A visszacsatolás után felélénkült a szentkúti Nagyboldogasszony napi búcsújárás, hisz ennek az országhatár már nem volt akadálya. A búcsújárók Szentkútnál azért imádkoztak, hogy a „családokba´ béke legyen. Mindnekinek kerőt ollyan baja, azt fölajánlotta. Ugy is vót, hogy valaki fájdalmábó´ ment el, vagy azér´, hogy hozzátartozója hazagyüjjön a frontró´. Amint adatközlőim elmondták, a negyvenes években Paláston „Legtöbbször Pásztor Erzsébet vót az előimádkozó, de annyit enyhítettek rajta, hogy aki akart, más is bekapcsolódhatott. Hatták, hogy maraggyon neki hangja Szentkútra, mer´ nagyon jó hangja, kiváló hangja vót. Már várták Szentkútná´ is.” ( Csáky 2006,92 )
Szentkút még megannyi Ipoly menti község katolikus népének kedvelt búcsúhelye ma is. Ma már általában autóbuszokkal vagy személykocsikkal utaznak ide, s a zarándoklat csak egy napig tart.
Márianosztrára is évszázadok óta járt s jár a palóc vidék népe, különösen az Ipoly mentiek. Ma ismét szeretett
zarándokhelye e tájnak a nosztrai kegyhely. Autóbuszokkal utaznak ide gyakran az Ipoly jobb partjáról is. Több ezer zarándok énekelheti hát újra a „Nosztra híres, ősi kegyhelyére szent örömmel érkezünk” kezdetű dalt, s kifejezhetik hódolatukat a Szűzanya előtt, tanúbizonyságot téve hitükről, erősödve lélekben és szeretetben.
A konventépülethez kapcsolódó, Nagyboldogasszony nevére szentelt pálos templom a Börzsöny vidék „legimpozánsabb kettős tornyú barokk temploma”. A gótikus szentély főoltárán, a tabernákulom felett láthatjuk a szép kegyképet. Nagyboldogasszony képét a pálosok kedvelt szentjei – Szent Ágoston, Remete Szent Pál, Remete Szent Antal, Szent Jeromos – veszik körül. (Csáky 2003,28-29)
Azt is tudjuk, hogy a búcsújáróhelyek népi ájtatosságainak, paraliturgikus szertartásainak, egy-egy hely történetének gazdag irodalma volt. Gondolunk itt elsősorban a búcsúvezetők által terjesztett legendákra, a vallásos népkönyvekre, a különféle ponyvanyomtatványokra stb. Több ilyen búcsús éneket, imádságot tartalmazó 19. századi ponyvafüzet még ma is közkézen forog. Ilyen például az 1890-ben Rózsa Kálmánnál Budapesten nyomtatott Legujabb ének és ima a mátra-verebélyi Szűz Máriához című ponyvafüzet. Lássuk belőle a beköszöntő ének első három versszakát: „ Üdvözlégy szent kútnak/ Dicsfényű bibora,/ Szép magyar hazánknak,/ Királynő-asszonya.// Hű köszöntésedre/ Messziről siettünk,/ Kedves édes szűz Anyánk,/ Oh maradj mivelünk.// Honnan érdemeltük/ Azt a nagy kegyelmet,/ Hogy im megláthattuk/ Drága szent képedet.”( 1890:2 )
Az 1865-ben Bagó Mártonnál Budán nyomtatott Hat uj Istenes ének közt találjuk a Nagy-Boldogasszony napjára című éneket, amely a Szűzanya mennybemenetelének csodás jelenetét adja elő. Ugyancsak az első három versszakot idézzük: „ Mennyország gyöngy-kapuja/ Szűz anyánknak megnyílott ma;/ Az angyalok tábora/ E földön körülfogta,/ Nagy örömmel üdvözlötték,/ Királynéjokat tisztelték,/ Zengedezték: Mária/ Üdvözlégy Isten Anyja!/ Mint a fényes nap sugára,/ Ugy tündöklött szűz Mária,/ Midőn eljött szent Fia,/ Megtisztelte a sírba, Mondván: kelj fel én jegyesem,/ Jöjj velem én szerelmesem,/ Az Atyám országába,/ Örvendj szép hajlékába!// A mennyei szent udvarba,/ Midőn bement szűz Mária,/ A trombita harsogott,/ A mennyország vigadott./…/ (1865:6- )
S. Lackovits Emőke az egyházi esztendő jeles napjaival foglalkozó monográfiájában a Nagyboldogasszony-
