Robert Fico kormányfő példaképként egy bűnözőt választott, aki a törvényszegés szimbóluma, véli Eva Krekovičová, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa, aki tudományosan foglalkozik többek között az ismert rablóbetyár, Juraj Jánošík életével is.
„1688. január 26-án született kormányom nagy példaképe – Juraj Jánošík”, jelentette ki Robert Fico Turócszentmártonban, az önálló Szlovák Köztársaság megalakulásának 15. évfordulóján rendezett ünnepségen.
A rablóbetyár a történész szerint azért is válhatott pozitív hőssé, mert rablásai során nem oltott ki emberéletet. „Fölöslegesen fogunk itt a jogállamiságért harcolni, ha Jánošíkot példának állítjuk az emberek elé. Hisz hogyan is követelhetnénk meg ezek után az emberektől, hogy betartsák a törvényeket, amikor éppen Jánošík a legjobb példa a törvényszegő emberre? Tulajdonképpen ő úgy viselkedett mint egy közönséges bűnöző” – fejtette ki az Aktuálne.sk hírportálnak Eva Krekovičová, aki a Mi szlovák mítoszaink (Mýty naše slovenské) c. könyv társszerzője.
A történész meggyőződése, hogy az igazságos rablóbetyár mítoszának elterjesztését a kommunista politikusok segítették elő, akik a népi hőst a 19. század népi legendáiból halászták elő. „Elvenni a gazdagoktól a vagyonukat – többek között ez volt az 1948-as kommunista hatalomátvétel egyik jelszava. Eltörölték a vagyon szerinti osztályokat és senkinek semmilye sem volt” – állítja Krekovičová.
Jánošík legényei főként a semmit sem sejtő utazókat rabolták ki, a legnagyobb zsákmányra a vásárok idején vagy pedig akkor tettek szert, amikor egy gazdag embert sikerült kirabolniuk.
„Arra hivatkozni, hogy Jánošík volt az, aki a gazdagoktól elvett, a szegényeknek pedig adott – egyszerűen nevetséges. Egyáltalán nem bizonyosodott be, hogy valóban szétosztotta volna az elrabolt pénzt, mindössze arról maradtak fenn források, hogy pár klenóci lánynak adott néhány gyűrűt. Ez minden, semmi több. Pozitív hőssé pedig azért vált, mert nem gyilkolt” – magyarázta a docensnő.
Jánošík egyébként mindössze két „szezonban” rabolt, mégpedig 1711 és 1712 telén, amikor Klenócon tartózkodott Uhorčík nevű barátjánál és rablótársánál, aki idősebb volt tőle és kilenc évig élt rablásból.
1712 őszén a pandúroknak mindkettőjüket sikerült elcsípniük, de miután lefizették a megfelelő embereket, újból szabadlábra kerültek. 1713 telén a liptói pandúrok újból elfogták őket, de ezúttal Jánošík már nem tudott megmenekülni végzete elől.
A 19. században számtalan mítosz keletkezett Juraj Jánošíkról, amelyeket a kommunista vezetők tovább erősítettek és kiszíneztek, így nemzeti hőst csináltak belőle.
Aktuálne.sk, FelvidékMa
