A trópusi hőség sok mindenre jó. A titokzatos gabonakörök és ufók helyett most a Plútóban gyönyörködhettünk, statisztikákat szemelgethettünk. Arról például, hogy mennyivel nőtt a munkanélküliségi ráta, hogyan alakultak a bruttó átlagbérek, és kaptunk takarékoskodási tanácsokat is.
Az utóbbiból megtudhattuk: rosszul gondolkodik az, aki újszülött gyermekének nyit bankszámlát, hogy – kis tételekben akár – gyűjtögessen neki. A gyerek várhat. Az okos felnőtt ugyanis tisztában van azzal, modern világunkban másként kell beosztania megkeresett euróit. A szakértő (a Partner Group SK tanácsadó cég munkatársa) az eszményi pénzügyi arányokat ajánlja. A havi jövedelem megosztását 10:20:30:40 százalékos arányban.
A jövedelem 10 százalékát egy felelős felnőtt ember félreteszi tartaléknak. A következő 20 százalékot hosszú lejáratú aktívumokba fekteti (pl. életbiztosítást köt). Jövedelme következő 30 százalékát hiteltörlesztésre fordítja az átlagpolgár. A maradék 40 százalékot pedig beosztja, havi fogyasztásra fordítja. Lakásrezsire, családra-gyerekre, étkezésre, ruházkodásra, telefonálásra, sportra, kultúrára, szórakozásra, nyaralásra… Spórolni, előrelátóan tervezni csak így lehet.
A szakértő konkrét számokkal nem foglalkozik. Azt mondja: a képlet akkor is érvényes, ha az érintett személy jövedelme a havi minimálbérrel egyenlő. És látta ő is azt a másik statisztikát, melyben az állt, hogy a szlovákiai népesség nyolcvan százaléka takarékoskodik, akkor is, ha jövedelméből csak egy-két euró összekuporgatására futja. A képletét éppen azért ajánlja mindenki figyelmébe, hogy a spórolás ne ösztönös, hanem tudatos és helyes legyen.
Mindig tanulhat az ember, soha nem elég vén arra, hogy ne fogadja meg a jó tanácsot. Hát számolgatok. Egy nemzetgazdasági országos átlagbérből marad az embernek (jó esetben) 650 eurója. Ebből hát 65 eurót eltesz aranytartaléknak (10%), 130-at befizet életbiztosításra, 195 euróval a hitelét (hiteleit) törleszti. Ez együtt 390 euró. Életvitelre, lakásrezsire, luxusra marad havi 260 euró. A rezsi szerény körülmények között is elvisz 130 – 150 eurót, s ha még ingázni is kell, netán internet is van az otthonban, jó, ha a 260 euróval be lehet takarni a költségeket.
Csoda-e, ha se aranytartalék, se életbiztosítási kötvény nem fér be a havi költségvetésbe? Ha a polgárok nagy többsége csak úgy – felelőtlenül – éldegél fizetéstől fizetésig? A felelős életvezetési jó tanácsokat meg a klímaváltozás számlájára írja, mindaddig legalábbis, míg a társadalmi klíma nem változik olyanná, hogy a jövedelem-megosztási arányokat azok is szem előtt tartsák, akik a bérezésről döntenek.
NGYR, Felvédék.ma