Amikor tegnap, hosszú vajúdás után, eltorzult arccal és visítva megszületett a szlovák törvényhozásban a szlovákiai magyar tankönyvekről szóló kompromisszumos döntés, már akkor tudtam, nem lesz szükségem arra, hogy elolvassak bármiféle kommentárt ez ügyben, tudom előre borítékolva, ki,mit fog nyilatkozni.
Húsz év óta, amióta szabad választások útján képviselőket küldhettünk a legfelsőbb törvényhozásba, folyamatosan a kisebbik rosszat választhatjuk, mert a taktika az, hogy az úgymond ,,kisebbik rossz” mellé mindig betesznek még két, vagy három borzalmasat, melyek mellett az elfogadható javaslat szinte örömtelinek tűnhet. Persze az élet aztán mindig rácáfol ezekre a ,,még” elfogadható javaslatokra, hiszen néhány év múlva már ezeket módosítják majd további ,,még” elfogadható változatra, aminek következtében folyamatosan sérülnek jogaink. A tankönyvek ügye nem politikai ügy, s ha lett volna vér a pucánkban utcára menni, nem is lett volna az. Csak velünk szeretnék elhitetni, hogy azok, akik nemzeteket gyaláznak, részegen randalíroznak a sarki kocsmákban, vagy éppen milliárdokat fosztogatnak közpénzekből minisztériumi hivatalokban, hogy a megteremtsék az új szlovák gazda(g)sági elitet, középosztályt , ha úgy tetszik, szabadon dönthetnek egy másik nemzet nyelvéről, történetesen a magyarról. Azzal, hogy az MKP képviselői megszavazták ezt a ,,még” elfogadható javaslatot, csak utat nyitottak az újabb változásokhoz, történetesen a már tárcaközi egyeztetésen lévő új nyelvtörvényhez, melyben ezt az elvet már következetesen fogják alkalmazni az életünk valamennyi területén: újságok, rádió, TV stb, természetesen a szankciókkal együtt, arra hivatkozva, hiszen Ti már egyszer ezt megszavaztátok a könyvek esetében, tehát ettől kezdve ez precedens. A magyar képviselők szavazata nem hiányzott volna ahhoz, hogy a szlovák pártok átvigyék akaratukat.
Persze , utólag könnyű okosnak lenni. Ez az eddigi , állandóan emlegetett status quohoz képest is visszalépést jelent,amihez mi is a nevünket adtuk, és itt mernék fogadni arra, hogy ettől a magyar gyerekek 0,0 %-a sem fog egy szemernyivel sem jobban megtanulni szlovákul. Amíg tolvajok, szélhámosok,élősködők és az elmeosztályról ideiglenesen szabadlábon bóklászó honatyák a gazdasági válság közepette a mi adóinkból teljesen fölösleges dolgokkal kápráztatják el a népet, amit ebben az esetben nyájnak is hívhatunk nyugodtan, addig ez az ország csak a híres ,,Kocúrkovo” szintjén fog téblábolni.Szolzsenyicin írta: „ha öntestünkkel óvjuk, nehogy valamit is látni lehessen belőle –tenyésztjük a bűnt, s a bűn ezerszeres termést hoz a jövőben. Ha nem büntetjük meg, még csak meg sem rójuk a gonosztevőket, nemcsak hitvány öregségünket oltalmazzuk, hanem kirántjuk az alapot, melyre az új generáció jogtudata épülhetne.
A fiatalok azt szűrik le tanulságul, hogy a hitványság sohasem nyeri el büntetését e földön, ellenkezőleg gazdagságot hoz.” Nos ennek az idézetnek a fényében a meghozott döntés elfogadhatósága is egészen más.
Hrubík Béla
(megj.: a véleményét a szerző nem a Csemadok-elnökeként,
hanem magánemberként fogalmazta meg)