Egy évvel ezelőtt erősítette meg a szlovák parlament a beneši dekrétumok sérthetetlenségét. erről és más időszerű problémáról kérdezte a Magyar Hírlap szerkesztője Csáky Pált, az MKP elnökét. Napra pontosan egy évvel ezelőtt erősítette meg a pozsonyi parlament a csehszlovákiai Beneš-dekrétumok sérthetetlenségét. A világ tiltakozása ellenére a szlovák politikai aktus ismételten szentesítette a háború utáni Csehszlovákiában állampolgárságuktól megfosztott magyarok és németek kitelepítésének, valamint kényszermunkájának jogszerűségét, egyben megerősítve a kollektív bűnösségüket.
A parlamenti határozat ellen egyedül a Magyar Koalíció Pártjának húsztagú frakciója szavazott. A párt elnöke, Csáky Pál szerint, miközben a felvidéki magyarok ma minden korábbinál veszélyesebb társadalmi közegben kénytelenek élni, az erkölcsi-politikai huzavona miatt egyre többen kiábrándulnak Magyarországból is.
– A nyárutó újabban nem tesz jót a magyar–szlovák kapcsolatoknak. Két évvel ezelőtt Malina Hedvig megveretése borzolta a kedélyeket, tavaly a Beneš-dekrétumok pozsonyi megerősítése miatt izzott a levegő, most pedig az őslakos felvidéki magyarok anyanyelvhasználatát tiltanák Szlovákiában.
– Sajnos megint két olyan furcsa dolog történt, amit nem hagyhatunk szó nélkül. Az egyik a YouTube-on megjelent videó, amely nemcsak Hedviggel szemben durva: ez a klip más európai országban biztosan nem kerülhetett volna nyilvánosságra, hiszen felhívás volt egy gyilkosságra, arra, hogy az MKP politikusait meg kell ölni.
– A szlovákiai parlamenti képviselőknek nem jár kiemelt védelem ilyen esetekben?
– De igen. Amikor tudomást szereztünk a videóról, figyelmeztettük a főügyészt és a rendőrséget, hogy hivatalból kötelességük megkezdeni a nyomozást. A belügyminiszter a parlamentben azt mondta, hogy a rendőrség teszi a dolgát, ugyanakkor a rendőrségi szóvivő azt állította: még csak vizsgálják, hogy történt-e egyáltalán bűncselekmény.
– Ez nem egyértelmű?
– Nagyon is egyértelmű, de hát éppen ez a nyugtalanító az egészben. Ami történt az elmúlt két évben, annak soha nem volt jogi következménye: elmismásolták vagy el sem érte a jogi ingerküszöböt.
– Amikor Pozsony megerősítette a Beneš-dekrétumok érinthetetlenségét, ön azt mondta: a parlament hatvan évvel forgatta vissza a történelem kerekét. Budapestről úgy tűnik, Szlovákia egyenesen vakvágányra tévedt az európai demokráciák kitaposott ösvényéről.
– Ezt mindenki így látja, aki követi a szlovákiai eseményeket, a kialakult helyzet azonban kétarcú. Egyrészt Szlovákiában igen kedvezően alakul a gazdaság, ami az előző kormány munkáján alapszik. Ennek következtében gazdaságilag és szociálisan ma nincs tennivaló. Olyan mély változásokat hajtott végre a második Dzurinda-kormány, hogy 2010-ig az ország szekere lendületből menni fog. Ennek hozadéka, hogy beléptünk az eurózónába, aminek viszont van árnyoldala is. Egy okos kormánynak már most gondolkodnia kellene azon, hogy mi lesz 2010 után, ám ennek a jelei nem láthatóak.
– Pedig az elkövetkező időszakban olyan drámai változások várhatók gazdaságilag az euróbevezetés miatt, amelyek könnyen megpecsételhetik a nacionalista kormánypártok népszerűségét.
