XVI. Benedek pápa a római Szent Péter-bazilikában bemutatott vecsernyével szombaton megnyitotta az adventi időszakot. Szentbeszédében a katolikus egyházfő arra kérte a híveket: a karrieren vagy a társadalmi pozíción túl másban is reménykedjenek, nehogy egy értelemtől megfosztott jelennel találják szembe magukat.
„Ha az időt nem tölti be értelemben gazdag jelen, a várakozás elviselhetetlen lehet” – mondta. A keresztények számára, akiket az a bizonyosság éltet, hogy egy nem túl távoli napon minden beteljesül Isten országában, más a helyzet” – tette hozzá.
Az ünnep egyházi eredete
Az advent az egyházi év karácsonyt megelőző, négyhetes időszaka, amelyben a keresztények felkészülnek Krisztus megszületésére. Neve a latin nyelvű „adventus Domini” (az Úr eljövetele) kifejezésből ered.
Advent első napja nem csak az ünnepvárás kezdete, hanem az egyházi év első napja is. Az egyházi szimbolikában a karácsonyt megelőző négy vasárnap az Úr négy eljövetelét állítja szemünk elé: először a megtestesülésben, másodszor a kegyelemben, harmadszor a halálunkban, negyedszer pedig a végső ítéletben. A katolikus hitvilág szerint az Úr eljövetelére bűnbánó lélekkel készülünk, régebben ezért az advent böjti idő volt. Sok helyen ezért ma is péntek mellett szerdán is szigorú koplalást tartanak. Az advent hagyományos vallásos alaphangulatát a hajnali mise, a roráte jelenti. Sok helyütt szokás volt, hogy a gyermekek énekszóval, csengetéssel költögették a híveket, hogy a szentmisére odaérjenek.
Az advent jelképei
Advent jelképe az adventi koszorú, amelyet rendszerint fenyőgallyakból fonnak, a ráhelyezett négy gyertya közül minden vasárnap eggyel többet gyújtanak meg. (A szokás a XIX. Században jött divatba, de gyökerei még a pogány korba nyúlnak vissza. Az első, kocsikerék nagyságú adventi koszorún még 24 gyertya állt, s minden hétköznap egy fehéret, minden vasárnap egy pirosat gyújtottak meg.) A négy gyertya a világosságot jelképezi, amely Jézus születése révén szétárad a Földön, egyben a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt szimbolizálják. Az adventi koszorúkat a templomokban áldják meg advent első vasárnapján, vagy az előző szombat esti szentmisén.
Az adventi naptár eredeti jelentősége, hogy elvezesse a karácsonyhoz a felnőtteket és a gyermekeket. (Az első nyomtatott adventi naptár 1908-ban készült Münchenben.) Az igazi naptár minden egyes ablaka mögött a karácsonyi ünnepkörre utaló gondolattal találkozhatunk. Ez a vallási tartalom napjainkban mindinkább elhalványul – az ipar és a kereskedelem egyszerűen decemberi naptárt csinált belőle, amelynek minden egyes napját, lapját csokoládé vagy marcipán édesíti meg.
Karácsonyi jeles napok
A rorátéhoz nagyszámú hiedelem és mágikus eljárás is fűződik. Ilyen például az adventölés és a szálláskeresés. Ugyancsak erre az időszakra esik több jeles nap, amelyeknek népi hagyományköre kisebb-nagyobb mértékben vallásos elemeket is tartalmaz, például az András, a Borbála, a Miklós és a Luca nap.
Erdélyben a hajnali mise idején zárva tartották az ajtót és ablakokat, hogy az ilyenkor állati alakot öltő boszorkányok ne ronthassanak a házakba, ólakba. Az Alföldön a lányok a hajnali misére harangozáskor mézet vagy cukrot ettek, hogy édes legyen nyelvük, így férjet „édesgessenek” maguknak. Borbála napján, december 4-én Borbála-ágat vágtak, majd az ágat vízbe állították, s ha kizöldült, a követő évben megkérték a lány kezét. December 13-án, Luca napján (a naptárreform előtt az év legrövidebb napján) a lányok 13 papírdarabra fiúneveket írtak, s minden nap tűzbe dobtak egyet, karácsonykor a megmaradt papír megmondta, ki lesz férjük. Ekkor kezdték a Luca székét is készíteni, amelyre a karácsonyi misén felállva meg lehetett látni a boszorkányokat.
mti, MROnline
