Az idén lenne 125 éves Supka Géza, aki régészettel és művészettörténettel foglalatoskodott, lapot szerkesztett, de politizált is egy időben, nevét halhatatlanná mégis azzal tette, hogy 1929-ben kitalálta az Ünnepi Könyvhetet, ezt az Európában máig egyedülálló vállalkozást. Az idén már 79. alkalommal rendezték meg, s amíg sokáig ez az ünnep a budapestiek kiváltsága volt, az idén már Magyország több nagyvárosában felvonultak a könyvkiadók.
Azok a kiadók, akik általában sírnak-rínak, hogy egyre nehezebben élnek meg, s egyre kisebb az érdeklődés a Guttenberg-galaxis iránt. Mégis hihetetlen mennyiségű könyv jelent meg a könyvhétre, csak kortárs magyar szerzőnek 390 új kötetét lapozgathatjuk. A vásárlás már jóval bonyolultabb, az ugyanis pénztárcafüggő. S bizony az átlagár a könyvhéten 2500 forint körül mozgott. Ezért is nőtt meg a szerepe az ünnepi katalógusnak, amelyből kiválaszthattuk azokat a könyveket, amelyeket mindenképpen be szerettünk volna gyűjteni. Vagy esetleg kivártuk egy-egy író ismerősünket abban a reményben, hogy jut nekünk is ingyen példány.
Ma szinte korlátlanul bármi megjelenhet, ezért még egy-egy irodalmár is felkötheti a gatyáját, ha a több százas választékból ki akarja szűrni az értéket. Felvidéki kiadóink is kitettek magukért, a Madách Posoniumtól a Kalligramon át a Mediánig több tucat új könyvvel lepték meg az olvasókat. Ezek között vannak állandó és most debütáló szerzők is.
Az idén a Vörösmarty teret szerencsésen elkerülték a hírnevüket írói ambícióikkal is üldöző politikusok, így az elviselhetetlen tömeg is elmaradt. Ottjártamkor egyedül Csáky Pál egykori szlovákiai miniszterelnök-helyettes dedikált a jobbára Felvidékről érkezett érdeklődőknek. „Milyen kár, hogy holnap ismét át kell vedlenem normális emberből politikusba” – jegyezte meg fanyarul a Harmatos reggelek álmai c. dokumentumregény szerzője. „A könyv remény a reménytelenségben” – mondta megnyitó beszédében Juhász Ferenc költőfejedelem, akit a szakadó eső sem akadályozott meg abban, hogy dedikálja régi és új könyveit a téren szép számban megjelent híveinek. A tér közepén a Magyar Rádió készített beszélgetéseket könyvheti szerzőkkel. Spiró György arról beszélt, hogy az írás kollektív folyamat, ezért a lopás nem bűn. A beszélgetés apropója pedig új kötete volt, amelyben drámaátiratait tette közzé.
Amíg tavaly az elviselhetetlen hőség és az iszonyatos tömeg tette sokszor élvezhetetlenné a bámészkodást, a könyvekkel való ismerkedést, az idén az eső zavarta meg többször a felhőtlen dedikálást. A legnagyobb tömeg Kányádi Sándor aláírásáért állt sorban, az idősödő költőnek most jelent meg összegyűjtött verseit tartalmazó kötete. Ahogy Juhász Ferenc is új verseskötetét, a Pacsirta a szívbent dedikálta. A Madách Posonium standján Csáky Pál regénye mellett Bárczi Zsófia Mécs Lászlóról írt tanulmánykötete fogyott a legjobban, de a felvidéki városokat bemutató köteteket is előszeretettel vásárolták. Haraszti Mária a Múzeum cukrászdában baráti társaság előtt mutatta be a kiadó három új kötetét, a szerzők közül a Tyborg álnéven szereplő rimaszombati származású fizikus, Pálszegi Tibor személyesen is bemutatkozott.
Mizser Attilával hazafelé vonatozván arról beszélgetek, hogy pár hónapja felkérték a már csak vegetáló Palócföld c. lap főszerkesztőjének. Arra már volt példa, hogy felvidéki lapot magyarországi írónak adtak szerkesztésre, ez viszont talán az első ilyen eset. Mizser reméli, hogy a kinevezéséből a határ felvidéki oldalán élők is profitálni akarnak.
Már idehaza tudom meg, hogy a könyvhét idején eltávozott közülünk Sánta Ferenc, a Húsz óra, Az ötödik pecsét szerzője, aki a kilencvenes évek elején önként vonult írói száműzetésbe. Immáron száműzte magát erről a planétáról is.
Felvidék Ma, Juhász Dósa János
