Az alábbi tanulmányt Farkas Pál és Sárközy Klára, a Magyar Koalíció Pártja gazdasági, illetve szociális alelnökei dolgozták ki. – A jelenlegi kormány saját érdekeinek biztosítása érdekében 2008. január 1-jétől megváltoztatta az ún. második nyugdíjpillér előtakarékossági, tőkefedezeti nyugdíjbiztosítási rendszer feltételeit.
Ezek a változások és a jelenleg még előkészületben lévő további törvénymódosító tervezetek is elsősorban arra irányulnak, hogy azok, akik előzőleg már beléptek a második nyugdíjpillérbe, gondolják meg magukat, és élve a kormány által nyújtott lehetőséggel mihamarabb lépjenek ki ebből a rendszerből és váljanak az első nyugdíjpillér fizetőivé.
Ez rövid távon a jelenlegi kormány tevékenységét értékelő országos jellegű gazdasági mutatókra ugyan kedvező hatással lesz, de nem oldja meg azok problémáját, akik saját nyugdíjuk biztosításának érdekében takarékoskodni szeretnének.
Azok számára, akik már beléptek a második nyugdíjpillér biztosítási rendszerébe most az a fő kérdés, hogy mit is tegyenek? Maradni a magánszféra által működtetett takarékossági rendszerben vagy átlépni az állami Szociális Biztosító által működtetett első nyugdíjpillér felosztó rendszerébe?
A minden bizonnyal nem könnyű döntéshozatal megkönnyítése érdekében vegyünk szemügyre néhány általános szempontot, amelyek véleményünk szerint fontosak lehetnek az alapkérdés megválaszolása során. Először is tisztázzuk mi a különbség a két rendszer között?
Leegyszerűsítve a választ elmondható, hogy a legnagyobb különbség abban van, hogy az első nyugdíjpillér általános, törvény által szabályozott befizetési kötelezettséggel jár a havi összbevételek alapján, és a nyugdíjkorhatár elérése után havi rendszerességgel folyósítja a törvény erejű rendelkezések értelmében kiszámolt nyugdíjjárulékot. Havi befizetéseinkkel a Szociális Biztosító rendelkezik a saját jogi normái alapján, nem pedig a mi tulajdonunk.
A második nyugdíjpillér törvény által megszabott módon lehetőséget nyújt spórolás útján a saját nyugdíjalap képzésére. Mindenki – lehetőségeihez és szándékához mérten – képezi magának a nyugdíjalapot, amelyből a nyugdíjkorhatár elérése után majd biztosítani tudja magának a havi nyugdíjat. A havi befizetések összege spórolásos módon egy önálló számlán gyűlik össze és ott kamatozik. Az összegyűlt pénz minimum 15 éves futamidő elteltével életjáradék formájában is meríthető, elhalálozás esetén pedig örökölhető.
Az alábbiakban néhány fontos szempontot veszünk figyelembe, amelyek objektív értékelése nélkül nehezen tudnánk jó döntést hozni.
Életkor: Értékelésünknek ez az egyik legfontosabb szempontja. Minél idősebbek vagyunk, annál kedvezőtlenebb feltételeket biztosít számunkra a második nyugdíjpillér. Elsősorban azáltal, hogy kevés pénzt tudunk összegyűjteni havi nyugdíjunk biztosítására. A reform bevezetésekor közzétett információk alapján kb.15 évnél tovább tartó, átlagkereseti szinten történő havi járulékfizetésnél vált a második pillér kedvezőbb nyugdíjbiztosítási rendszerré. A jelenlegi kormány ez esetben 20 évről és havi 29 000 koronás bevételről beszél.
Havi bevételünk nagysága: A havi összbevételünk nagysága egyenes arányban befolyásolja a jövőbeli havi nyugdíjunk nagyságát. Ha a rendszeres havi bevételünk magas és előreláthatólag huzamos ideig a jövőben is ezen a szinten marad, akkor valószínűleg előnyösebb számunkra a második nyugdíjpillér tőkefedezeti rendszere.
Hasznos lehet azt is mérlegelni, hogy az állami fennhatóság alatt működő első nyugdíjpillér egyrészt a szolidaritás elvén működik, ezáltal fennáll annak a veszélye, hogy az állam a későbbiekben szabályozni fogja vagy csökkenti a havi nyugdíjak felső határát, másrészt pedig adott a lehetőség arra is, hogy szükség esetén bármikor megváltoztassa a rendszer jelenlegi feltételeit.