– Az euró bevezetését és Ficót egyaránt támogató szegények, bérből vagy segélyből élő baloldali rétegek láthatóan bedőltek a politikusi retorikának, de majd ha összehasonlítják jövedelmüket egy az egyben a fejlett európai országokban élők jövedelmével, rádöbbennek, hol tartunk mi. Aki most koronatízezrekben számolja a nyugdíját, az nagyjából 180–300 eurós nyugdíjat kap január után, s a pénztárcája gyorsabban kiürül. Az euró bevezetése sikere a gazdaságnak, a pénzügyi világnak és azoknak, akik nagy jövedelemmel rendelkeznek. A kispénzűeknek viszont nem siker, és ez befolyásolja a Fico-kormány népszerűségét. Ugyancsak veszélyes következménye lehet ránk nézve a világgazdasági válság begyűrűzésének, valamint a gázárak és az élelmiszerárak drasztikus emelkedésének. Ezek olyan tényezők, amelyek 2010-re nyitottabbá tehetik a politikai versenyt. Az MKP most viszonylag középen áll, ezért már gesztusokat tesznek felénk mindkét oldalról.
– Mégsem hívták meg az ellenzéki pártok találkozójára az MKP-t, sőt kollaborációval vádolták meg önöket a Fico-kormánnyal.
– Ez csupán egy rosszul sikerült mondat volt a szlovák ellenzéki kollégák részéről. Két nap múlva pedig kiköszörülték a csorbát, amikor a parlamentben a hátam mögé somfordált Mikulás Dzurinda, és barátságosan a vállamra téve a kezét meghívott a következő egyeztetésre.
– Ez szűk körben, a parlament folyosóján történt, így nem maradhat el a nyilvános megkövetés.
– Úgy hiszem, ennek eljön az ideje, hiszen csak érzelmi és nem politikai kirohanást tettek az MKP-val szemben. Valamelyest megértem őket, de nekik is meg kell érteniük bennünket. A szlovák ellenzék problémája, hogy jelentős feszültségek mutatkoznak pártjain belül. Szakadások következnek be és népszerűsége nagyon alacsony. A Magyar Koalíció Pártjának fel kellene tennie a kérdést saját magának, hogy valóban csak velük tudunk-e együttműködni az elkövetkezőkben. Ez azt jelenthetné, hogy borítékolhatjuk a választások elvesztését és négy évig újból ellenzékben leszünk. Vagy, másik alternatívaként inkább próbáljuk meg a politikai térfél közepén maradva több irányba megmutatni „szabad vegyértékeinket”, és kemény tárgyalássorozat után esetleg másokkal is együttműködjünk.
– Nagyon veszélyes politikai közegben kell manővereznie az MKP-nek. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a 15 évesek több mint hatvan százaléka a magyarokat gyűlöli a legjobban. Az oktatási miniszter pedig azt mondta: nem kellene magyar nyelven beszélni közterületen, és ugyanez a fiatalok véleménye is.
– Ez a másik kellemetlen nyár végi esemény, ami miatt nem hallgathatunk, de a fejünket sem szabad elveszítenünk.
– Sólyom László mindenesetre kikérte magának a magyarok nevében.
– Ez korrekt volt az elnök úr részéről, köszönjük neki. Tudomásom szerint ugyanezt megteszi írásban Szili Katalin is. A probléma az, hogy az oktatási tárcán belül azóta vannak ezek a deformációk, mióta a Szlovák Nemzeti Párt embere került a tárca élére. Az említett közvélemény-kutatásban nem csak arról volt szó, hogy kiket nem szeretnek a tizenévesek. Mellesleg az eddigi negyedik helyről az első helyre léptünk ebben a kérdésben, a cigányok, a bevándorlók és az egyéb kisebbségek elé. Azt is megkérdezték, mi jut eszükbe a magyarokról. A tinédzser szlovák fiatalok pedig azt válaszolták: a magyarok görbe lábúak, Ázsiából jöttek Európába, bohóckirályuk lovon ül, és elvették a szlovákok nagyon szép országát. Vagyis szó szerint visszaigazolták azokat az elfogadhatatlan vádakat, amelyek Ján Slotához, a Szlovák Nemzeti Párt elnökéhez kapcsolódnak. Erre figyelmeztettük a parlamentet is, hiszen itt a bizonyíték arra, hogy mi történik, ha tolerálják a szélsőséges kijelentéseket a közéletben. Sajnos Robert Fico miniszterelnök védelmébe vette az oktatási minisztert, szerinte csak meg akart felelni Slota elvárásainak. A miniszter szerint viszont érthető, hogy a 15 éveseknek nem tetszik, ha a kisebbségi nyelveket, köztük a magyart is, a közéletben használják. Az interpellációnkra adott válaszában azt mondta: ezek a gyerekek valószínűleg érteni akarják, hogy mit beszélnek egymás közt a magyarok. Mi meg erre azt válaszoltuk, hogy ennek a civilizált módja, ha megtanulják, és nem betiltják az adott közösség nyelvét. A mi kormányzásunk idején állami programokat indítottunk a tolerancia javítására, tankönyvet adtunk ki, tréningeket szerveztünk. A mostani botrány után az MKP nevében felajánlottuk a miniszter úrnak, hogy szponzoráljuk a részvételét egy ilyen kurzuson. Legközelebb talán tudni fogja, hogy miről beszél, mert ami elhangzott az oktatási miniszter szájából, az elfogadhatatlan.