ábrázolásra is kitér. Megemlíti többek közt, hogy „Ábrázolása apokrif evangéliumokon, középkori legendákon és látomásokon alapul. Többnyire a sírban fekvő szent szüzet, az üres, rózsákkal teli kőkoporsóját, mennybe emelkedését, leggyakrabban viszont a Szentháromsággal együtt jelenítették meg a képek, amint angyaloktól övezve, esetenként holdsarlón állva, a mennybe emelkedik, miközben a Szentháromság koronát tart fölé. Bálint Sándor szerint utóbbi a barokk jellemző ikonográfiai vonása. A megdicsőítés áll ezeknek az ábrázolásoknak középpontjában.” ( 2000,184 )
A mélyen vallásos katolikus magyar felvidéki faluban, Ipolyszalkán igen erős a Mária-kultusz, így a Nagyboldogasszonyé is. Ez a titulusa a község mai barokk templomának. Főoltárának szép képe Mária mennybevitelét örökíti meg. Máriát kék palástban láthatjuk, feje felett glóriával, tehát nem koronával, mert ez még csak a mennybevitel pillanata. Alatta az apostolok láthatók, amint körülállják az öres nyughelyet. A kép kapcsán a Historia domusban is van feljegyzés. Az egyébként festőként is ismert Ferenczy György plébános írta, hogy 1892-ben, a templomjavítás során, lévén a „főoltárkép szintén rongált állapotban”, azt új másolatával cserélték ki. A másoló feltételezhetően maga Ferenczy lehetett.
Ugyancsak Ipolyszalkán, a templom melletti park déli felében áll egy szép vaskerítéssel körülvett Szentháromság-oszlop, azaz a Mária megkoronázását ábrázoló szoborcsoport. A faluban ezt csak Szentháromságnak nevezik. 1851-ben állíttatta az érsekség itteni birtokának intézője, Zeifer Ferenc és neje, Varga Anna. A négyzet alakú alapzaton egy magas, dór oszlopfőben végződő oszlopon áll a szoborcsoport: középen Mária, jobbján a feltámadt Krisztus, balján az Atyaisten. Az utóbbi bal kezében a Földet, jobb kezében a koronát tartja Mária feje felett. Krisztus jobb kezében a keresztet, bal kezében pedig a koronát láthatjuk. A korona felett a Szentlelket szimbolizáló galamb figyelhető meg. A szakrális emlék dedikációja így szól: „Ut Patris et Filie et Spiritus/ Sancti resolvet/ Gloriam eridit/ Franciscus Zeifer et/ Anna Vargha/ 1851.” (Készült Esztergomban Paul Leonhardnál)
Ipolynyék főterén is látható egy szalkaihoz hasonló Szentháromság-szobor. Mária imára kulcsolt kézzel ül az őt megkoronázó, illetve feje fölé koronát tartó Atyaisten és Krisztus közt. Krisztusnál kereszt, az Atyaistennél pedig jogar van. A feje fölé tartott korona felett a Szentlélek látható. A községről megjelentetett monográfiában erről a szakrális helyről, illetve az itt álló alkotásról is olvashatunk, többek közt az alábbiakat: „ Szentháromság-szobor áll a község főterén, melyet Pataky István állíttatott a század elején (1903-ban). Szentháromság-szobrot rendelt, de a szállítás közben eltörött, és így Mária megkoronázását ábrázolja a szobor, az Atya, Fiú, Szentlélekkel együtt. A teret Szentháromság térnek, előtte Rohanyának, majd Béke térnek ismerik.” (Korcsog 2005. 2. kiadás, 48)
Paláston a késő barokk Szentháromság-szobor a mostani szlovák iskola közelében áll. Az Atyaisten s a feltámadt Jézus lábánál egy-egy angyalfej, a szobrot tartó oszlop gótikus mintájú ablakkeretes bemélyedésében pedig Mária szobra látható. A kék palástban ábrázolt szent fején korona van. A szobor jelenlegi kőtalpazatát Rennek Erzsébet emletette 1901-ben. Régen Szentháromság napján lelkipásztorukkal jöttek ide a hívek, később már csak előimádkozójukkal, főleg a nagyobb bajok idején.
