Mohňanský Csilla, iskolaigazgató asszony beszámolóját olvashatjuk a Karesz végakarata buzitai bemutatója kapcsán.
Október 8-án reggel, 9 óra után, a kassai vasútállomáson vártam a Budapest felől érkező vonatot. Ezzel a vonattal érkezett Gáspár Károly úr, akivel azelőtt csak telefonon beszéltem. Még viccesen azt mondtam neki, hogy legyen egy piros rózsa a kitűzőjében, hogy megismerjem. Erre viszont nem volt szükség, személyleírása alapján rögtön megismertem. Nem volt egyedül, egy fiatal lány kísérte, akiről azt hittem, hogy családtag. Nem így volt, egy kárpátaljai magyar lány, egy korona nélkül rossz vonatra szállt, ő volt a kísérő. Ugyanis Gáspár Károly megsajnálta, és segített neki, hogy visszajuthasson Miskolcra, ahová eredetileg készült. Vonatjegyet vásárolt neki, mert ő ennek szenteli az életét, fiataloknak, és fiatalokon segít.
Ez volt a vele kapcsolatos első élményem. Már akkor úgy gondoltam, hogy egy „Embert ” ismerhetek meg. Kis községünkbe, Buzitára kb. 30 percig tart az út autóval Kassáról. Rövidnek bizonyult, még rengeteg kérdésem lett volna, végigbeszélgettük az utat, olyan érzésem volt, hogy évek óta ismerem. Nem panaszkodott, főleg arról beszélt, hogy miért csinálja…. . Községünkbe érve végigautóztunk a településen, mert büszke buzitaiként szerettem volna neki megmutatni, hogy milyen is egy kis határmenti falu.
Majd beértünk az iskolába, ahol már kíváncsian vártak minket a gyerekek. Megtörtént a bemutatkozás, és kezdődhetett a filmvetítés. Gáspár Károly úr elvonult az iskolakönyvtárba, hogy ott várja meg a film végét. Nem tudja végignézni, megértem, hogy miért. Szörnyű egy apának újra és újra szembesülni azzal a ténnyel, hogy egészséges fia a drog hatására megváltozik, hatása alá kerül, és nem tud szabadulni. Pedig szeretne, mindent megpróbál, ő, és szerettei is, de jön az utolsó éjszaka, és a drog győz.
Körben a teremben csend, megdöbbent arcok és az ajtóban megjelenik az előadó, aki azért utazott hosszú kilométereket, hogy a Buzitai Iskolában is elmondja azt, hogy mik az igazi értékek, hogy fiatalokon, és fiataloknak segítsen.
Délutánra jut egy kis kellemes kirándulás Kassára, majd jöhet a következő nap, újabb előadás, újabb utazás….
A találkozás mindenkit elgondolkodtatott, hogy honnan az erő, miből merít, mi az, ami újabb energiát ad?! Akik gyerekekkel dolgozunk talán sejtjük…, a gyerekek, a fiatalok….,
Sok ilyen emberre lenne szükség, mint Gáspár Károly, akinek ezúton is köszönöm.
Mohňanský Csilla, iskolaigazgató
