Év végi értékelő beszélgetésre kérte fel Csáky Pált,az MKP volt elnökét az Aktuality.sk szlovák hírportál. Mivel tölti jelenleg az idejét? Hogyan ítéli meg a szlovák-magyar viszony alakulását? Hogy látja a jelenlegi kormánykoalíciót, annak gyenge pontjait? És további aktuális kérdésekre is választ ad. A továbbiakban beszélgetés magyarra fordított, rövidített változatát közöljük.
A parlameti választások óta nem hallani önről. Mivel foglalkozik?
– Segédkezem a párt körül, részt vettem a helyhatósági választási kampányban is. Alapítványokban is dolgozok, pl. az Esterházy János Társulásban.
Mivel foglalkozik az alapítvány?
– Elemzéseket végzünk, szakvéleményeket dolgozunk ki. Konferenciákat, szemináriumokat szervezünk. A kollégáimmal együtt csináljuk mindezt. S ha marad szabad időm, írom a következő könyvemet.
Miről? A politikáról?
– Nem, egy regényt írok a hetvenes és nyolcvanas évekről. Arról, hogy mit éltünk akkor át a barátaimmal, akik közül többen sajnos ma már nem is élnek. Mi mindent kellett elszenvedniük a normalizáció idején, s hogyan élték meg a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóját. Három évvel ezelőtt Harmatos reggelek álmai címen megírtam a trilógia első részét. Egy tanító életéről szólt, arról, hogyan élte meg az ötvenes-hatvanas-hetvenes éveket. Egy iskola igazgatójává vált, majd belépett a pártba is. Lelkesen végigcsinálta a hatvanas éveket, a dubčeki korszakot is. Majd jöttek a tankok és az ő élete is megváltozott. Kizárták a pártból, hónapokig lényegében munkanélküli volt, négy gyerekkel. 19 évet dolgozott egy benzinkúton, mígnem 1990 után visszakerült az iskolaigazgatói posztra.
Úgy tűnik, hogy nincs sok szabad ideje.
– Nincs, az élet adja az új feladatokat. Több helyre hívnak könyvbemutatóra, beszélgetésre, s már a pártban is azon gondolkodunk, melyek lesznek a jövő év kihívásai. Például a népszámlálás.
Volt képviselőként ön is kapott öthavi lelépőt. Miből él most?
– Az elvégzett munkám után kapok fizetést.
A párttól is kap fizetést?
– Nem, az MKP-ban a politikusok soha nem kaptak fizetést. Az MKP csak az alkalmazottakat fizeti.
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az MKP nem jut be a parlamentbe, milyen érzések kerítették hatalmába? Mérges volt, dühös vagy szomorú?
– Az kétségkívül kellemetlen meglepetés volt. Azonban megpróbáltam sportosan kezelni a dolgot. Miután szerettem volna megőrizni a hitelességemet az emberek előtt, lemondtam a pártelnöki funkcióról. Az élet azonban megy tovább, és szerintem az MKP-nak komoly esélyei vannak a jövőt illetően.
A parlamenti választások után azt mondta, kíváncsi, mennyi ember megy majd el Bugár Most-Híd pártjába?
– Kellemes meglepetés, hogy tagjaink, funkcionáriusaink közül viszonylag kevesen mentek el. Ez persze nem vonatkozik a választókra, ott már komolyabb elfordulás volt tapasztalható. Az is kellemes meglepetést okozott, hogy mennyi jelölt vállalta fel az MKP-logót a helyhatósági választások alkalmával.
A parlamenti választások előtt az MKP a Smer potenciális koalíciós partnereként volt elkönyvelve. A Most-Híd pedig azt mondta, hogy nem lépne velük koalícióra. A helyhatósági választásokon viszont azt látjuk, hogy a Smer és a Most-Híd együttműködnek. Mit gondol erről?
– Mindig arra törekedtem, hogy az MKP elvhű, tisztességes párt legyen. Ez fontos számomra most is.
Ön vezeti a pártot?
