Ivan Gašparovič köztársasági elnök személyesen dicsérte azt a Mikolaj-féle hibridnyelvet, melyen a Szlovákiában elő magyar nemzetiségű tanulóknak szánt tankönyveket szeretné a jövőben a miniszter megíratni – írja bevezetőjében Marián Leško, a SME jegyzetírója. Gondolatait a következőképpen folytatja:
Amikor a magyar tanítási nyelvű iskolákba eljutott a negyedikeseknek szánt különös honismereti tankönyv, Dušan Čaplovič mindezt egy „kiadó kudarcot vallásának” minősítette. Ez azonban nem volt igaz, mivel az Oktatási Minisztérium kudarcot vallásáról volt szó. Ahelyett, hogy a legerősebb kormánypárt ráncba szedte volna kormányának egyik kudarcot vallott tagját, hagyta a nemzeti pártot, hogy saját kudarcát állami programmá változtassa. Csütörtökön pedig Ján Mikolaj mellé állt a köztársasági elnök is.
Ivan Gašparovič a Mikolaj-féle tankönyvekről a következőket mondta: „Szerencse, hogy ezek a tankönyvek itt vannak. Jók ezek a tankönyvek, és kétnyelvűek.” Az állam feje ezzel hivatalosan is jóváhagyta a Mikolaj-féle keveréknyelvet, amin aztán a magyar nemzetiségű tanulóknak szánt könyveket kellene írni a jövőben.
Az utóbbi hetekben sok értelmes és a kérdésben előzékenységet mutató ember próbálta a közvéleménynek elmagyarázni, hogy a szlovákoknak nem kellene azt tenniük, amit egyébként ők sem szeretnének, ha velük szemben mások megtennének. Ingrid Hrubaničová például felhívta a figyelmet arra, hogy nekünk sem esne jól, ha a Vajdaságban élő szlovák gyermekek számára kiadott tankönyvekben olyan típusú mondatokat olvasnánk, mint „Beogradban moziba megyünk és Novi Sadban a Petrovaradinska tvrdžavat nézzük meg.” Minden bizonnyal figyelmeztetnénk a vajdasági hatóságokat és a felelősöket, hogy ez a nyelv nem szlovák nyelv, és azok a gyermekek, akiknek ezt a hibridet szánják, sem szlovákul, sem pedig szerbül nem fognak jól megtanulni. Szégyenletes, hogy azt, amit mi magunk mindenképpen elutasítanánk, ha rólunk lenne szó, másokra megpróbálunk ráerőltetni csak azért, mert kisebbségben vannak. És nagy szégyen az is, hogy egy ilyesfajta hozzáállással azonosul a Szlovák Köztársaság első embere.
Az a keveréknyelv, amely a szlovák elnevezésekre magyar végződéseket „ragaszt”, sem szlovák, sem pedig magyar nyelvnek nem nevezhető. A Mikolaj-féle nyelv politikai megrendelést teljesít. Olyan formában „kodifikálja” ugyanis a földrajzi neveket, amely ha nem is teljesen szlovák, de semmiképpen sem magyar. És éppen ez az, amire Mikolajnak és pártjának megy ki a játék, hogy tudniillik „elvegyenek” a kisebbségtől valami olyasmit, amit ezidáig még senki sem vett el tőlük.
Azt a fajta mentalitást, mely szerint a szlovákokon segít az, ha valamitől a magyarokat megfosztják, hozzáállásával Gašparovič is élteti. Mivel hivatalát azzal az ígérettel vette át, mely szerint nemcsak a szlovák nemzet, hanem a „Szlovák Köztársaságban élő kisebbségek és etnikai csoportok” jólétét is szem előtt tartja, teljesen világos, hogy megszegte esküjét. Az pedig nem lényeges, hogy tette ezt azért, mert mentálisan közel áll Ján Slotához vagy pedig azért, mert számol a nemzeti párttal és annak híveivel az elnökválasztás során. A lényeg az, hogy egy olyan „terméket” támogatott, amit az emberi jogokért és a kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettes kudarcot vallásnak minősített.
Dušan Čaplovič arra szólítja fel az MKP politikusait, hogy ne dramatizálják a tankönyvek körüli problémát. Az a támogatás viszont, amit Mikolaj Ivan Gašparovičtól kapott, sokkal jobban dramatizálja az egész ügyet.
Vajon ki akadályozza meg az Oktatási Minisztériumot abban a szándékában, hogy a további 70, hibridnyelven eltervezett tankönyvet kiadja, ha ebben maga az államfő és a nemzeti párt elnökjelöltje támogatja?
Leško Marián, SME, Felvidék Ma
