Hiába magyar nyelvű az oktatás, sok mindent meg kell tanítani az államnyelven is a határon túli magyar iskolákban. A munkáltatók megkövetelik a kétnyelvűséget, nem lehet boldogulni román, szerb, szlovák nyelvtudás nélkül.
Közel harminc határon túli oktató érkezett Szolnokra tapasztalatcsere és hatékonyabb tanítási módszerek elsajátítása céljából. A résztvevők között vannak felvidéki, erdélyi, vajdasági magyar pedagógusok is.
A Határon Túli Magyarok Titkársága a Balassi Intézet közreműködésével a napokban továbbképzésen való részvételre biztosít lehetőséget határon túli magyar tanárok számára. A pályázatokat az Oktatási és Kulturális Minisztérium Határon Túli Magyarok Titkársága adatlapján lehetett benyújtani.
A harminc órás magyarországi oktatásra jelentkezhettek azok, akik a nemzetközi szerződés alapján a szomszédos állam alap-középfokú intézményében magyar nyelven vagy a magyar kultúra tárgyában tanító pedagógusok és akiknek a pedagóguskedvezmények igénybevételére vonatkozó jogosultságát az érvényesítő matricával ellátott magyar igazolvány igazolja. A kérelmek elbírálásánál előnyben részesül az, aki még nem vett részt magyarországi továbbképzésben vagy csak régebben.
Az egy hétig tartó oktatásban a Jász- Nagykun Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet munkatársai közreműködnek.
— Minden évben a Határon Túli Magyarok Oktatási Tanácsa választja ki azokat a továbbképzéseket a visszajelzések alapján, amelyek megrendezésre kerülnek. Az elismert képzések sorába méltán került be a szolnoki Pedagógiai Intézet által kínált, amelyre mindig szívesen jelentkeznek. Az idei képzés programjának kidolgozója Dr. Kalmár Pálné címzetes igazgató, szaktanácsadó és jómagam a Pedagógiai Intézet igazgatóhelyettese, mindketten pedagógiai értékelési szakértők is vagyunk — hangsúlyozza Dr. Németh Miklósné.
— Idén a téma a pedagógiai értékelés innovatív módszerei; a pedagógusok értékelési, mérési kultúrájának megújulása különös tekintettel a kompetencia alapú oktatásra. Az órák magukba foglalják a ma és a holnap iskoláinak jellemzőit, a kompetenciaalapú oktatást, a pedagógiai mérés és értékelés jellemzőit. Szó lesz ezen kívül a tudás méréséről, az elektronikus értékelésről valamint a hagyományos és a kompetenciaalapú értékelési módok összehasonlításáról — zárja szavait az oktató.
— Felvidékről érkeztem a továbbképzésre, Szolnokra. Már korábban is voltam Magyarországon más jellegű képzésen. Nagyon meg vagyok elégedve az oktatók munkájával, maximálisat nyújtanak. A tapasztalatcsere és az anyaggyűjtés, valamint a kivonatok, amelyeket kapunk segítenek az otthoni munkában. 2008-ban új iskolatörvény lépett hatályba Szlovákiában, mely új pedagógiai programmal is jár. Nagyobb teret kapnak az iskolák, de az átalakításra kevés idő jutott, ezért is lényeges minden itt elhangzó téma — véli Baka Ágnes.
— A mostani nyelvtörvény nem okoz különösebb problémát, a dokumentációt régóta két nyelven intézzük, csupán a pénzbüntetés érinti negatívan a mindennapjainkat. Munkatársaim nagy része szlovák nyelven végezte tanulmányait, aki pedig nem, annak nyelvvizsgát kell tennie — folytatja a felvidéki nő.
— Otthon kémiát tanítok magyar nyelven és iskolaigazgató vagyok. Bár az oktatás magyar nyelven folyik, ám a szakkifejezéseket szlovákul is elmondom, mert ezekre a továbbtanulás során még szüksége lehet a diákoknak. Ipolyszakálloson működik magyar nyelvű óvoda és általános iskola is, a középiskola pedig a szomszédos városban van. Sajnos a gyerekek száma az évek során egyre kevesebb, idén már csak 110 tanulónk van — tájékoztat az Alapiskola és Óvoda Ipolyszakállos igazgatója.
— Sajnos nálunk Aradon már csak tizenkét százalék a magyarok aránya, így a helyzetünk nem szívderítő. Bár konkrét atrocitások nem érnek, másképp néznek ránk. Sokszor eszembe jut, hogy jó lenne áttelepülni Magyarországra. A Csiki Gergely Iskolacsoport alsó tagozatán vagyok tanító. A mi intézményünkben óvodáskortól középiskoláig oktatunk, egyetlen vezetőség alatt, ez gazdasági okokra vezethető vissza. Nehézséget okoz, hogy bár már alsóban is tanítunk román nyelvet, a diákoknak nem könnyű felvenni a versenyt a szín román tanulókkal a kötelező államnyelvű érettségin — mondja Pintér Mária.