– Nem. A pártnak új vezetése van, ők vezetik az MKP-t. Persze vannak kapcsolataim és segítek, ahol kell. Vissza azonban az ön kérdéséhez: az MKP helyi szervezetei nem kötöttek vállalhatatlan koalíciókat a helyhatósági választások alkalmával. Pedig szabad kezük volt ebben, az alapszabály értelmében nem létezett központi direktíva. A Most-Híddal kevés helyen jött létre koalíció, nem is mindenütt volt sikeres, például Füleken. Ami pedig a Smert illeti, ezt a pártot a parlamenti választások előtt sem tartottuk eszmei tisztaságú pártnak, amely megbízható partnere lehetne bárkinek. A Smer inkább különféle érdekek és áramlatok szövetsége. Marketingpárt, s ezt ügyesen csinálják. Az MKP számára fontos volt, hogy a Smernek ne lehessen ellenőrizetlen, kiegyensúlyozatlan hatalma. Mindenki számára világos volt ugyanis, hogy a Smer megnyeri a választásokat, ami kérdéses volt, az csupán az arány volt a Smer és a jobboldali pártok között. Mi nem akartunk hazudni a választóinknak, s nem akartuk a Smert egy olyan karanténba se szorítani, hogy azt mondhassák, nem marad koalíciós partnerként más számukra, mint az SNS és a HZDS. Azt mondtuk tehát, hogy ha olyan helyzet alakulna ki, amikor a Smer nélkül nem lehet kormányt alakítani, akkor el tudjuk képzelni, hogy felváltjuk a Szlovák Nemzeti Pártot. Persze, nem egyedül, jobb-baloldali koalícióban gondolkodtunk. Pár ezer szavazaton múlott, hogy nem ez jött be. Ezt az elképzelést interpretálták néhányan manőverezésként, pedig nem volt az, csak politikai józanság. Tisztességesek akartunk lenni a választóink felé, nem akartuk becsapni őket. Az már egy más kérdés, hogy egy kisebb csodát produkáltak a választások, létre lehetett hozni kormányt a Smer nélkül is, de ennek is megvan az ára. Látjuk, hogy nagy volt a változás iránti igény, a választók jelentős támogatást nyújtottak az új, ki nem próbált pártoknak. Azt is látjuk azonban, hogy ez jelentős problémákat okoz. Az ún. új arcok, új pártok nem mindenben és nem mindig jelentenek igazi megoldást.
Tudják már, miért nem jutottak be a parlamentbe?
– Hét-nyolc tényezőt neveztünk meg, közülük talán kettő a legfontosabb. Az emberek inkább szavaztak az új pártokra a régiek rovására. A másik, nagyon fontos momentum az volt, hogy a magyar választók azt akarták, hogy mind a két párt jusson be a parlamentbe. S miután általában azt gondolták, hogy az MKP biztos bejutó, átszavaztak a Most-Hídra úgy, hogy túlkompenzáltak. Egyéb okok, hibák is hozzájárultak az MKP gyenge eredményéhez – de az minden kétséget kizár, hogy a választók legitim módon döntöttek. Ezt el kell fogadni.
Mit gondol, egyesül majd valamikor az MKP és a Most-Híd? Vagy egy pártba, vagy választási koalícióba?
