Egy könyv, amelyre régóta vár az olvasóközönség és a szakma. Százegy levél sorakozik e kivételes kötetben, mely Wass Albert ars politikájára, magyarságára, politikai és közéleti tevékenységére világít rá.
A korai levelek (1945 előttiek) az erdélyi irodalom hétköznapjaiba kalauzolnak (Molter Károly, Tamási Áron), míg az emigrációs évek levelezésében a világégés utáni magyar exodus ismert alakjai bukkannak fel (Szeleczky Zita színművész, Kolossy Sándor szobrász, Szász Lóránt költő és Révffy László publicista), mellettük pedig Wass Albert közéleti-kiadói tevékenységéhez kapcsolódó személyek (Püski Sándor, Bencsics Klára, Fabó László, Polgárdy Géza, Medvigy Endre), szerkesztők, barátok, egyetemi tanárok, írók szerepelnek.
„Wass Albert élete és életműve ma már többnyire ismerős a magyar olvasók körében, ám a személye körüli méltatlan vádaskodáshalmaz, az ideológiák mentén kialakult kényszeredettség a triviális jelzők állandó ismétlésében oda vezetett, hogy a (liberális) Wass-recepcióból kirajzolódó Wass-kép napjainkban teljes mértékben ellentétes mindazzal, amit Wass valaha is képviselt – nem csak műveiben. Az emigrációba szakadt író fél évszázadon keresztül küzdött elrabolt Erdélye ügyéért, az újra leigázott magyarság ügyéért, s ebbéli tevékenysége kivívta a kelet-európai titkosszolgálatok kitüntetett figyelmét, aminek irodalompolitikai lecsapódása nem is lehetett kétséges: hungarista, fasiszta és még sorolhatnám, illetve „ezek” irodalmi vetülete: nacionalista, irredenta, cizellálva: romantikus lektűríró, Monarchia deja vu szószólója-átörökítője stb. Az eredmény: agyonhallgatás, tiltás itthon és Erdélyben, vádaskodás, nyomozás, kivizsgálás, felmentés, gyilkossági kísérlet odaát. Egy krimiben is túl sok izgalmat hoz ennyi tény, holott a(z) (élet)történet jóval inkább „profán”, de sajátosan kelet-európai és magyar sorstragédia: a két világháború közti időszak erdélyi irodalmának meghatározó szereplője a világégés után hontalanná lesz, Erdélybe nem mehet haza, hiszen az elkobzott vagyon mellett koncepciós perben elítéli az új román hatalom, így kénytelen menekülni. Egy írónak, kinek könyvei és irodalmi díjai már akkor tiszteletet ébresztettek a kételkedőkben… de ha nincs is az 1946-os hamis ítélet, tudjuk, mi várt az erdélyi arisztokráciára a szép új román világban. A katonaember-író azonban nem adta fel, föladattal ment Amerikába. Egyetemi katedrát kap (Gainesville, Florida), könyv- és lapkiadót alapít (Amerikai Magyar Szépmíves Czéh, 1964, Danubian Press Inc., folyóiratai: The Hungarian Quarterly, Transylvanian Quarterly, Central European Forum), mai divatos szóval direktmarkentinggel propagálja kiadványait, előadókörutakat szervez, mozgósítja a magyar emigrációt Kanadától Dél-Amerikán keresztül Ausztráliáig. Keresi a kapcsolatot a magyar–erdélyi magyar kortársakkal, barátokkal, írókkal és költőkkel, de hol van már az erdélyi gondolat és a transzszilvanizmus a 60-as, 70-es években? Elárulom: Wass Alberttel Floridába költözött! És ez megint baj, legalábbis karhatalmista olvasatban, hiszen nincs vége az üldöztetésnek – és innen kezdve valóban krimi élettörténete egyik-másik mozzanata. A levelesládából mindez szinte tökéletesen kirajzolódik.” (Részlet Kovács Attila Zoltán előszavából)
Kiadta a Kráter Műhely Egyesület.
FelvidékMa