Drégelypalánkon a kinti szakrális emlékek közül legértékesebb az 1762-ben emelt Szentháromság-szoborcsoport. A barokk jellegű alkotás színezett kőből készült négy sarkán a négy evangélistával. Magas talpazaton fent Jézus és az Atyaisten közt térdel imára kulcsolt kézzel, fején koronával a Mennybe felvitt Mária. Jézusnál a kereszt, Istennél az országalma látható. A Szűzanya felett ott a Szentlélek jelképe, a kinyújtott szárnyú galamb.
Az ipolysági templom titulusa, illetve a város védőszentje ugyancsak a mennybe felvitt Nagyboldogasszony. A Szűzanyát, illetve annak mennybemenetelét ábrázolja a főoltár festmény, amely a nagy barokk művész Bartolomé Esteban Murillo (1618-1682) munkája alapján készült, azaz annak másolata. A holdsarlón álló Nagyboldogasszony lábánál egy angyalcsoportot látunk. A Szüzet fehér köntösben, kék palástban, összekulcsolt kézzel, kibontott hajjal ábrázolták.
A Mennybe felvitt Máriát láthatjuk az Szentháromság tiszteletére szentelt ipolyvarbói templom egyik mennyezeti freskóján is. Mária Jézus és az Atyaisten közt ül, akik feje fölé koronát tartanak, azaz éppen koronázzák őt. A korona felett ott a Szentlelket szimbolizáló galamb, a Szentháromságot pedig angyalok fogják közre.
A bakabányai templom főhajójának egyik mellékoltárát is Nagyboldogasszony tiszteletére emelték. A Szűzanya megkoronázását ábrázoló szobor valószínűleg a legrégebbiek egyike: 1484-ben készülhetett, egyesek szerint az által a mester által, aki a garamszentbenedeki szentsírt is faragta.Mások szerint Pál budai mester lehetett a készítője. (Csáky 2003,107)
Jelen van Nagyboldogasszony a felsőszemerédi templom Mindenszentek-oltárképén is. A képet Wilczek Mária és Wilczek Franciska festette Bécsben Hammerlein Károllyal. Fábián János ezt jegyezte fel róla 1865-ben a Magyar Sionban: Az oltárképet „azon gyermeki szeretetből készíttették, hogy édesamyjuk itt Felsőszemeréden egy súlyos nyavalyából szerencsésen feléledt”. A mester a festményt – írja a plébános – „keresztény műízléssel állította össze a szentháromság köré”, amint Mária az angyalok köréből „előlépdel”, s ott van közelében Keresztelő Szent János, Szent Péter és Pál apostol, Márk és János evangélista, Nagy Szent Gergely pápa, Szent István király, Szűz Szent Borbála stb. ( 1865,152 )
Nagyboldogasszonyunk tehát ott látható az olyan titulusokra szentelt templomok oltárképeken is, mint a Mindenszentek. Az Ipoly mentén a felsőszemerédin kívül ez még a titulusa a kelenyei s a lukanényei templomoknak is. A lukanényeiek öreg templomának faelemes főoltára őrzi azt a nagyméretű Mindneszentek-képet, melynek felső felében látható a Szentháromság. Az Atyaistent, mely felett ott a Szentlélek, alatta pedig a bárány, Jézus s a Mennybe felvitt Szűzanya veszi közre. Mária piros palástban jelenik meg, fején a koronával.
Csáky Károly, Felvidék.ma
a szerző felvételei
{iarelatednews articleid=”55540″}