– A Beneš-dekrétumok megerősítésével új minőségbe lépett a szélsőségesek szlovákiai bátorítása, mert intézményesített formát kapott a magyarokkal szembeni politikai támogatás.
– A Beneš-dekrétumok szentesítésével lerántotta magáról a maszkot a politika, és még nyilvánvalóbbá tette a szándékot. Megmutatta, hogy miként gondolkodik. Ennek tudatában elsődleges politikai feladatunk, hogy a Szlovák Nemzeti Pártot többé ne engedjük be a kormányba. Örülök annak, hogy nemcsak az európai szocialisták és a konzervatívok, hanem az Európai Bizottság és az Európai Parlament elnöke is azt mondja: ami Szlovákiában a kormányalakítás kapcsán történt, az egyszeri hiba, nem szabad megismételni. Annak senki nem örül, hogy a szlovák kormányt és a szlovák miniszterelnököt másodrangúként kezelik Európában. A magyar pártok, a magyar kormány és a parlament támogatása, valamint Európa támogatása együtt alkothatja a hátországunkat, amit a legközelebbi kormányalakításkor még Robert Ficónak sem szabad figyelmen kívül hagynia.
– Azt hallani a felvidéki magyaroktól, hogy félnek, és egyre jobban félnek. Ilyesmi még nem fordult elő az elmúlt tizenöt évben.
– Sajnos így van, és nem tudok mit tenni. Négy gyerekem van, és nem vagyok ijedős fajta, de az én lányaimnak sem volt mindegy, amikor az elmúlt napokban egy internetes videomegosztón egy szlovák punkzenekar összevissza üvöltözött rólam és a magyarokról. Lúdbőrözik az ember háta, amikor a refrénben háromszor elhangzik, hogy „öld meg, öld meg, öld meg”, és mindháromszor az én fényképem tűnik fel a klipben. Tehát az idegengyűlölet és a gyilkolási szándék teljes mértékben kötődik az én személyemhez. Ennek ellenére ma is azt mondom a lányaimnak: nem szabad félni. Ha meghátrálunk, abban a pillanatban a rossz győz. Tehát két dolgot tehetünk: az egyik, hogy még elszántabban tesszük a dolgunkat, a másik, hogy erre a problémára felhívjuk a nemzetközi szervezetek és a közvélemény figyelmét. A nagy nyilvánosság most életmentő védőpajzsunk lehet.
– A szlovák értelmiség mit szól ahhoz, hogy Slotáék valósággal körbebástyázzák a kettős kereszttel Szlovákiát, „védekezve” a magyarok turuljai ellen?