— A téma alapján választottam ezt a képzést, már több hasonlón jártam az anyaországban. Érdekel, hogy a kollégák hogyan értékelnek, fejlődni szeretnék az ő tapasztalataik alapján is. A továbbképzést pedig remek szakemberek tartják, akiknek átadott tudását otthon szeretném kamatoztatni — fejezi be Mária.
— Szintén Aradról érkeztem, pedig nem is beszéltünk össze. Óvónőként dolgozom a román Napközi Óvodában, az egyetlen magyar csoportot vezetem. Heti két órában kötelező nekünk is román nyelvű tevékenységet folytatni a gyerekekkel. Már második alkalommal vagyok Szolnokon pedagógus továbbképzésen, nekem nagyon bevált. Az iskolára való felkészítés és az iskolai alkalmassági során tudom hasznosítani az itt tanultakat. Új feladattípusokat, új módszereket tanulunk, amelyeket a saját munkahelyünkön tudunk alkalmazni — lelkendezi Tripon Ildikó.
— Korábban gépészmérnökként dolgoztam, úgy lettem pedagógus, hogy nem tanultam sehol az oktatást. Ezért is fontos nekem a továbbképzés, mind a hazai, mind a magyarországi. Az itt tanult értékelési módszereket beépítem a munkámba, de gyökeres változást ez nem jelent számomra. Bár mindig lehet fejlődni, azért bízom benne, hogy eddig is jól oktattam a gépészetet — kezdi Tóth Béla.
— A vajdaságban korlátozott a mozgásterünk a nyelv miatt, hiszen a szakma szakszavait kénytelenek vagyunk szerbül is megtanítani. Magyar nyelvű cégek nincsenek a környéken, így nem boldogulnának a diákjaink csak anyanyelvű oktatással. A szülők kooperatívak a pedagógusokkal, az összetartás könnyíti a munkánkat — teszi hozzá a Magyarkanizsai Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont dolgozója.
— Csíkszeredában elég sok magyar él, a mi iskolánkba szerencsére sok diák jár. A hivatalos dokumentáció románul folyik, ezt már megszoktuk, de az új iskolarendszer még fennakadásokat okoz a tanításban. A képzés segít felzárkózni az újdonságokhoz, változásokhoz — meséli Székely Hajnal.
— Biológia tanárként én ritkán tanítom meg románul a szakkifejezéseket, ezen a területen a latin a kiemeltebb. De a felsőoktatásban vannak hiányosságok a pedagógia területén. Míg mi hat óra gyakorlattal rendelkezünk a diploma előtt, addig a magyarországiak fél évet töltenek gyakorlóiskolákban. Tehát mindenképpen előnyömre válik a továbbképzés, a tapasztalatcsere, a használható ötletek lévén, melyeket be tudok építeni a tantervembe. Nem utolsó szempont az ismerkedés sem, a majd egy hét alatt kapcsolatokat is építünk — zárja gondolatait a Segítő Mária Római Katolikus Líceum tanára.
Erőn felül dolgoznak a határon túli magyar pedagógusok, kitartva az anyanyelvük és a magyar kultúra értékei mellett. Nem könnyíti meg a munkájukat egyik állam sem, mégis szívesen vállalják ezt a hivatást. Példaképei lehetnének a hazai tanárképzősöknek.
Tapasztalataink a „tudás mérése” órán
Ottjártunkkor éppen olyan tesztfeladatokat kellett készítenie a résztvevőknek, amelyeknél az értékelés során nehézségek léphetnek fel. A mérőeszközök készítése nagyon fontos az objektivitás és a standard mérés szempontjából. Az órát Power Pointos vetítés segítségével vezeti az oktató, majd konkrét feladatokkal kell a megtanultakat gyakorlatban megvalósítani. Megosztják egymással az elkészített feladatokat, megbeszélik a hibákat és a használható elemeket. Arra ösztönzi a képzés a pedagógusokat, hogy mindig mérjék saját munkájukat. A diák szempontjait vegyék figyelembe, ne a saját kényelmüket, a fejlődést tartsák az elsődleges célnak. Persze a munka nem zökkenőmentes, hiszen teljesen különböző tárgyakat oktatnak a jelenlevők. Arról nem is beszélve, hogy például az erdélyieknél tizes rendszerű osztályzás van, ami a pontszámítást is befolyásolja. Beszélgetős stílusban zajlik a tapasztalatcsere, a jó hangulat hozzájárul a képzés hatékonyságához.
Felvidék Ma, Szoljon-Séra Dalma
