Kilencvennegyedik évét betöltve, bő egy hónappal január tizedikei születésnapja után Budapesten elhunyt Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós, nemzetünk legújabb kori történelmének egyik nagy alakja. Páratlanul gazdag és felbecsülhetetlen értékeket hordoz az ő munkássága: a népi Mária-költészet feltárásával a magyar nép lelkét mutatta meg az általa gyűjtött több tízezer, szebbnél-szebb ima és fohász rögzítésével… Ez a hatalmas teljesítmény a Bartókéval és a Kodályéval egyenértékű – mondják a szakemberek, és nem tévednek. Bebizonyosodott, hogy a világban nincs még egy olyan nép, mint a miénk, amely olyan hűségesen hordozná szívében-lelkében Nagyboldogasszonyunkat, Máriát, a világ és országunk királynőjét.
„A nép segítő Máriájában összeolvad az égi és a földi anya alakja. Egyszerre biztosítja az evilági és a túlvilági védettséget, a földi anya halálával sem szűnő szeretetet. Szeretet, oltalom, védettség. Kulcsszavak. Pontosan tudta és érezte ezt Szent István királyunk is, amikor 1038-ban, Nagyboldogasszony napján felajánlotta országát Szűz Máriának, a mennyek királynőjének, a Regina Coeli-nek. Ezzel népét Szűz Mária, immár Patrona Hungariae védelme alá helyezte, aki az égből „vigyázkodik rá” és imádkozik érte. Az égből, vagy bő ezer év múltán a budai várfalról néz körül, s teszi azt, amit egykoron Szent Istvánnak ígért” – írta Erdélyi Zsuzsanna 2013 novemberében, amikor – Klukon Edit zongoraművész kezdeményezésére, közadakozásból elhelyezték a budai vár déli falán a 4 méter magas Immaculata (Mária a kis Jézussal) szobrot, majd így zárta mondandóját: „Mátyássy László alkotása az időtlenség érzetét kelti. Eszembe juttatja a IV. század egyik római katakomba freskóját, az imádkozó Máriát. Mária kitárt karral, állva imádkozik, ölében a gyermek Jézussal. Most nem Róma, Ravenna, Velence, Firenze, Bizánc vagy Kijev középkori templomaiban, hanem itt, a Duna partján, a huszonegyedik század elején.”
Erdélyi Zsuzsanna felvidéki származású: 1921. január tizedikén született Komáromban. Hogy Istentől kapott feladatait teljesíthesse, képességeit – a zene, a közgazdaságtan, a nyelvek, a filozófia, a magyar néplélekben tükröződő szakralitás tanulmányozását – különféle egyetemeken fejlesztette. Példás családanyaként négy gyermeket nevelt fel! Volt diplomata, volt minisztériumi, akadémiai és múzeumi kutatócsoportok tagja, hosszú éveken át járta a magyarok lakta tájakat és rögzítette, amit hallott. Szeretettel közeledett minden egyes „forrásához”, s mint tudjuk, szeretet szeretetet nem támad. Sohasem fordult a lelke, a belső hang ellen. Patyolat tiszta élet volt az övé, s ez csak a legnagyobbakat jellemzi! Az általa feltárt és rögzített több tízezer archaikus imádság nemzetünk kincse marad. Olyan örök forrás, amelyre jövőt lehet építeni.
Befejezésül néhány sor az általa gyűjtött egyik középkori imádságból: „Én lefekszök én ágyamba, mint Úrjézus koporsóba, mellém teszöm két karomat, misemondó két gyertyámat, őrizz, angyal, éjfélig, szép Szűz Mária, virradatig.”
Batta György, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”51793,46100″}
