A Pápai áldásról, a Szentkorona erejéről és a jövőbeli tervekről beszélgettünk az ipolybalogi György Ferenc atyával.
A gonoszság befalazta az ipolybalogi templom Szent Korona üregét, ők felfedezték és kitisztították. Ezzel a tettel György Ferenc atya nem elégedett meg. Segítőivel, támogatóival és jóakaróival megvalósítottak egy nagy álmot, 2005-ben elkészült a Szent Korona hiteles másolata és a Szent Korona Ünnepét idén 10. alkalommal rendezték meg. Ezen az ünnepen György Ferenc atyát Szent Korona emlékéremmel tüntették ki és Pápai áldásban is részesült.
Milyen élmény volt, Ön Pápai áldásban részesült? Milyen gondolatok fogalmazottak meg Önben?
Abszolút meglepetés. Tudtam, hogy a Pásztor Béla Veresegyház polgármestere fog mondani valamit. Azt hittem, hogy arról, hogy a rendezvény 10. alkalommal is megvalósulhatott és összejöhettünk. Sejtésem se volt a Pápai áldásról, és alig fogtam fel. Ez nagy meglepetés, a polgármester úr, Béla bácsi nagy mestere a meglepetéseknek, tudja, hogy kell örömet szerezni. Nekem a kicsi embernek a Szentatya küld áldást. Teljesen meglepett. A két hitközség, Ipolybalog és Veresegyház buzgó hívei is részesei lehettek ennek.
Nem kérdeztem, hogy miként járt el, de ilyet nem lehet olyan könnyen szerezni. Bizonyára valamelyik püspök atya járt közre Rómában. A polgármesternek széles ismeretségi köre van.
A Pápai áldás kiérdemelt volt. Gondoljon csak a Szent Korona hiteles másolatának a megvalósulására és az
ünnepség létrejöttére. Mindez nem volt olyan egyszerű út.
Sosem vágytam ilyenekre. A Jóistentől az áldást mindig várom. Éjszaka én is küldök áldás olyan személyeknek, akik erről nem is tudnak, mert az áldásnak ereje van. A Szentatya áldásával a polgármester így akarta megköszönni, hogy valamit tettünk. Még mindig nem tudom felfogni, hihetetlen. Az áldást az irodámban helyeztem el, ahol a legtöbbször vagyok. A többi oklevél mellett méltó helyet kapott.
A Szentkorona másolata, a Pápai áldás, bizonyára mindez erőt ad a hitközségnek is.
Így van. Az áldás nem csak egy napra szól, ez állandóan ható erő. A Szentkorona ereje is érezhető (A Szentkorona nevét tudatosan írtuk egybe, mert szakrális fogalom, mint a Szentatya fogalma – a szekr. megj.) Évente egyszer megünnepeljük, hogy itt van, de az ő ereje és szeretete mindennap árad. Egyébként többször is elővesszük, de nem csak a turistáknak tesszük ki közszemlére, akik teljes egészében megcsodálhatják. Minden hónap 13-án a Fatimai jelenések évfordulóját ünnepeljük, hiszen a Szűzanya is e napot választotta ki, hogy megjelenjen Fatimában. Ez a számot csak a babonás világában nem szeretik.
Ilyenkor kitesszük az oltárra a Fatimai szűz szobrát, előtte a kis tartón látható a Szentkorona és az oltári szentség cibóriumban. Így kettős ölelésben a Szűzanya és Jézus ölelésében imádkozunk, engesztelődünk közel egy órán keresztül a magyar népünk erkölcsi újjászületéséért, a bűnösök megtéréséért és a papi hivatások születésért népünk köréből. A szentmise után megtartjuk a kis ünnepély, amely hódolata az imént mondott szándékoknak.
Egyszer a tudtomon kívül táltosok jöttek a templomba, hogy megcsodálják a Szentkoronát és magát az Isten házát. Mindez egy szombati takarítási időben történhetett. A látogatásukkor mindenféle mérést elvégeztek és megállapították, hogy óriási erő árad a Szentkoronából, de a szentélyben is ugyanezt tapasztalták. Kérdezték, hogy bírom ki azt a hatalmas sugárözönt. Tudni kell, hogy ezer éves templomról van szó. Amennyi szentmise már elvégeztetett, amennyi ima és fohász szólt oda, a falakból már sugárzik kifelé a kegyelem és az erő. Mindezt hogy bírom ki? Tréfásan válaszolva már érzem a csuklóimat, öregszem… Hálás vagyok a jóistennek, hogy idekerülhettem, és itt szolgálhatom a híveket!
Milyen tervei vannak a hitközségben?
Szeretnénk a Szent Korona Ünnepet búcsú szintre emelni. A búcsú általában patrónusokhoz, szentekhez fűződik. A templom patrónusa napján van búcsújárási lehetőség. Ilyesmit szeretnénk a Szentkoronával, az adott ünnep alkalmával elérni, hiszen nem egy profán tárgyról van szó. Mindehhez püspöki engedély szükséges, ami búcsújáró hellyé nyilvánítja a települést. A jogosultság elérése érdekében egyenlőre kivárjuk a megfelelő, alkalmas időt.
A következő szándékunk, hogy a Koronázó-dombot és környékét szeretnénk kegyeleti hellyé alakítani. Ezt követően nem lennének ott mindenféle bulik és diszkók, mindezt átköltöztetnék megfelelőbb helyre. Az oltárt levinnénk a völgybe, ahol eddig a színpad volt, és egy szép keresztutat szeretnénk építeni, ami átölelni az egészet. A stabil oltár és annak háttere épített kőaljzattal rendelkezne, a domboldalt pedig teraszosan építenénk ki. Van egy olyan csodás magyar fa, ami évente egy métert nő, leginkább a bioenergiára használják. Ezt szeretnénk telepíteni, ugyanis gyorsan nő, nincs hatalmas lombkoronája, így a kilátást nem zavarná, mégis kellemes árnyékot adna a szentmisék alkalmával.
Ando Krisztina, Felvidék.ma
Fotók: Kliment Éva (2), Pásztor Péter (1)
{iarelatednews articleid=”47925,47716″}
