Május 15. az FK DAC 1904 temetésének napja, kapta kézbe a keleti tribün szurkolóinak nagy része az YBK fanklub aktivistáinak köszönhetően a DAC – Spartak Trnava mérkőzés kezdetén. Majd, hogy a politika se maradjon ki a történetből, a város polgármesterét is megkérdezték egy, az általa soha nem említett állításról, melyet egy liberális beállítottságú csallóközi internetes portál rosszindulatból adott a szájába. Elolvasva a gyászjelentés szövegét, vegyes érzelmekkel teszem fel magamban a kérdést: Vajon tényleg azok a DAC-gyilkosai – ahogy a kiadvány fogalmaz –, akik 8 éve egy romjaiban heverő klub mellé áltak és életben tartották?! Vagy talán a polgármester, aki mindent elkövet, hogy valamilyen úton megmentse a dunaszerdahelyi labdarúgást a felszámolástól? Vagy az, aki 4 éve alapítványt működtet, és támogatja nem kis mértékben az ifjúsági labdarúgást, és akkor vállalt aktív szerepet a DAC életében, mikor mindenki menekült? És most nem a mostani DAC-vezetőséget védem, amelyről egy szó sem hangzik el, pedig a most kialakult helyzetért kizárólag ők a felelősek.
Nem kell hozzá sokat gondolkodni, hogy mindenki számára világos legyen: a foci újra a helyi politikai csatározások részévé vált. Egy szlovák-magyar párttal szimpatizáló, és ezért az YBS legnagyobb DAC-fanklubból kiűzött csak tucatnyi szurkoló, egy volt rendőr és ex-szurkolóvezér, kiegészülve egy Cibulka-listás már szinte minden MKP –n kívüli pártot megjárt lemezlovassal, támogatva az előbb említett helyi internetes portállal elérkezettnek érezte, hogy kihasználva a DAC körüli nem éppen rózsás helyzetet, politikai tőkét kovácsoljon belőle és sértődötten visszavágjon az őt ért csalódásokért. Pedig a DAC sírásóit nem ott kell keresniük, ahol ők teszik. A saját maguk által támogatott párt soraiban is jobban körülnézhetnének, és megkérdezhetnének egyes prominens vállakozókat, hogy miért nem érezték magukénak eddig a felvidéki magyarság büszkeségét (ahogy ők fogalmaznak) és miért nem támogatták anyagiakkal vagy éppen vásárolták meg a klubot. Hisz 2002-től volt rá lehetőségük, az akkori önkormányzat már 2005-ben nyílt levélben felszólította őket. Később, állandó pénzforrás híján nem kényszerült volna külföldi kézbe adni a klubot, hiszen kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci. Ahelyett, hogy gyászjelentéseket írnak, megkérdezhetnék, hogy mennyibe is került pártjuk bilboardkampánya, és mennyit áldoztak eddig a felvidéki magyarság kultúrájára és sportjára. Miért éppen a hokit támogatják, ahelyett, hogy megmentették volna szeretett fociklubunkat, és miért szurkolnak a Slovannak, ha magyar csapat az ellenfele. Még nem késő! A csapatnak sikerült kivívni a bennmaradást. Itt a lehetőség leváltani a mostani DAC-vezetőséget, amivel mindnyájan egyetértünk, tessék alternatívát kínálni, megvásárolni a klubot, hiszen pénz az van, és jó pályára indítani szeretett klubunkat. Meggyőződésem, hogy több hasznot hozna a szlovákiai magyarságnak, mint apolitikai tevékenységük.
Végezetül az YBK-fanklub figyelmébe ajánlom: az elmúlt 2 év nem csak a rosszról szólt. A DAC A csapata elindulhatott a legfelsőbb osztályban, fél év sikertöténetet hagyva maga után, az ifjúsági csapataink feljutottak a legfelsőbb osztályba. A DAC-nak köszönhetően a szurkolók között sok új barátság szövődött, és a klub a felvidéki magyarok nemzeti hovatartozásának jelképe lett.
Tisztelettel: Pápay Zoltán
Felvidék Ma