– Nem hiszem. Amint azt említettem, a helyhatósági választások előtt az alapszervezetek szabadon dönthettek az együttműködésről, s nagyon kevés helyen döntöttek mellette. Említettem a füleki esetet is, ahol egy kierőszakolt együttműködés jött létre – és sikertelen lett. Óvatosaknak kell tehát lennünk. Az MKP a jövőben is figyelni fogja a helyzet alakulását, s döntéseiben azt figyelembe veszi. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a Most-Hídnak jelentős problémákkal kell majd szembenéznie. Nagyon nehezen lesz kezelhető a szlovák-magyar egyensúly a párton belül akkor, amikor a társadalomban a szlovákok és a magyarok aránya nyolc az egyhez. A további komoly problémahalmazt az eltérő gazdasági érdekek kezelése jelenti majd. A különböző lobbikról, azok érdekeiről beszélek – nemcsak Nyugat-Szlovákiában, hanem keleten is. Látom, hogy Bugár és Simon a szarvasmarha-lobbik miatt vitatkozik. Ugyancsak vitát látok az erdőgazdálkodás vagy a termőföldek restitúciójának kérdésében. A többi probléma pedig még csak jön, várjunk egy kicsit. Mindig azt mondtam, hogy a Most-Híd azért jött létre, hogy néhány ember gazdasági befolyáshoz jusson. Azt olvasom néhány elemző tollából, hogy a főügyészválasztás alkalmával is „megtévedhettek“ hidasok is.
Ki szavazott ön szerint Trnkára?
– Nem lenne elegáns, ha én kívülről értékelném ennek a koalíciónak minden megnyilvánulását. Azt hiszem azonban, hogy a választók szemszögéből nézve jelentős csalódást okoznak. Ez a koalíció mindent megtesz azért, hogy heterogén voltát újból és újból megmutassa, hogy tényleg hatpártinak tüntesse fel magát. Ezzel csak Fico esélyeit növelik arra, hogy még erősebben jöjjön vissza, mint ahogy elment.
Amióta ön nincs a parlamentben, nagyobb nyugalom van a szlovák-magyar viszony terén. Még Slota is csendesebb.
– Nincs ilyen érzésem. Ha azt nézem, mi minden történik a politikában, az inkább egy szomorú kabaréra emlékeztet – beleértve azt is, ami a kormánykoalícióban történik.
Én a szlovák-magyar viszonyról beszélek.
– A szlovák-magyar viszony terén semmilyen igazi, konkrét változás nem történt. A mai napig egyetlen olyan törvényt sem változtattak meg, amely a magyar közösséget érinti. Az államnyelvről szóló törvény novellája, ami most a parlamentben van, gyenge fércmű, még a büntetéseket sem annulálja. Az állampolgársági törvény, de az állami szimbólumokról szóló törvény sem változott meg. Ezekben a kérdésekben de facto semmi változás nem történt, s ez még gondokat fog okozni.
Eleget cselekszik a Most-Híd a magyar kisebbség érdekében?
– Szerintem az ő prioritásaik máshol vannak, ők inkább üzletelnek.
Mivel?
– Azt hiszem, mindenki, aki odafigyel a történésekre, láthatja, melyek a Most-Híd valódi érdekei.
Azt akarja ezzel mondani, hogy nem is akarnak tenni semmit magyar választóik érdekében?
– Az igyekezetük inkább szavakban merül ki. Azt hiszem, azoknak az elemzőknek van igazuk, akik azt mondják, hogy nincs igazi súlyuk a kormányban, a partnereik nem veszik őket igazán komolyan. Valamit odadobnak nekik, s ők ezt a kommunikációjukban megpróbálják felnagyítani. Ezt azonban nem lehet a végtelenségig csinálni, arról nem is szólva, hogy ezzel saját magukat és választóikat csapják be.
Nézzük a többi koalíciós pártot. A múltban azt mondta, hogy a KDH soha nem volt stabil és kiszámítható partner.
– A KDH esetében 2010-ig az a filozófia érvényesült, hogy hatalmi is ideológiai posztokat céloztak meg a kormányban. Most azt látom, hogy gazdasági tárcát is kértek. Ez elmozdulás, amely veszélyeket is rejt a KDH számára. Ami az SDKÚ-t illeti, furcsa a belső helyzetük. A másik két politikai pártot kipróbálatlannak és nem igazán stabilnak tartom. Ismétlem, nem akarom őket részletesen értékelni és kritizálni, de ez a koalíció nagyon furcsa.
Meddig működhet egy párt úgy, mint az SDKÚ, két vezetővel?
– Jó adag nagystílűség és a közös célok és elvek iránti nagyfokú elkötelezettség kell hozzá. Nem állítom, hogy ebben a pártban mindez maradéktalanul megvan.