– Egységes szlovák értelmiség nem létezik, az értelmiség nagyon megosztott. Van persze egy karakteres nemzeti réteg, az támogatja a politikai szélsőséget. Beleértve ebbe a miniszterelnök furcsállható kijelentéseit például arról, hogy a szlovákok ősei az ószlovákok voltak. Fico szerint mielőtt a magyarok bejöttek a Kárpát-medencébe, itt már egy ószlovák birodalom létezett, amelyet a magyarok tettek tönkre. A kormányfő már nem is Nagy-Morva Birodalmat emleget, ahogyan korábban tette, holott a Szlovák Tudományos Akadémia történészei is tiltakoztak e történelmietlen álláspont ellen. Hát ilyen küzdelem folyik az értelmiség körében. Mégis örömmel mondhatom, hogy három héttel ezelőtt szlovák és magyar értelmiségiek egy csoportja, pontosabban huszonhatan, szlovák és magyar nyelven kiadtak egy nyilatkozatot, amelyben elítélték a magyar- és zsidóellenes megnyilvánulásokat, illetve a többi kisebbségellenes intoleranciát. Ez nagyon jó fejlemény. Önmagában az, hogy huszonhat szlovák értelmiségi úgy gondolja, hogy immár írásba kell foglalnia álláspontját, és nyilvánosságra kell hoznia, azt mutatja, hogy valószínűleg már nagy a baj. A helyzet tehát nem azért komoly, mert én ezt mondom, vagy a magyarok ezt panaszolják, hanem ezt már a szlovák értelmiség is igazolja. A szlovákiai magyaroknak csak azt tudjuk mondani, hogy nem szabad félni. Persze nyugtalanítóak ezek a történések, de össze kell fognunk. És ha Magyarország és Európa támogatását magunk mögött érezzük, s ez ebben a kérdésben így van, akkor nincs rá okunk, hogy rettegjünk.
– A legveszélyesebb, hogy a történelmi csavar mindig megjelenik a szlovák politizálásban. Nem lehet könnyű az ezerszáz éve saját földjükön élő, magyar nemzetiségű szlovák állampolgároknak feldolgozniuk, hogy nem ismeri el őket a politika államalkotónak és magyarnak, csak magyarul beszélő szlováknak.
– Ha valaki ismeri a történelmet, nincs oka a csüggedésre. Azért mögöttünk van a bizonyítható és valódi történelmi múlt, s ha mi, magyarok összefogunk, még mindig komoly esélyeink vannak a 21. században, bár a 20. századot elvesztettük. Ami engem a legjobban bosszant, hogy a szlovákiai magyarok nem igazán használják ki a schengeni rendszer előnyeit. Továbbra is 16 százaléknyi magyar gyerek jár szlovák iskolába, és az emberek nem veszik észre, hogy Magyarországon is vannak iskolák. Tizenhárommilliós magyar tömb van a Kárpát-medencében, de valamiért nem használjuk ki ennek előnyeit. Ezen a nyáron rengeteg emberrel találkoztam falunapokon, és egymástól függetlenül az ukrán és az osztrák határ mellett egyaránt azt mondták az emberek, hogy nem tudnak felnézni Magyarországra. Nem tudunk büszkék lenni az anyaországra, és ez katasztrófa.
– Pozsonyban, Kassán, Nyitrán is érzik az emberek, hogy Budapest vészesen komoly problémákkal küszködik?
– Tudniuk kell: minden magyar, amíg magyarnak tartja magát a világban, még akkor is, ha már nem magyarul beszél a munkahelyén, ám a lelke mélyén tartja a magyarságát, fél szemmel mindig Budapestre figyel.
– Mi okozhatta a csalódást?
– A magyar közélet, a magyar politika mélyrepülése. Nagyon nem jó, nagyon elszomorító és kiábrándító, ami ma történik.
– Esetleg olaj lehet a tűzre a szlovák szélsőségeseknél is, hogy nem érzik a kisebbségi sorban élő magyarok mögött a masszív budapesti politikai védelmet?
– Van olyan publicista, aki ezt már le is írta, persze némileg kárörvendően. De ő is emlékezett rá, hogy húsz-harminc évvel ezelőtt még találkozott olyan magyarokkal, akik azt mondták, hogy büszkék Magyarországra. Azóta nagyon kellemetlen dolgok történtek, ilyen volt például 2004 decemberében a kettős állampolgárságról szóló népszavazás, amelyeket jobb volna elfelejteni, de nem lehet. És merthogy immár napi rendszerességgel kell látnunk az ország erkölcsi-politikai vergődését és a közélet mélyrepülését, már nem igazán tudunk felnézni Magyarországra. Ez maradandó meghasonulást okoz az emberekben.
Varjú Frigyes, Magyar Hírlap
