„Senki sem vonja kétségbe a jelenlegi államhatárokat, de az etnikai kisebbségeknek annyi szabadságot kell adni kulturális és más vonatkozásban, amennyit csak lehet” – mondta Hans-Gert Pöttering az Echo Televíziónak adott exkluzív interjújában Brüsszelben. Az Európai Parlament néppárti elnökét Csóti György kérdezte.
– Elnök úr, abba az irányba halad-e az európai integráció, amelyet ötven évvel ezelőtt az alapítók, Adenauer, Schuman és De Gasperi megálmodtak?
– Nagyjából igen. Ha elgondoljuk, hogy ötven évvel ezelőtt Európa ketté volt osztva, Magyarország a vasfüggöny mögött volt, az országban kommunizmus uralkodott, és ma Magyarország – a többi közép-európai országgal együtt – az Európai Unióhoz tartozik, akkor ez csodálatos eredmény. De még nagyon sok a tennivalónk – például a lisszaboni szerződés tető alá hozása ügyében. Ezzel a megállapodással tudnánk az uniót működőképesebbé és átláthatóbbá tenni.
– Mikor fogja végre garantálni az Európai Unió a kollektív emberi jogokat, az őshonos nemzeti kisebbségek védelmét? Mikor fogalmaz meg Brüsszel olyan elvárásokat a tagországokkal szemben, amelyek garantálják a kollektív jogokat mindenhol? Jó példák már vannak erre – a belgiumi németekre, a spanyolországi katalánokra vagy az olaszországi dél-tiroliakra gondolok.
– Nincs még egy olyan közösség a világon, amely úgy védené a kisebbségeket, mint az EU. Ön is felsorolt néhány példát. Ezzel együtt lehetnek egyik-másik országban hiányosságok ezen a területen. Ezekről beszélni kell. Mi az unióban azt szeretnénk, hogy minden országban, ahol kisebbségek élnek, megfelelő védelmet élvezzenek, kulturális identitásukat megtarthassák. Senki sem vonja kétségbe a jelenlegi államhatárokat, de az etnikai kisebbségeknek annyi szabadságot kell adni kulturális és más vonatkozásban, amennyit csak lehet. Ez azonban minden konkrét esetben más és más, de mindenhol, ahol hiányosságok vannak, arról feltétlenül beszélni kell.
– Pontosan ez a helyzet a Kárpát-medencében. A magyarok autonómiát szeretnének. A nemzeti kisebbségeknek az autonómia az egyetlen biztosíték az anyanyelv és a kulturális identitás megőrzésére. De ha ma Szlovákiában vagy Romániában erről beszél valaki, azonnal nacionalistának, sovinisztának, sőt irredentának nevezik.
– Minden országban más a helyzet, sőt a fogalmak is különbözők. Vannak olyan országok, ahol autonómiáról beszélve könnyen arra gondolnak, hogy az adott közösség ki akar válni a szóban forgó országból. Ezért mindig hangsúlyozni kell, hogy az autonómia nem olyan önállóság, amely a kiváláshoz vezet. Ellenkezőleg: ez biztosítja az etnikai kisebbségnek, hogy saját kultúrája szerint, anyanyelvét az élet minden területén használva éljen, és én ezt személyesen mindenkor támogatom. Minden területről, ahol ezek nem valósulnak meg, be kell hozni a problémát az Európai Parlamentbe, jelentéseket lehet készíteni, javaslatokat lehet tenni az adott kisebbség helyzetének javítására. Minden embernek, minden etnikai közösségnek joga van saját nyelvét használva, saját kultúrája szerint élni ott, ahol született, de az adott államhatárokon belül.
– Mi a véleménye a transzatlanti kapcsolatokról? Az Egyesült Államoknak és az EU-nak valóban különleges felelőssége van a világban?
– Nekünk mindig jó partneri és baráti kapcsolatot kell ápolnunk az Egyesült Államokkal. Nem felejthetjük el, hogy Washington nélkül sem a nemzetiszocializmus, sem a kommunizmus nem kényszerült volna térdre. Persze a kommunizmus bukásában szerepet játszott a magyarok szabadság iránti vágya is, amit én igen nagyra értékelek. 1956-ban tízéves voltam, s éppen búcsú volt a városunkban. Az osztályfőnökünk azt mondta, ne menjünk szórakozni, hanem otthon gondoljunk a magyarokra. Én követtem a felhívását, s ez a fiatalkori élmény egész életemben megmarad.
Echo TV, magyarhirlap.hu
