2009. július 15-én Tótkomlóson a Város Önkormányzata és a Szlovák Önkormányzat szervezésében az egységesített kétnyelvű intézmény-és utcanévtáblák átadási ünnepségére került sor.
Az ünnepség szónoka Ékes Ilona, fideszes országgyűlési képviselő, a magyar Országgyűlés Emberjogi- és Kisebbségi Bizottságának tagja volt.
„Nem a nyelv teszi az embert! Az ember lelke emeli rangra a nyelvet, vagy taszítja az útszéli árokba, a használat erkölcsi mércéje szerint.” Tótkomlóson a használat erkölcsi mércéje szerint méltó rangra emelkedik a nyelv, s az Önök lelke emeli rangra! – kezdte ünnepi beszédét a képviselőasszony. Véleménye szerint egyedülálló és példaértékű a tótkomlósi kezdeményezés, amely a szlovák – magyar párbeszédnek és megbékélésnek a mérföldköve lehet határon innen és túl.
Ékes Ilona megjegyezte, hogy bár nem szereti használni ezt a kifejezést, de kisebbségben élni, a kisebbségi lét soha nem könnyű. „Felvenni egy másik ország, nemzet életritmusát és szokásait, belehelyezkedni abba, s közben a sajátunkét megőrizni, hittel és szeretettel. Nemzeti identitásunk őrzése, átélése elengedhetetlen, hiszen tetteink, mentalitásunk a kultúránkban gyökereznek és a kultúránk, a szokásaink adnak keretet és biztos talajt életünknek.” í fejtette ki a a magyar Országgyűlés Emberjogi- és Kisebbségi Bizottságának tagja.
A táblák kihelyezését egy gesztusnak tekinti, amely szimbólum is egyben. „
Szimbóluma a megértésnek, kölcsönösségnek, a másik iránti tisztelet és a támogatás gesztusa. Egy olyan szimbólum, amely jelzésértékű kell, hogy legyen mindannyiunk számára. Nemzeti érzéseink határoktól függetlenek, a szlovák ember Magyarországon, Ausztriában, Kanadában is szlovák marad, mert annak született. És ez az elsődleges, mert hiába él máshol évtizedek óta és beszéli kitűnően egy másik nemzet nyelvét, ő szeretne szlovák is maradni! Igaz ez a magyarokra is, bárhol éljenek is a világban. Az együttélés alapja az együttműködés, mindkét fél részéről. A befogadó országnak kiemelkedő feladata, hogy erkölcsi támogatást biztosítson nemzetiségeinek s különösen fontos ez szomszédos országok kapcsolatában. Tekintve, hogy egymás mellett élünk, s mindkét országban élnek a másik nemzetéhez tartozók, közös feladatunk, hogy vigyázzunk a „szomszéd virágaira”! Keressük azt, ami összetart és nem, ami elválaszt. - mondta ünnepi beszédében Ékes Ilona. Értelmetlennek nevezte a szlovákiai nyelvtörvényt, hiszen Tótkomlóson az emberek békében élnek egymással és értetlenül figyelik a nagypolitikai csatározásokat. A Felvidéken járva ugyanezt tapasztalta az ott élő magyarok és szlovákok között a képviselőasszony. Végezetül arra buzdított mindenkit, hogy fogadja el a másik nemzet sokszínűségét és kölcsönösen gazdagítva egymás kultúráját továbbra is azt keressék, ami összeköti a két népet. „Mivel szlovák lakta településen élünk, úgy éreztük, hogy nagyon nagy jelentősége van, hogy példát mutassunk a kint lévő szlovákságnak és a helyi magyarságnak, hogy lehet békésen egymás mellett élni, úgy hogy egymást tiszteletben tartjuk” – hangsúlyozta Takács Ferenc, Tótkomlós alpolgármestere. „A szlovák közösség a 18. századtól itt él Tótkomlós területén, és biztos ez egy nagyon pozitív lépés, hogy az utódaik megélték ezt a kellemes alkalmat” – véli Štefan Dano, a Szlovák Köztársaság Főkonzulátusának főkonzulja. Felvidék Ma