Szólítsatok ezután Bendegúznak. No, nem mintha a Zsolttal, amit a keresztségben kaptam, bajom volna, csak hát, ki nem szeretne a mai világban különleges, vagy ha úgy tetszik, egzotikus lenni? Hogy a fiatalok szava járásával éljek, ez annyira cool.
Lehetnék például én a special one, ez a státusz úgyis megüresedett most, hogy Mourinhót kirúgták a Chelsea-től.
De Isten ments, hogy elvicceljem én ezt az egészet, mert az mégiscsak vérlázító, hogy a belügyminisztérium szóvivője, akinek már hivatalánál fogva is kötelessége volna, hogy tisztában legyen vele, milyen nemzetiségek is élnek ebben a kis országban, úgy beszéljen rólunk és a neveinkről, mintha nem is ezer éve élnénk itt, a szlovákokkal együtt, hanem a legújabb migránshullámmal kerültünk volna ide.
Alig pár hónapja, hogy e helyen azon dohogtam, hogy a szlovákok a magyarokat is éppen olyan bevándorlóknak tartják, mint a kínaiakat vagy a vietnamiakat. Úgy látom, hogy ebben a felmérésben Dobiašova asszony is benne volt (egyébként, gratulálok neki, hogy egy kínai vagy arab nevet nem tart egzotikusnak, de egy magyart igen, ez ám a széles látókör).
Természetesen, mint az egy igazi európéerhez illik, miután az esetből botrány lett, Dobiašova asszony bocsánatot kért tőlünk. De bárcsak ne tette volna, ugyanis sikerült a sértést még tetézni is, amikor a szövegben „magyarul beszélő szlovákokról” írt.
Ezzel aztán sikerült bebizonyítani, hogy nem mindig jó, ha ragaszkodunk hozzá, hogy bocsánatot kérjenek tőlünk, ha megsértenek minket.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