Kibírja Iveta Radičová a párton belüli küzdelmeket és játszmákat?
– Azt gondolom, hogy az SDKÚ-ra még vár néhány komoly megrázkódtatás. A jövő év sem Radičová, sem Dzurinda számára nem lesz könnyű.
Kibírja a jelenlegi kormánykoalíció a ciklus végéig?
– Úgy gondolom, hogy ez komoly probléma. Inkább nem, mint igen. Valóban kabarészintűnek tartom pl. azt, ami a főügyész megválasztása kapcsán történik. Megváltoztatni a törvényt csak azért, hogy megpróbálják beszorítani a menetbe azokat, akik lelkileg már másutt vannak, akik itt is és ott is keresnek kapcsolatokat és pénzt, csak ideiglenes és nem elvi megoldás.
Kaptak ön szerint azok a koalíciós képviselők, akik Trnkára szavaztak, pénzt ezért?
– Azt hiszem, nem igazán jó dolog, hogy ebben az országban a közéletet csak a pénzen keresztül akarják sokan látni és láttatni. Még létre sem jött a kormány, s már akkor lélegzetelállító pénzcsomagokról beszéltek. Ha ez a mérce és ez a prizma, akkor ne csodálkozzunk, hogy ide süllyed a közélet.
Önnek valaki bármikor kínált pénzt a szavazásáért?
– Nem, soha. S arról sem tudok, hogy bárki a kollégáimnak kínált volna pénzt. Az én esetemben egyértelmű a helyzet, kollégáim és volt kollégáim, akik most a Most-Hídban vannak is tudták, hogy engem más fából faragtak. A volt MKP-ban azonban néha voltak bizonyos, nem egyértelmű jelek – ez összefüggött a szakadással is.
Találkozik rendszeresen valakivel a jelenlegi koalícióból?
– Nem. Néha összefutunk egy-egy rendezvényen, váltunk néhány szót. Innen tudom, hogy sok képviselő eléggé kiábrándult abból, ami a kormánykoalícióban történik. Ez pedig nem jó, fél évvel a választások után.
Úgy tűnik, minden koalíciós pártnak vannak belső problémái.
– Az ellenzéki pártoknak is. Az SNS-ben is áll a csárdás – hogy stílusos legyek. A Smer most viszonylag stabil, mert mindenki a következő választások győztesét látja benne.
A legutolsó közvélemény-kutatás szerint az MKP egy százaékon áll. Hisz abban, hogy még egyszer parlamenti képviselő lesz?
– A közvélemény-kutatások Szlovákiában külön fejezet. Néhány ügynökségnek valóban nem lenne keresnivalója ezen a téren. Amikor az érdekek szerepéről beszéltünk a politikában, nem szabad megfeledkeznünk arról az érdekről sem, amely a közvéleményt akarja befolyásolni. Ez egy kicsit gusztustalan néha. Nem tartom korrekt hozzáállásnak, ha valaki azt mondja, hogy az MKP-nak egy százalékos a népszerűsége, s ugyanakkor ez az ügynökség nem használ nemzetiségi megosztást. Furcsának tartom ráadásul, hogy egy ügynökség akkor jön ezzel elő, amikor valós helyhatósági választások voltak, amelyekben az MKP polgármesterei országos összehasonlításban hozzávetőlegesen 4,5 százalékot, helyi képviselői 5,5 százalékot értek el. Úgy gondolom, hogy ez tényleg nem korrekt. Ugyanakkor azt sem akarom állítani, hogy az MKP helyzete rózsás. Sokat kell dolgoznunk és megmutatni az embereknek, hogy érdemes elvszerű politikát folytatni.
Nem válaszolt a kérdésemre. Lesz még ön parlamenti képviselő?
– Igen. Persze, ez ügyben még sok munka vár ránk. De dolgozunk és dolgozni fogunk.
(Lenka Bollardtová interjúja)
Felvidék Ma
