Az idei február eseménye volt az a kudarcba fulladt népszavazás, amit a „normális” család védelmében tartottak. Magyarán, hogy melegek ne fogadhassanak örökbe gyereket.
Hogy a gyerekek, úgymond, normális szülői mintát látva nőjenek fel, ami ugyebár apából és anyából áll. És az apa férfi, az anya pedig nő.
Ha cinikus lennék, most hozzátehetném, hogy hadd lássa csak a gyerek, hogy az apa az, aki este részegen jön haza és jól elveri anyát – legyen előtte minta, amit felnőttként követhet. Hisz még a mondás szerint is, pénz számolva, asszony verve jó.
A helyzet azonban, sajnos, komolyabb annál, hogysem elvicceljük, mert a társadalmat búvópatakként szövi át meg át a családon belüli erőszak, és csak egy-egy tragédia kapcsán bukkan a felszínre.
Vagy, amikor egy politikus is érintett. Mint abban az esetben, amikor egy Smeres képviselő évekig terrorizálta a családját, mígnem a feleség megunta, és feljelentette a férjet. Vagy, ki ne emlékezne az elhíresült vak komondoros ügyre, amikor az egyik képviselő azzal igyekezett kimagyarázni élettársa sérüléseit, hogy az megbotlott a vak komondorukban.
A jelek szerint azonban, ezek az esetek még a parlamentben is csak a jéghegy csúcsa, épp ezért a képviselők, akiknek a döntő többsége férfi – mert úgy tűnik, hogy tájainkon a politika a férfiak játéka – bolondok lennének olyan törvényeket megszavazni, amelyek adott esetben ellenük is felhasználhatóak lennének.
Ezért aztán, ha a rendőr ki is megy egy családi perpatvarhoz, tehetetlenül megáll az ajtóban, mert törvényi felhatalmazás hiányában nem tehet semmit, amíg vér nem folyik. Az erőszakos férj terrorizálhatja akár az egész szomszédságot is, nem tehetnek vele semmit, hisz nem követett el semmi törvénybe ütközőt. Aztán, mikor elkövet, rendszerint már csak a tragédiát lehet konstatálni.
Bizonyára, a kedves olvasó is fel tud idézni valamilyen tragédiával végződött esetet, családon belüli erőszak témában. Nekem, most, kapásból az a hír jut az eszembe, amikor az elhagyott férj felkereste feleségét a feleség szüleinek a lakásán, és egy újabb veszekedést követően kidobta egyéves kisfiukat, a negyedik emeletről, majd ő is utána ugrott. Mindez pedig azért történhetett meg, mert a bíróság „nem tartotta indokoltnak” a távoltartási végzés kiadását.
Ez is csak egy tragédia volt a sok véres tragédia közt a hírekben, amelyekre az ember imunissá válik, mint az antibiotikumra.
Tényleg, mikor fogunk tartani népszavazást a családon belüli erőszakról?
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma