Nem a személyes ambíciók a fontosak, hanem az, hogy a Magyar Közösség Pártja március 5. után ott legyen a parlamentben – mondja Gyarmati Tihamér, aki a Felvidék.mának adott interjújában azt is elárulja, hány preferenciaszavazatra számít, és hogy miért nem járatja az egyetlen szlovákiai magyar napilapot. Az MKP járási elnöke beszél a komáromi szervezet újjászerveződéséről, a Most-Hídra leadott szavazatokról, valamint arról is, hogy legnagyobb ellenfelük a közöny. Nagyinterjúnk.
Alig egy hét van hátra a választásokig. Teljesen nyugodtnak tűnik, ennyire jól állnak?
Nyugodt vagyok, ilyen az alaptermészetem. Egyébként pedig ott vagyunk, ahol lennünk kell. A kötelező kampányelemeken már túl vagyunk, sikeres rendezvények vannak mögöttünk. Úgy gondolom, hogy az elmúlt hetekben láthatóak voltunk: a választóink között jártunk, kifejtettük elképzeléseinket az újságokban, szórólapokon, óriásplakátokon. Kampányzáró rendezvényünk pedig jó hangulatban, színvonalas műsorral fog zajlani szerdán este a komáromi sportcsarnokban.
Ezek szerint akár hátra is dőlhetnek.
Semmiképpen. Szeretnénk még ráerősíteni az utolsó héten, továbbra is tartjuk a személyes kapcsolatot az emberekkel, hogy minél több választónkat mozgósítani tudjuk március 5-re.
A személyes kapcsolat ez esetben mit jelent?
Azt jelenti, hogy továbbra is járjuk településeinket, és az utolsó pillanatig folytatjuk az aláírásgyűjtő akciónkat is, aminek nagy sikere van az emberek körében.
Az MKP kötelező kvóták ügyében indított petíciójára gondol, amelynek valóban nagy sikere van: több mint 70 ezer aláírásnál tartanak. A Nógrádi-Berényi féle fórumok is mindenhol telt ház előtt zajlottak. Mit gondol, a migránsügy napirenden tartásával az MKP bejuthat a parlamentbe?
Csak ezzel természetesen nem; sok már kérdéssel is foglalkoztunk a kampányban. A petíciónk pedig nemcsak a kötelező kvótákkal, hanem az önkormányzatiság erősítésével is foglalkozik. Azzal, hogy vegyék figyelembe a helyi népszavazások eredményét olyan ügyekben, mint a települések elnevezése, vagy a környezetszennyező beruházások. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a migránskérdés valóban az egész Európa Unióra kiterjedő sarkalatos probléma, amit az MKP – más pártoktól eltérően – idejében érzékelt, és a kérdésben józanul és világosan állást foglalt.
Lemondta már az Új Szó-s előfizetését?
Igen, már több mint egy évvel ezelőtt. Tájékozódásként, valamint azért, hogy lássam, mivel manipulálják a felvidéki magyar olvasókat, a lap digitális tartalmát azért még követem.
Sokak szerint a lap a most futó kampányban nagyon egyértelműen állást foglalt a Most-Híd mellett. Mi a véleménye erről?
Szerintem is őket „futtatják”, és persze nem örülök ennek. Egyetlen napilapként az összes itt élő magyarnak a lapja kellene, hogy legyen. Én tehát sokkal kiegyensúlyozottabb tájékoztatást várnék el a szerkesztőségtől. Jelölttársaimmal beszélgetve az is felmerült, hogy bojkottáljuk a lapot…
Ezt komolyan mondja?
Igen, de aztán elvetettük. Vannak ugyanis olyan régiók Dél-Szlovákiában, ahol nincsenek helyi lapok, így az egyetlen hírforrás az ott élő idősebb generáció számára mégiscsak az Új Szó. Sajnos a lapnál valakik nem tudatosítják, hogy a magyarságnak csak az előnyére szolgálna, ha szélesebb parlamenti képviselete lenne.
A Most-Híd vagy a közöny nagyobb ellenfél?
Mindenképpen a közöny. Az emberek panaszkodnak, hogy nem történt érdemi változás, és hogy a parlamentben nincsenek terítéken az őket érintő ügyek. Ezért mondom én azt, hogy a Hídra leadott szavazatok négy évvel ezelőtt elvesztek. Vannak, akik már abban is kételkednek, hogy a választáson való részvétellel egyáltalán befolyásolni tudják a történéseket. Üzenem nekik: az MKP csapata megújult, nem érintett a múlt évek semmilyen politikai botrányában. Képesek vagyunk arra, hogy a választóink elvárásait, követeléseit nyíltan felvállaljuk és a politikai döntések szintjére emeljük. Újra megemlítem a sikeres petíciónkat: még néhány ezer aláírás, és a parlamentnek kötelezően változtatnia és erősítenie kell a népszavazásra vonatkozó törvényt. Az ilyen és ehhez hasonló lépéseknek nemcsak a helyi közösségek látnák a hasznát, hanem a politikai intézményekbe vetett bizalom megerősödését is szolgálná. (Folyt. köv. alább >>>)
Az imént már másodszor említettük a petíciót. Az abban foglalt kérdéseken túl melyek azok a témák, amik az MKP számára a legnagyobb jelentőséggel bírnak?
