Győrben, a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház Hét Szabad Művészet Szentélyében május 14-én, tegnap nyílt meg a Dunaszerdahelyen élő és alkotó Karika Lívia festőművész Belső képek című kiállítása.
A kiállítás június 8-ig várja az érdeklődőket, naponta 10.00 -18. 00 óra között.
Karika Lívia szülőfaluja Csenke (Čenkovce). A magyar tanítási nyelvű alapiskola és gimnázium elvégzése után a Nyitrai Pedagógiai Karon folytatta tanulmányait.
Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) él, ahol képzőművészeti nevelést tanít. Időnként kézműves foglalkozásokat tart a gyerekeknek, s az utóbbi időben meditációval egybekötött ezoterikus festészetet tart felnőtt érdeklődők számára.
Festészettel intenzíven csak 1996 óta kezdett el foglalkozni, mivel addig szabadideje nagy részét a dunaszerdahelyi Csallóközi Néptáncegyüttes tagjaként a magyar néptánc és népművészet művelésének szentelte. Azóta több közös és önálló kiállítása is volt. A teljesség igénye nélkül íme néhány:
1997-ben a Dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskolában, 1999-ben Somorján (Šamorín), 2000-ben a Csallóközi Múzeumban Undesser R. (kerámia) és Výboch K. (textil) társaságában, 2002-ben a Csemadok Galériában Komáromban (Komárno), 2000-ben és 2004-ben a Csallóközi Ezoterikus Fesztiválon, 2005-ben Budapesten, majd Prágában a Magyar Kultúra Házában; közös kiállítások Pozsonyban, Homonnán (Humenné), Gidrafán (Budmerice), stb.
1996-ban ezüst fokozatot, majd 1998-ban arany fokozatot nyert néhány alkotásával Breznóbányán (Brezno) az ún. „Chalupkovo Brezno” országos alkotóversenyen. 1997-től 2002-ig minden évben részt vett, és ez alkalmakból különböző díjakat kapott alkotásaiért, az ún. „Výtvarné spektrum” (Képzőművészeti spektrum) szlovákiai vándorkiállításain.
Karika Líviát elsősorban is a fény megfestése érdekli. Nemcsak a külső, látható fényé, hanem a belső, a minden élő és élettelen dologban létező energiáé is. Egy-egy fában, virágban nemcsak magát a látványt, hanem a számára kisugárzó szépséget, hangulati, energetikai tényezőt is igyekszik ábrázolni. Keresi a kapcsolatot a látható és láthatatlan világ, az ún. fent és lent, a mikrokozmosz és a makrokozmosz világa között, vizsgálva a mident átható éltető energiát, a fényt.
Képei sokszor nagyon színesek. A színek számára a fény kifejező eszközei, egyfajta élő energiák. Mivel többnyire nem a külső jelenséget, a fizikai formát vizsgálja, képein nagyon sok a szimbolikus értelmű elem, jellemző a leegyszerűsített forma.
Az utóbbi időben alkotás előtt gyakran meditál, igyekszik harmóniába kerülni önmagával és a világgal, összekapcsolódni az univerzum pozitív energiáival.
A festés számára egyre inkább az a folyamat, amely során törekszik a benne rejlő szépet és jót kifejezni, illetve a negatívumokat feloldani, átalakítani. Fontos számára az elkészült kép kisugárzó ereje. Szeretne olyan képeket festeni, amelyek szebbé és jobbá teszik a világot.
Igyekszik szem előtt tartani Margit Neumann Thomsen tanítását, aki a képekről ezt mondja: „Ha valaki olyan képet néz, amelyet egy krízisben levő ember festett, akkor ezzel a krízissel azonosul. Ha azonban azzal a szándékkal festette, hogy ezt megoldja, akkor ez pozitív, mert segít a megoldást átélni. Az az ember, aki megnéz egy képet, amely a szépség frekvenciájával született, segít neki az életben. A jövő egyik gyógyítási formája. Legbelső lényegében a művészet nem más, mint a szépség isteni megnyilvánulása, amelyet úgy is hívnak, hogy szeretet.”
Felvidék Ma, sk
