szép régi hagyományokat…
Felvidék.ma
Fotó: illusztráció
{iarelatednews articleid=”45317,45316,45310,45307,45300,45286″}
