Beszéljük meg rovatunk legutóbbi vendége Kovács Koppány volt, a Rómeó Vérzik rockzenekar frontembere. A következő interjú az Olvasóinktól érkezett kérdések alapján készült:
Honlapotokon olvasom, hogy fél éven belül, novemberben ismét Angliában koncerteztek. Gratulálok, hiszen ez minden együttes számára komoly fegyvertény. Hogyan jött össze London „meghódítása”?
– Idén februárban egy kelet-szlovákiai koncertünk alkalmával ismerkedtem meg egy magyar sráccal, aki kint dolgozik Londonban már négy éve, s van egy 2KINGS nevű zenekara. Az ismerkedés végeredményeként voltunk kint áprilisban egy koncert erejéig náluk, majd ők jöttek augusztusban egy másik angol zenekarral karöltve hozzánk fellépni a 9. Rómeó Vérzik Táborba, Somorjára. Nagyon nagy barátság alakult ki a zenekarok között. Novemberre ismét kaptunk meghívást, és hát most érkeztünk meg, nem régen. Tele vagyunk élményekkel. Négy nap, kábé ugyanennyi óra alvás, két koncert. Na, azért volt időnk egy kis városnézésre is, és hát természetesen a jó angol sörözőket is megjártuk. Sanchoval elmentünk az ARSENAL-MANCHESTER UNITED meccsre is, de a stadionon kívülről kellett élveznünk a meccset sajnos, viszont a hangulat az hatalmas volt.
Itt, Felvidéken, a rockerek büszkék rátok! Mikor fog megszületni az új RV-album?
– Nagy öröm számunkra ha a felvidéki rockerek büszkék a munkásságunkra. Elég ritkán tudunk errefelé fellépni, de azért minden évben beiktatunk egy kisebb felvidéki túrát, amikor is igyekszünk az ország legkeletibb csücskébe is eljutni. A kérdéshez viszzatérve, készülnek az új dalok és szeretnénk jövőre egy új albummal előrukkolni. Persze csak akkor, ha mi is úgy érezzük, hogy legalább olyan jó, mint az előzőek.
Az „56 csepp vér” rockoperában is szerepet vállaltál. Milyen érzés forradalomra biztatni a fiatalokat? Nagyon testhez álló szerepet kaptál! Hogyan viszonyulsz ehez a szerephez, és milyen érzés egy rockzenésznek az Érsekújvári Rockszínpad fiataljai közt szerepelni?
– Tömören: marha jó! Imádom a rockoperákat, ezért is örültem annak idején amikor a Felvidéki Rockszínpaddal a Megfeszítettben szerepelhettem. Most pedig Stugel Tibi kért fel, hogy az 56 csepp vérben Leart, a lázadó színészt alakítsam. Nagyon jó szerep, szeretem énekelni, mert olyan „lázadós”. Az érsekújvári társulathoz visszatérve, nagyon jó csapat verbuválódott össze. Amatőr társulat csupa jó, sőt profi hangú énekessel. És ami a legfontosabb, hihetetlen alázattal és profizmussal végzik a munkájukat, ami engemet is motivált. Ezúton is köszönet a csapatnak, hogy velük lehetettem és remélem hogy még lehetek is.
A rockzene mellett milyen stílusú zenét szeretsz még?
– Hát nem is tudom megmondani, annyi féle zenét hallgatok. Van amikor, népzenét, van amikor lágyabb rockot, van amikor csak a rádió szól az autóban, mert elegem van a zajongásból. Mikor milyen kedvem van. Például ha egy borospincében találkoztok velünk és esetleg egy prímás is van a közelben, akkor ne csodálkozzatok, ha Ricsivel (gitáros a zenekarban) az asztalon állva nótázunk. Tehát hangulattól és helyzettől függ, mikor mit hallgatok.
Ki a kedvenc előadód?
– A kedvenc előadóm Nikki Sixx, a Mötley Crüe basszusgitárosa és szövegírója, valamint a jó öreg Lemmy bácsi a Motörheadból. Remélem 63 évesen még én is ilyen intenzitással nyomhatom a rockot.
Egy vérbeli Koppánytól kérdezem, Neked eddig kinek a Koppány-alakítása tetszett legjobban az István, a király rockoperából?
