Bő négy hónappal az előrehozott választások előtt a politikai térfél jobb és a baloldalán helyet foglaló pártok közötti versengést figyelve, kezd a helyzet a (sok) kis Dávid és a Góliát harcához hasonlítani. Amíg a jobboldalon közel 10 politikai párt küzd a parlamenti küszöb átlépéséhez szükséges választói szavazatokért, a baloldalon kényelmes fölénnyel a szociáldemokrata Smer-SD szinte ölbe tett kézzel várja a március 10-i választások napját.
A politikai harcban eddig a Dávid szerepe is egyértelmű volt, az elmúlt két évtizedben, minden esetben a parittyát a keresztényunió listavezetője vehette kézbe. A jobboldali térfél „parittyásainak” helyezkedését, a pártreferenciák alakulását alapul véve, a márciusi választásokat követően, most már ebben sem lennék annyira biztos. Meglepetés van készülőben. A jobboldali partvonal mentén, ha nem is csendben, a liberális SaS-ok lopakodnak előre. Már mindössze 0.7 százalékpont választja el őket a politikai parittya kilövésének lehetőségétől. Ebből adódik a kérdés: Mi lesz, ha Szlovákiában az előrehozott választásokon a jobboldal legerősebb pártja a liberálisok lesznek? Ki alakít kormányt, ha a számok törvénye a jobboldali pártok összességének együttműködését teszi szükségessé? Vajon Richard Sulík, mint kormányfő másképpen fog-e az Európai Unióhoz viszonyulni, mint pártelnökként? Dzurinda, Figeľ és más pártvezetők helyében én ezzel a kérdéssel nem csak elméleti szinten foglalkoznék, és egy kicsit visszafogottabban nyilatkoznék a volt szövetségesem ténykedéséről, mert a SaS-ok (mint az igazi sasok) a választási preferenciákban is egyre magasabbra szállnak, és élvezik az ország, főleg a szlovák polgárok bizalmát. Ha mindenben nem is értenek velük egyet, a valóság az, hogy nincs új arc, egyéniség a honban, és nincs jelenleg vonzóbb szlovákiai párt a politikai élet jobboldalán, mint ők. Dzurinda személyéről alkotott választói véleményeket figyelve, fele annyi pozitív észrevételt sem hangzik el róla, mint Sulíkról. Mindent elárul Dzurinda beceneve is, mert az emberek egymás között a jobboldal „Kisördögének” nevezik és vele kapcsolatban nem feledkeztek meg a keresztényunió pártja körül kirobban zavaros anyagi ügyletekről sem. Összegezve, hiába került Dzurinda a jelenlegi legerősebb jobboldali párt választási listájának élére, személyét nem sok szlovák nemzetiségű állampolgár látná szívesen a jövendő szlovák kormány élén.
Ha bekövetkezik a liberálisok előretörése, ismét új helyzet alakul ki a jobboldali pártok politizálásában, amire már közvetlen 1989 után, volt példa Szlovákiában. Csak egyben lehetünk biztosak, a választások után majd nem alakul nagykoalíció, ahol Sulík Ficoval lépne szövetségre. Kérdés viszont, hogy Richard Sulík vezetésével a parlamentben jutott jobboldali pártok milyen tartós kormányt tudnának összeállítani, és benne mi lenne vagy lehetne az MKP szerepe? Vagy a kereszténydemokraták a Most-Híddal inkább átszöknek a baloldalra Ficohoz, csak ne Sulíkkal keljen újra kormányozni? Mi lesz, ha Igor Matovič (a nevétől meglopott) pártja is a parlamentbe jut?
A vázolt politikai irányváltás eshetősége és sokszínűsége számunkra, magyar nemzetiségű választókra is ösztönző lehet abban, hogy saját érdekeik védelmében minél több magyar képviselőt juttassunk a szlovák parlamentbe. Mert csak így van esélyünk a Felvidék társadalmi, politikai, de főleg gazdasági életében gyökeres változást elérni, sorsunkat kedvező irányba fordítani.
Felvidék.ma, Dunajszky Géza
