A Kelet-szlovákiai Múzeum kiállítással emlékezett az első világháború kitörésére. A szervezők a kiállítás megnyitása előtt felhívással fordultak a lakossághoz, hogy dokumentumokkal segítsék a tárlat létrejöttét. A Pozsonyi Egyetemi Könyvtárban 2013. november 29–30-án, a Kassai Állami Tudományos Könyvtárban december 6–7-én, a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Könyvtárban december 13-án és 14-én lehetett jelentkezni. Az így kölcsönadott fényképeket, dokumentumokat és tárgyakat digitalizálták.
Idén június 27-én, csütörtökön nyitották meg az Ilyenek voltak nagyapáink (Takí boli naši dedovia) c. kiállítást a Kelet-szlovákiai Múzeum Maraton téri épületének két termében. Az egyikben a kassaiak és a környékbeliek által kölcsönzött dokumentumokat rendezték el, a másik teremben a mai Kelet-Szlovákia területén zajlott háborús eseményeket mutatják be. Ezt egy térkép is szemlélteti. Kétszáz katonai temető ismert ebből korból Kelet-Szlovákia területén. 250.000 sebesültet kellett akkor ellátni, így Kassán iskolákban is kórházakat rendeztek be. Egy sarokban az alakuló Csehszlovákiával kapcsolatos dokumentáció kapott helyett. 2018-ban külön tárlattal kívánnak ezekről az eseményekről megemlékezni.
Kassán a gyűjtésnek hála 59 személyes történetet ismerhetünk meg. Zsedényi József idősebb kori fényképét láthatjuk, de a rokonok felismerték arcvonásait az egyik csoportképen is, így az is látható. Ő az omszki hadifogolytáborba jutott. Külön érdekessége a tárlatnak a mecenzéfi Bodenlosz Vilmos hagyatéka. Ő többek között megőrizte tengerész egyenruháját, mely száz év után is kitűnő állapotban van. Láthatjuk az osztrák–magyar, a német és az orosz katonák egyenruháját, fegyverzetét, felszerelését. Egy tabló az osztrák–magyar hadsereg rendfokozatait és parolijait mutatja be. Halász-Hradil Elemér (1873-1948) festménye a románok által elpusztított Csíkszeredát ábrázolja: 1916-ban a betörő román hadsereg a házak zömét felégette. Halász-Hradil hadifestőként szolgált 1915-18 között.
Fábiánné Biczó Ilona (1886-1970) festő, grafikus négy rézkarca is látható a tárlaton. Sajnos, nevét hibásan írták (Ilona Biczó Fabián). A háború borzalmai című sorozata aź 1922-es párizsi világkiállításon díjat nyert.
Október 4-én, szombaton a kassai Fehér Éjszakákat megelőzően a múzeum színes programot kínált az érdeklődők számára. A múzeum előtti füves részen első világháborús sírokat helyeztek el. A kiállításra azonban semmi sem hívja föl ezen kívül a figyelmet. Fúvószenekar lépett föl. Kár, hogy a Fiatalok Fúvószenekara (Dychový orchester mladých) nem első világháborús indulókat játszott. A szinnai Kárpátok Katonatörténeti Klub (Klub vojenskej histórie Karpaty) hagyományőrzői csukaszürke egyenruhában vonultak föl az épület előtt. Pattogtak a német vezényszavak. Leadtak három lövést korabeli kézifegyvereikből, majd egy dísz ágyúlövést produkáltak. 2009-ben alakult ez a hagyományőrző csoport.
Ezután Pollák Róbert, az intézmény igazgatója személyesen invitálta a közönséget. A két teremben szakavatott ismertetést kaptunk, a múzeum munkatársai, Martin Jarinkovič és Martin Konečný álltak az érdeklődők rendelkezésére.
Az első teremben Máday Péter ismertette velem az egyik tablón látható képeket. Nagyanyja, Szakmáry Margit második férje a csehországi német Albert Czernik volt, aki alezredesként szolgált az első világháborúban (kiállították kitüntetéseit is), Majd átlépett a csehszlovák hadseregbe, ahol ezredessé léptették elő, de mivel nem tudott tökéletesen csehül, nem lehetett tábornok, és nyugdíjazták.
Láthatjuk az oroszok által elpusztított Zboróról készült felvételeket.
Brecher Antal albuma is látható tárlaton, Brecher egyedülálló gyűjteményt állított össze. Amerre egysége megfordult, ott fényképezett, a 1915-18 közötti időszakból 500 felvétel maradt meg. Bukovina, Zukolin, Niźnow, Dnyeszter, Zloty Potok, Tnibrody, Czerniatyn, Lemberg, Komorowka, Horodenko, Oleszko, Korszów, Podhorce, Tarków, Zagora, Salzburg, Borgo, Primolano, Udine, Passariano – zömmel ismeretlen helynevek. Brecher megörökítette a katonák mindennapi életét, szolgálatukat és szabadidejüket, szórakozásukat is, hógolyózást és disznótort egyaránt. Ezekből a fényképekből vetítettek később néhányat, magyarázatot fűzve hozzájuk, ami a fegyverzetet és helyszíneket illeti. A keleti frontról, tehát Lengyelországból és Ukrajnából valamint az olasz hadszíntérről származó felvételeket láttunk. A vetítésen jelen volt Becher unokája, Mária Bódyová mérnök, aki az albumot a múzeum rendelkezésére bocsátotta.
Dr. Vladimír Šotter pedagógus és történész a könyvéből olvasott föl részleteket, melyet nagyapjáról, Štefan Cisko (Cziszko; 1898-1980) hadnagyról írt. A fiatal tiszt Károly Csapatkeresztet kapott. Ezt azoknak adományozták, akik 12 heti folyamatos frontszolgálatot teljesítettek. Ezzel ismerték el a katonák helytállását, akik a körülmények ellenére hűségesek maradtak hazájukhoz és uralkodójukhoz esküjükhöz híven.
A látogatók apró kenyérjegyet kaptak, amelyet az udvaron lehetett beváltani. Kellemes meglepetés, hogy magyar feliratot is tartalmazott.
Az előcsarnokban a szinnai klub néhány tárgyat, sisakot, fegyvert is kiállított asztalán. Az előcsarnok egyik szobra katonakabátot kapott. Így legalább nem fog megfázni.
A szervezők a gyermekekre is gondoltak. Csákót kaptak, majd egy nagy dobókockával dobhattak, és aszerint léphettek előre, volt, aki katonákkal kapcsolatos képeket színezett ki.
Aki még nem látta e tárlatot, november 11-ig megtekintheti; a társlat sajnos a „nagyapák” személyiségi jogait nem tiszteli, mert átírja a keresztneveket, néha a családneveket is. Nem ezek voltak nagyapáink, még akkor sem, ha unokáik-dédunokáik nem ismerik felmenőik anyanyelvét.
További képek megtekinthetőek a Képgalériában ITT>>>.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48690,47725,47601,47578,47489,46960,46951″}