Komplex programunk van, amelyben sok gondolat megjelenik. Törekvésünk az volt, hogy Dél-Szlovákia problémáira átfogó megoldást kínáljunk. Ezt a régiót elhanyagolták, a rendszerváltás óta egy folyamatos leépülésnek vagyunk a tanúi. Amíg volt parlamenti képviselete az MKP-nak, még csak-csak tartotta a frontot, fékezte a folyamatot, viszont azóta, hogy a parlamenten kívül rekedt, a régiót képviselni hivatott politikusok – más pártok színeiben – nem tudtak számottevő eredményt elérni sem gazdaságfejlesztési szempontból, sem pedig a magyarság megmaradásának és gyarapodásának érdekében. Mi az emberek óhaját foglaltuk programunkba: azt vállaltuk fel, és azzal fogunk foglalkozni a parlamentben, hogy régiónkat a fejlődés útjára állítsuk és magyarságunk megmaradásának feltételeit biztosítsuk.
Ez utóbbiak közé tartoznak az oktatási intézményeink. Miként vélekedik a magyar kormány kisiskoláinknak nyújtott támogatásáról?
A magyar kormány nemzetpolitikai elképzeléseit nagyra értékelem. Annak, hogy egy egységes Kárpát-medencében gondolkodik, gazdasági értelemben is nagy jelentősége van. A kisiskoláknak nyújtott támogatást pedig egyfajta kölcsönként fogom fel. Bízom benne, hogy a felvidéki magyarság érdekképviselete megerősödik, és szükség esetén az anyaország is tud majd ránk támaszkodni úgy, ahogyan most mi őrá – mondjuk a Visegrádi Négyek együttműködése terén.
A GAZDA polgári társulás alapító tagjaként nyilván nyomon követi a fiatal gazdák indulását, ismeri legfőbb gondjaikat. Mit kínál az MKP programja a mezőgazdaságban dolgozók számára?
A rendszerváltáskor Dél-Szlovákiának köszönhetően még élelmiszer-önellátó volt az ország, mára ez 50% alá csökkent. A multik helyett a kis-, közép- és családi vállalkozások támogatására van szükség. Fontos bebiztosítani, hogy a termékek eladhatók legyenek: keresztülvinni olyan törvényi szabályozást, amelynek révén az üzletláncok polcain a helyi termékek megjelennének. A helyi márkák és termékek esetében ugyanakkor nagyon fontosnak találom a kétnyelvűség megjelenítését is. A jó szentpéteri és környékbeli borok, a gútai (disznótoros) húsáruk vagy az izsai rétes kulturális örökségünk része. Fontos, hogy rámutassunk, ezeket magyar emberek állították elő, és jó minőségű termékekről van szó.
Annak mi az oka, hogy komáromi járási elnökként csak a 21. helyen szerepel az MKP választási listáján?
Az MKP-n belül erős regionalitás érvényesül; fontosnak tartjuk, hogy Pozsonytól Királyhelmecig minden térségnek legyen jelöltje az első helyeken is. Ennek alapján alakult ki a végső sorrend. Egyébként pedig nem vagyok elégedetlen: a komáromi járás kiemelt jelöltjei az első 25 között vannak, s ezekről a helyekről a preferenciaszavazatokkal be lehet jutni a parlamentbe. A 21-es pedig nemcsak az MKP listájának száma, hanem egyben az enyém is. Bízom benne, hogy szerencsét hoz nekünk, és számomra is nyerőnek bizonyul.
A Halász-ügyről mi a véleménye?
Az én szótáramban az autonómia magyar megfelelője az önkormányzatiság. Az MKP következetesen ezt a kifejezést használja, mert az autonómia kifejezés alatt a szlovák, és néhol még a magyar választók is elszakadást, szeparatizmust értenek. Talán belefért volna, ha Gútán, Komáromban vagy Dunaszerdahelyen került volna ki ez az óriásplakát, viszont Halász Béla provokatív módon Pozsonyban helyezte ki. Ebben az egész ügyben az a legnagyobb gond, hogy aki képes egy hónappal a választások előtt az ilyen jellegű provokációra, attól mit várhatunk két héttel vagy egy nappal a választások előtt? Ráadásul az előre lefektetett szabályokat is felrúgta, hiszen az MKP széles és nyitott listájának valamennyi tagja kötelezettséget vállalt, hogy összehangolt kampányt folytat.
2013-as megyei választáson több mint négyezer szavazatot kapott a Komáromi járásban. Akkor ez elegendőnek bizonyult, most azonban valamivel többre lesz szükség, hogy parlamenti képviselő legyen.
Szép eredménynek tartom azt a négyezret, de nem tagadom, most szeretnék néhány százzal többet szerezni. Nem lesz azonban egyszerű, mert a listánkon sok más értékes ember szerepel.