– Eddig háromfajta Koppány-alakítást láttam. A Vikidál Gyula az alap. Ő volt az első és hát a 83-as hangja sem akármi. Számomra ő a „Koppány”. Aztán láttam azt az esztergomi előadást, amikor az operett színház színészeivel adták elő a darabot, na akkor majdnem repült a tévém az erkélyről. Nem fért a fejembe, hogy merte a Zikkurat társulat így elrontani azt a darabot, ami a gyerekkorom meghatározó élménye volt. Na, aztán jött a társulatos dolog, és mivel imádom az István a király rockoperát, talán az összes adását láttam a válogatóktól kezdve a döntőkig. A Koppány döntőjénél megint majdnem dobtam a tévét, de ott már az izgalmamban. Aztán persze a jóbarátom, Vadkerty Jimmy nyerte, így a tévé maradt, én meg nyitottam egy üveg pezsgőt. Hihetetlen örömmel tölt el, hogy két jóbarátom is szerepel benne, és az sem utolsó szívdobogtató dolog, hogy felvidékiek. Most már Jimmy a Koppány, és időről időre karcosabban énekli, ami nekem nagyon bejön!
Nemrégiben egy magyar zenei csatornán léptetek fel, több magyarországi zenésszel, énekessel énekeltek. hogy jött ez az ötlet, klip?
– Ez konkrétan a HARD zenekar klippje és hogy őszinte legyek, engemet is meglepett a felkérés. Kalapács Józsi hívott fel, hogy volna- e kedvem egy dalban énekelni. Természetesen igent mondtam. Mostanában egyre több ehhez fogható felkérésünk van. Örülünk annak, hogy a magyarországi szakma már jegyez minket is. Azt szokták mondani, hogy Felvidékről két együttes tört be a magyarországi köztudatba: a GHYMES és a RÓMEÓ VÉRZIK. Hálistennek, végigjártuk a szamárlétrát, így nem látok esélyt arra, hogy ettől esetleg elszállnánk.
Közélet, magánélet
Bizonyára a Rómeó Vérzik is rendelkezik tapasztalatokkal a rendőrség praktikáiról, hiszen azok különös előszeretette látogatják a futbballstadionokat és a rockkoncerteket. Neked mi a véleményed a DAC-Slovan mérkőzésen történtekről? Volt már Nektek is olyan bulitok, melybe indokolatlanul beavatkoztak?
– Szerencsére a mi koncertünkön még nem történt hasonló eset, és remélem nem is fog. A dunaszerdehelyi esethez visszatérve, én is készültem, de közbejött egy családi esemény, így nem tudtam elmenni. Viszont a barátaim ott voltak, és volt aki kapott is indokolatlanul. Ezt lehet körbeírni, szépíteni, de ami ott történt, az erőfitogtatás volt, a múlt rendszerre emlékeztető eszközökkel. A vak is látja, hogy mi történik jelenleg nálunk. Én azt hittem, hogy az EU-ba lépéssel egy nagy közös család lesz az európai nép, de ez utópia, most már látom. A rockzenében nincsenek határok, a közélet sajna más.
Politizálsz? A jövő évben több választásra is sor kerül, részt vesztek valamilyen kampányban Ti is?
– Tisztában vagyok a napi eseményekkel, aktuális hírekkel. Van véleményem is az itteni politikáról és a magyarországi politikáról is. Mindig is érdekelt a politika, azonban pár éve azonban meghatározó élményem volt az ominózus december 5-ei népszavazás Magyarországon, amikor nélkülünk, rólunk döntöttek. A következő héten Kecskeméten játszottunk, és a koncertünk után dedikáltunk. Odajött hozzám két rocker srác és beszélgetni kezdtünk. Akaratomon kívül ráterelték a politikára a szót, és ott kiderült, hogy az egyik MSZP-s a másik fideszes. Perceken belül olyan kiabálásba kezdtek, hogy nekem kellett szétválasztanom őket. Akkor abban a percben a hányinger kapott el attól a ténytől, amire rájöttem, hogy jó pár politikus busásan megél abból, hogy embereket hülyítenek. Jópásztorként az orruknál fogva vezetik az egyszerű népet bele a mocsokba és a szennybe. Köszönöm, én ebből nem kérek. Találkoztam viszont olyan politikussal is, aki az ún. „hatalmát” jó célokra is felhasználta. Csodálkoznátok, ha megmondanám, hogy kiről beszélek.
Viszont a Rómeó Vérzik soha nem fog egyik párt kampányában sem részt venni, ezt biztosan mondom. A zenekarunk nem erről szól, és nem hiszem, hogy más művésznek is a nevét kellene adnia egy egy párt kampányához. Viszont a pénz az nagy úr!
