“Tengert akarok Magyarország helyén!!!” címmel 2009. június 8-án a világ egyik legnépszerűbb közösségi internetes oldalán (Facebook) bizonyos Veronika Slobodová, a pozsonyi Comenius Egyetem hallgatója “nyíltvégű” csoportot hozott létre, hogy felmérje, mekkora az igény egy ilyen elszállt gondolatra a nyári turistaszezon kezdetén.
A jelenlegi szlovák-magyar politikai viszonyok között a pihent agysejtek nagyszámú jelenlétét valószínűsítő ötletnek nem sok esélye volt tisztán csak szokatlan és pihent ötletnek maradnia. Ami ebből végülis kisült, az teljesen felülírja az eredeti állítólagosan “pacifista” ötletet, ezzel összefüggésben pedig idöközben a szlovákiai közösségi oldalak talán leglátványosabb, legmeredekebben felfelé ívelő sikersztorijává nőtte ki magát. Cirka két hét alatt (!). A Facebook-os csoport június 23-ig majdnem hatvanezer tagot gyűjtött, naponta több ezres létszámnövekedést produkálva.
Ami megdöbbentő, az az első, felületes olvasásra is feltűnő primitív, gyűlölködő hozzászólók aránya, ami következtetni enged a rekordidő alatt összejött majdnem hatvanezres tagság összetételére is.
A szlovák fiatalság jelentős részének előítéletességéről, magyarokkal és más kisebbségekkel szembeni – sokszor családi hagyományként ápolt – mélységes averziók jelenlétéről és fokozódó tendenciáiról szociológiai elemzések szólnak. A fenti jelenség tudományos szociológiai módszerekkel felvett egzakt mérésnek ugyan nem tekinthető, de a modern kor eszközei által spontán módon kitermelt kvázi-látleletnek talán igen. A Magyarországot és a magyarokat szimbolikus, képletes módon elsüllyesztő projekt viharos sikere jelzésértékű. Az ott megjelenő cinizmus és gyűlölet pedig riasztó.
Ennek a szimbólumértékű történetnek a létrejöttével, motivációs hátterével kapcsolatban nyilván mindenki megtalálja majd a maga számára elfogadható választ. Az azonban biztos, ezt a gyűlölettengert nem a “legyek hordták össze” és nem is két hét alatt.
LA