Ötezerrel be lehet kerülni?
Igen, van rá esély. De nem az a legfontosabb, hogy én bekerülök-e, hanem hogy a Magyar Közösség Pártja ott legyen.
Elég intenzív kampányt folytatott, mélyen a zsebébe kellett nyúlnia?
Sok barátunk támogatta az MKP országos kampányát, és a központi vezetésünk kiemelten figyelt arra, hogy a regionális jelöltek jól láthatóan megjelenjenek a kampány során. Éppen ezért nem volt szükséges, hogy ezreket költsek. Egyéni kampányomat pár száz euróból meg tudtam oldani.
Korábban több MKP-s politikus is arról beszélt, hogy Komárom nélkül nincs parlamentbe jutás. Sikerült rendet tenni a komáromi szervezetben?
A komáromi helyi szervezet feloszlatása egy viszonylag közeli eseményhez, az önkormányzati választásokhoz kapcsolódik. Nem telt el még annyi idő, hogy teljes mértékben konszolidálódjon a helyzet. Történtek előrelépések, elindult a helyi szervezet újjászerveződése. Eredménynek tartom, hogy a választások idejére sikerült félretenni a személyi konfliktusokat. Azt látom, hogy az újonnan alakult helyi szervezet is kiveszi részét a kampányban. A közös akarat egyesítette az erőket.
Mennyi komáromi szavazattal számol?
Azt a célt határoztam meg, hogy a Komáromi járás több mint húszezer szavazatot hozzon. Ennek közel egyharmadát, hatezer szavazatot Komárom véleményem szerint tud hozni. De visszatérve a járásra: ahogyan az előbb már említettem, 2012-ben a Hídra leadott szavazatok elvesztek, hiszen annak ellenére, hogy négy évig a parlamentben ültek, ráadásul vannak köztük komáromi képviselők is, nem lett jobb a járásunkban élőknek. A kirakatba ugyan kaptunk néhány tűzoltókocsit, de ez az emberek életszínvonalát nem emelte. Olyan képviselőket kell a parlamentbe juttatnunk, akik tettre készek, és felvállalják a Komáromi járás lakosainak gondjait. (Folyt. köv. alább >>>)
Az MKP – ahogyan egyébként a szlovák jobboldal is – kormányváltásra készül. Miért kell mennie Ficónak?
Azért, mert az előző évek kormányzása alatt tanúbizonyságot tett arról, hogy nem tekinti szívügyének Dél-Szlovákia és az itt élő magyarság gondjainak megoldását. Legyen olyan kormánya Szlovákiának, amely jobban odafigyel az ország egészére. Másik probléma, hogy kezd „leülni” az ország. Nincs meg az a vállalkozóbarát környezet, amely elősegítené azt, hogy Szlovákia gazdaságilag versenyképesebb legyen. Ez annak idején a jobboldali Dzurinda-kormányok alatt egészen másként nézett ki. És akkor az egészségügyről, az iskolaügyben tapasztalt elhibázott reformokról, korrupciós ügyekről, a kliensrendszerről még nem is beszéltünk. Ezek mind hozzájárultak a második Fico-kormány hitelvesztéséhez.
Lát-e a jobboldalon olyan politikust, aki alkalmas lehet az ország vezetésére?
Sajnálatos, de sokan, akik régebb óta az előtérben mozognak, valamilyen módon már leíródtak. Az új arcoktól pedig még nem igazán lehet tudni, hogy mit várhatunk.
Radoslav Procházkára gondol?
Rá is, igen. Egy esetleges jobboldali kormány megalakulása esetén a legfontosabbnak azt látom, hogy a kormányprogram stabil alapokon álljon. Ennek biztosítása a személyi kérdéseknél sokkal fontosabb.
Három gyermeke van, kettő közülük már nagykorú. Ők elmennek szavazni?
Természetesen.
Mivel vette rá őket? A fiatalokat általában hidegen hagyja a politika.
Kezdetektől fogva arra neveltük őket, hogy ez fontos legyen számukra. Mi, a családon belül mindig minden választáson részt vettünk, és ők, kisgyermek koruktól fogva jöttek velünk, elkísértek. Ugyanakkor magam is tapasztalom, hogy a fiatalok nem tudatosítják a választások tétjét. Vezetni kell mindenkinek a saját környezetét arra, hogy éljen a demokrácia adta lehetőségekkel. Vannak szerencsésebb országok, ahol ez már több száz éve működik. Nálunk még csak kialakulóban van, ezért fontos, hogy minden csalódás és szkepticizmus ellenére, meggyőzzük fiataljainkat is, és elmenjenek választani.
Tegyük fel, hogy elmennek, és Önre szavaznak. Milyen politikust választottak?
Egy munkabíró, becsületes és megbízható embert, aki végigviszi, amit felvállal. Aki több éves önkormányzati tapasztalattal rendelkezik, folyékonyan beszél szlovákul és angolul, és minden fronton a szlovákiai magyarságért küzd.
lm, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”52488,51806″}