Téged zavar, ha felvidéki koncertjeiken valaki olyan zászlót, transzparenst lengedez, amely esetleg Nagy-Magyarországra emlékeztet?
– Engem az sem zavarna, ha valaki más nemzet zászlaját lengetné. Mint mondottam, engem ezek a dolgok nem érdekelnek, szerintem a Rómeó Vérzik-koncerten lengessenek rómeós zászlót, az odavaló, de ki hogy érzi. A magyarsághoz való tartozás kifejezésének eszközeiről nekem egészen más véleményem van.
Barátaimtól azt hallottam, hogy anno cserkészkedtél. Mesélnél nekünk erről a korszakodról? Miért hagytad abba, és mi a véleményed a cserkészetről?
– A kilencvenes évek elejétől egészen kilencvenkilencig cserkészkedtem Somorján. Meghatározó volt fiatalságomban ez a korszak. Sok embernek militarista szervezet jut eszébe a cserkészetről, viszont ezt csak a tudatlanok állítják. Sok mindenre megtanított a cserkészet, sajnáltam mikor abba kellet hagynom, de nem volt összeegyeztethető a zenekarral. A zenekar már kezdte magát szétfutni és hát az őrsvezetőnek a rábízott gyerekekkel foglalkoznia kell. Félvállról semmit sem érdemes csinálni. Vagy csinálsz valamit teljes erőbedobással, vagy el se kezd. Így hát döntöttem. Viszont ha sikerül egyszer valakinek Somorján újraindítani a csapatot, egész biztosan beíratom a lányomat.
Mi a véleményed a mostani magyar – szlovák kapcsolatról?
– Ha arra gondolsz, hogy mi a véleményem a szlovák barátaimról, akkor azt kell hogy mondjam, ugyanaz mint két hete. Ha azokról a szlovákokról kérdezel, akik életükben nem találkoztak még velem, mégis utálnak, mert magyar vagyok, azokat sajnálom tiszta szívemből. Ha azokról a magyarokról kérdezel, akik unalmukban katonai zubbonyt, szájkendős betyárruhát varratnak maguknak és kettes sorban menetelnek az utcákon, azokat is csak sajnálni tudom. Nem tudom, kitől akarnak megvédeni engemet, és azt sem értem, miért fél valaki tőlem, hogy valamit el akarok tőle venni. Sajnos, felvidéki magyarokként mi szenvedő alanyai vagyunk a lelkiszegények háborújának.
Elmondom, nekem mi a magyarságom: 19 évet táncoltam magyar néptáncot, bejártam egész Európát a tánccsoporttal, öregbítettem városom és magyarságunk hírnevét, több éve a somorjai magyar kulturális élet aktív részese és alakítója vagyok. Magyarországon, Csehországban, Angliában, Szlovéniában, Törökországban a zenekarommal az anyanyelvünkön énekelhetem, a lányom magyar óvodába jár és magyar iskolába is fog járni. Mindent megpróbálok megtenni azért, hogy a magyar kultúra virágozzon és megmaradjon a városomban, Somorján.
Ez az én magyarságom! És ez számomra több mint ha katonai egyenruhában, magyar zászlóval a kezemben énekelném a Székely-himnuszt.
Mit jelent számodra a magyar iskola?
– Mindent! Egy magyar család számára nem lehet kérdés, hogy milyen óvodába és iskolába íratja a gyermekét. Viszont a szlovák nyelv perfekt tudása is elengedhetetlen az itt élő fiatalok számára.
Elég sok tetoválásod van, nem fél tőled a pici gyermeked?
– Hát várj, ezt meg kell kérdeznem tőle, egy pillanat. Nem, nem fél! Minden tetoválásomnak van értelme, és az életemnek egy egy meghatározó momentumait is magamon viselem. Ilyen például az alkaromon lévő kereszt két dátummal. Ez az édesanyám születésének és halálának dátumai. Sajnos, nagyon messze van eltemetve, és így egy kicsit közelebb érzem magamhoz. Sokszor kérdezik, hogy megfogom-e engedni a lányomnak is a tetoválást? A válaszom igen, de én elviszem egy profihoz. Meg persze csak akkor, ha már akkora lesz, hogy felfogja, ezt nem lehet két hét után lekaparni.
– Felvidék Ma –