Gazdasági szempont: Döntésünk meghozásánál mérlegelni kell az ország gazdasági helyzetét, ennek hosszú távon történő fenntarthatóságát és a fejlett világhoz való felzárkózásunk lehetséges ütemét. Bízunk-e Szlovákia stabil és folyamatosan magas szintű gazdasági növekedésében? Ez azért fontos, hogy megválaszoljuk azt a kérdést, hogy a magas szintű gazdasági növekedés, az egészséges, erős gazdaság magával hozza-e a bérek vásárlóerejének jelentős szintű emelkedését, valamint a fejlett világhoz való gyors felzárkózásunk lehetőségét?
Azoknak, akik ebben bíznak ajánlatos megmaradni az első nyugdíjpillér fizetői között. Akik viszont abban bíznak, hogy a tőkepiac által nyújtott kamatok színvonala eléri vagy meghaladja a reálbérek emelkedésének színvonalát, azok valószínűleg kedvezőbbnek fogják tartani a második nyugdíjpillér takarékossági és kamatozási rendszerének feltételeit.
Törvényes keretek: A nyugdíjpillérek közötti átlépésről meghozott döntésünk során fontos szerepet játszik az is, hogy mennyire érezzük biztonságosnak a vonatkozó törvények által garantált feltételeket és mennyire bízunk a jelenleg érvényes szabályzók állandóságában. Mindenki, aki a kérdésben érintett, saját tapasztalatai és ismeretei alapján mérlegelheti, hogy nyugdíjba vonulásának idején is érvényesek lesznek-e azok a feltételek, amelyek számára fontosak (nyugdíjkorhatár, nyugdíjak felső határa, nyugdíjak meghatározásának szabályzói, ledolgozott évek számának hatása, átszámítási kulcsok stb.)T
Továbbá fontos azt is felmérnünk, hogy a nyugdíjpillérek közül melyiknél várhatók vagy nem várhatók jelentősebb változások. Melyik oldalon találunk több lehetőséget a nem kívánt változások meghozatalára, illetve melyik esetben nagyobb a nem kívánt változások szorgalmazásának igénye.
Egészségi állapot: A jelentős mértékben megromlott egészségi állapot és az egészségtelen életmód nagyban csökkenti a magas életkor elérésének esélyét és egyben növeli a korai, sok esetben nyugdíjkorhatár elérése előtti elhalálozás veszélyét. Ezt is mérlegelve a második nyugdíjpillér által biztosított befizetések örökölhetőségének lehetősége is esetleg befolyásolhat bennünket a döntés meghozatalában.
Demográfiai mutatók: Értékelésünk során mindenképpen figyelembe kell venni az ország összlakosságának életkor szerinti összetételét tükröző mutatókat és ezek várható változásait nyugdíjba vonulásunk idején. Ebben az esetben elsősorban a fiatalok részaránya és ennek hosszú távon történő fenntarthatósága a fontos. Ez főleg az első nyugdíjpillér által jelenleg biztosított feltételek biztosítása szempontjából jelentős.
A magántőke stabilitása: A második nyugdíjpillér keretében a törvényileg megkövetelt garanciával rendelkező magántőke általános érvényű szabályozások alapján kezeli a havi befizetések személyi számláit. Ezért a magántőkébe és a saját számlákon összegyűlt pénz biztonságába vetett hit és meggyőződés egyik alapkritériuma lehet a mérlegelésnek.
Ha a statisztikai adatok átlagértékeit elemezzük, rábukkanhatunk még több általános szempontra is, amelyek bizonyára kisebb mértékben ugyan, de befolyásolni tudják a döntésünket. Ezekből kitűnik, hogy a nők átlagosan tovább élnek, mint a férfiak. Erre az adatra támaszkodva a nők esetleg nagyobb eséllyel számolhatnak a magasabb életkor elérésével. Továbbá a statisztika szerint a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők átlagban magasabb fizetéssel számolhatnak, ami természetesen szintén nem általánosítható.
Az alapkérdés megválaszolására, hogy vajon melyik nyugdíjpillért is válasszuk, még marad elegendő idő. A döntést és az ezzel járó hivatalos lépést legkésőbb 2008. június 30-áig kell megtenni. Ha valaki úgy dönt, hogy minden maradjon a régiben, nem szükséges semmit sem tennie.
Ezek a változások természetesen a nyugdíjasokat már nem érintik. A fiatalabb korosztály, a pályakezdők számára pedig valószínűleg a második pillér rendszere tud majd kedvezőbb feltételeket biztosítani.
A fentiekben megfogalmazottakkal az elengedhetetlenül fontos és a döntést megelőző mérlegeléshez próbáltunk néhány, komoly jelentőséggel bíró szempontot megemlíteni. A választ és az ezzel járó határozott döntést mindenkinek saját magának kell meghoznia. Mindenkinek a saját adottságai alapján és a saját lehetőségeihez mérten, ezek tökéletes ismeretében.
