A szentföldre utazó zarándokot megmagyarázhatatlan érzés keríti hatalmába. Nagy élmény a betlehemi barlangban a jászol helyén olvasni „Itt született Jézus Krisztus, a világ Megváltója”. Az Olajfák hegyén térdelni a szikla előtt, amely tanúja volt Jézus vérizzadásának. Végigjárni a Via Dolorosa 14 állomását és keresni az Úr lába nyomát az ősi köveken.
Szeptember 14-e a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe. Olyan mély benyomást gyakorolt a liturgiára, hogy az évközi 24.vasárnap miseszövegét is háttérbe szorítja. Ezért piros ma a miseruha színe és felhangzanak mise alatt a keresztet dicsőítő énekek. Az elmélkedő lélek pedig keresi az ünnep történeti hátterét, biblikus értelmét és aktuális üzenetét.
I. Történelmi háttere
Szent Ilona császárnő Jeruzsálemben, a Kálvárián, ásatásokat végeztetett. Megtalálták a három keresztet. A legenda szerint a középső kereszt csodás gyógyulást eredményezett egy haldokló esetében. Ebből az öt méteres gerendából szálkaméretű ereklyéket küldtek a nagyobb Szent Kereszt templomokba és a hívek mindenütt nagy tisztelettel veszik körül.
Biblikus értelme
A kereszt eredetileg perzsa büntetési eszköz volt. Később a rómaiak és más népek is átvették. De mindenütt csak a nagy gonosztevőket feszítették fel. Ez volt a legszégyenletesebb kivégzési mód.
Hogy majd egyszer Krisztus keresztje ne a szégyen fája legyen, hanem bizalommal tekinthessenek fel rá a sebzett lelkek, azért Isten a választott népet jelképes cselekedettel készítette fel. Megparancsolta Mózesnek, hogy kereszt alakú fára tűzzön föl egy rézből készült kígyó formát. Aki bizalommal feltekintett a rézkígyóra, megszabadult a kígyók okozta marástól. (Lásd: a mai mise olvasmánya.)
Jézus maga is úgy emlegette a rézkígyót Nikodémusnak, mint kereszthalálának előképét. Kijelentette, aki bizalommal tekint felfeszített alakjára, az nem a kígyók okozta testi haláltól menekül meg, hanem a bűn miatt megérdemelt lelki haláltól. (Lásd: a mai mise evangéliuma.)
III. Aktuális üzenete
Miért tiszteljük a Szent Keresztet?
Szent Pál azt mondja a keresztről: „Ez a jel a pogányoknak oktalanság, a zsidóknak botrány, a meghívottaknak viszont Isten ereje.” A pogány görögök ugyanis úgy képzelték, hogy az emberiséget reménytelen helyzetéből az ész, a tudomány, az isteni bölcsesség fogja megváltani. De a kereszt a gyengeség jele. És mivel Isten nem lehet gyenge, azért a keresztre feszített Jézus nem lehet a Megváltó. Ez ostoba ság! A zsidók az idegen uralom alóli felszabadítóra gondoltak, aki a földön megalapítja a dicsőséges messiás-országot. De nagypéntek bukást hozott Jézus számára, botrányt jelentett neki. Nem fogadták el Messiásnak. A keresztényeknek viszont Isten ereje. Hitünk jele és vallásunk diadaljelvénye!
1. Dokumentálja a bűn súlyosságát.
Isten igazságossága megkövetelte a bűn elitélését. Az ítéletet azonban nem a bűnös emberiségen hajtotta végre, hanem Szent Fia értünk vállalt áldozatát fogadta el helyettünk. Középkori legenda szerint nagypénteken egy ember rohant fel a Kálváriára és kiáltotta: „Ártatlant öltetek meg, a bűnös én vagyok!” Barabbás volt. Valamennyiünknek ezzel a lelkülettel kellene a kereszt alá térdelve bűnbánattal ismételni ezeket a szavakat.
2. Isten szeretetének a jele.
Az egyik nagy erejű földrengés alkalmával a romba dőlt házban édesanya holttestét ásták ki. Alatta még két élő gyermeket találtak, akiket az összeomlás pillanatában védőleg húzott magához. Az anya halála mentette meg gyermekei életét. Így adott nekünk is életet Krisztus saját halála árán: „Úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki őbenne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen” – hallottuk Jézus ajkáról az örömhírek örömhírét a mai Evangéliumban.
3. Saját szenvedésünk értékére hívja fel figyelmünket.
Ha Krisztus keresztre feszítése a megdicsőülésbe vezetett, akkor remélhetünk benne, hogy a mi kereszthordozásunknak is örök értéke van és a dicsőségbe torkollik. Önmagában a szenvedés nem érték. Isten sem örül annak, ha mi kínlódunk. Az teszi értékessé, hogy közben a krisztusi hasonlóság üt át rajtunk. Valamint az, hogy a szeretet fokmérője az áldozat. Tehát minél nagyobb áldozatra vagyunk képesek Istenért, annál inkább igazoljuk iránta való szeretetünket. Így érthetjük meg a szentek megállapítását: „Földi életünk legnagyobb értéke a néma, panasznélküli szenvedés. „
Ady Endre „Krisztus-kereszt az erdőn” című versének tanúsága szerint fiatal korában dalolt, hogyha keresztre nézett. 20 év múlva, érett fejjel bűnbánóan jelenti ki: „Amit akkor elmulasztottam, megemelem kalapom mélyen”.
Tanuljuk meg öntudatosan tisztelni Krisztus keresztjét. Valahányszor keresztet vetünk magunkra, vagy észrevesszük templomunk tornyán, valahányszor megpillantjuk szobánk falán, vagy nyakláncunkra tűzve, lángoljon fel szívünkben a hálás viszontszeretet az Úr keresztje iránt. Ajkunk pedig ismételje az örökszép
fohászt: „Imádunk Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot.”
Hajnal Róbert, Magyar Kurír
